Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Művészettörténet - Peák Ildikó: „Profán mítoszvágy”

XIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1994 MŰVÉSZETTÖRTÉNET KUNSTGESCHICHTE „Profán mítoszvágy" Derkovits Gyula (1894-1934) Árkádia-kompozíciói a Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményében Peák Ildikó Képzőművészről évforduló kapcsán megemlékezni mindig hálás feladat. Hálás, hiszen a megemlékező beszéd, vagy írott szöveg lehetőséget nyújt a méltatással egybekötött átfogó elemzésre, a művészi pályakép, vagy annak egy periódusának bemutatására. A közelmúlt magyar képzőművészetének nagy alakját, Derkovits Gyulát kettős évforduló kapcsán is köszönthetjük, hiszen kereken száz éve született és hatvan éve hunyt el. A nemrég szülővárosában - Szombathelyen - megrendezett emlékkonferencián kívül azonban feltűnően kevés volt a róla szóló megemlékezések száma. Utolérte őt is századunk jó néhány - a képzőművészet terén jelentőset alkotó - festőjének, grafikusának, szobrászának sorsa; „nem tudunk mit kezdeni" munkásságával. Alkotásainak kvalitása, egyéni, a magyar művészétben egyedülálló képi világa elvitathatatlan, ugyanakkor nemzedékek számára Derkovits Gyula volt a „kommunista művész". Származása, életútja, érett munkáinak témaválasztása, tragikusan korai halála arra predesztinálta, hogy alakjából az utókor megalkossa a magát szegény sorsból felküzdő, pártos művész mítoszát. A hatvanas, hetvenes évektől művésztelepek, galériák, művészeti ösztöndíj viselték és viselik ma is nevét. A sors iróniája, hogy a másik „kommunista alkotóhoz", József Attilához hasonlóan Derkovits útja sem volt azonos a Párttal; a kommunistákkal való kapcsolata néhány év után megszakadt. A közvetlen utókor - az ötvenes évek elejének - teoretikusai az ő munkásságát is kárhoztatták, dekadensnek, formalistának tekintették, hiszen nem volt beilleszthető az ekkor követendőnek tartott, Munkácsyt hamisan másoló vonulatba. Az. életút rövid áttekintése Mielőtt dolgozatom tulajdonképpeni témájáról szólnék, szeretném néhány sorban ismertetni Derkovits Gyula életútját - inkább emlékeztetőül, hiszen munkássága legtöbbünk számára „tananyag" volt; a közelmúltban számos publikáció, tanulmány, album ismertette alkotásait. A művész 1894-ben, Szombathelyen született. Elszegényedett apja tehetős asztalosmesterből vált textilgyári munkássá. A fiatal Derkovits segédként dolgozott mellette, majd - a nyomor elől is menekülve - önként jelentkezett a frontra. Itt „szerzi" egész életét végigkísérő, korai halálában is közrejátszó tüdőbaját. 1916-ban leszerelt. A már korábban a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalember a bécsi és budapesti múzeumok lelkes látogatója lesz. A rokkantsági segély révén már csak alkalmanként vállal asztalosmunkát, ideje java részét rajzolással tölti. Közben rendszeresen látogatja Kernstok Károly Haris közi szabadiskoláját, ahová sok baloldali elkötelezettségű, radikális szocialista fiatal járt, többen közülük tagjai a Galilei-körnek. Részt vesz a Kernstok által szervezett nyergesújfalui nyári múvésztelepen. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Dombai Viktóriával - a festményeiről jól ismert Vikivel. Az 1918-tól 1923-ig terjedő időszak Derkovits életében a művészi eszközök elsajátításának periódusa. A grafikai technikák megismerése után 1922-ben festi első, nagyméretű olajkompozicióit. Ez az időszak - melyben készült alkotásaival a későbbiekben részletesebben szeretnék foglalkozni - az úgynevezett Árkádia-korszak a művész munkásságában. Ekkor készült képei a harmónia keresése jegyében születtek; idilli tájban zenélő, vízparton pihenő, az aranykor békéjét megjelenítő aktfigurák népesítik be a lapokat. 1922. novemberében gyűjteményes kiállítása nyílik a nemrég alakult Belvedere kiállítóhelyiségben. Az anyagi siker hosszabb bécsi tartózkodást tesz lehetővé Derkovits számára." Az 1923 105