Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Régészet - Simán Katalin: Őskőkori leletek Nógrád megyében

A múzeumokba bekerült anyagok átnézése közben került sor a régebbi leletanyagok vizsgálatára is a Nemzeti Múzeumban és a Kubinyi Ferenc Múzeumban. Ipolyságról alig néhány eszközt sikerült megtalálni (2. ábra 1), amelyeket Gábori M. gyűjtött az 1955-ös terepbejárása alkalmával (GÁBORI 1957, 260, Abb.2). Parassa lelőhelyekről több mint 300 kő van a Kubinyi Ferenc Múzeumban, melyek egyértelműen műhelyből származnak (4. ábra). A nyersanyag több mint 90%-ban limnokvarcit, míg a fennmaradó rész az északabbra eső területekről származó anyag: szlovák radiolarit és szarukő, volhyniai és visz. jura tűzkő. A magkövek és a néhány retusált eszköz alapján gravetti kultúrát feltételezhetünk. A honti lelőhelyek közül Csitár lelőhelyről összesen 39 db. kő van a Nemzeti Múzeumban - az epipaleolit anyag. Ami különösen figyelemre méltó és feltűnő volt, hogy meglehetősen gyakori az anyagban a dunántúli radiolarit, amit a felső paleolitikus anyagban nemigen találunk meg, ugyanakkor jellegzetes nyersanyaga a neolitikus lengyeli kultúrának, amely viszont jelen van a környéken. Az eszköz típusok zöme is beleillik a lengyeli kultúra eszköztárába. Feltételezhető tehát, hogy legalább a leletek egy része nem a paleolitikumból származnak. A Kubinyi Ferenc Múzeumba került néhány darab viszont vitathatatlanul felső paleolitikus (2. ábra 3.). Ugyanez vonatkozik Hont-Konyic lelőhelyre is. Ugyancsak erősen lengyeli kultúrával kevertnek látszik a Várhegy leletanyaga. Ezzel szemben homogénnek tűnik Kutyika és Babát felsőpaleolitikus leletegyüttese, valamint az epipaleolitikus anyag. A Bánat utcai kis leletanyag leginkább Istállóskő felső szintjéhez tűnik hasonlatosnak (2. ábra 5.). Szintén Hontról származik (közelebbi megjelölés nélkül) az a kis leletanyag is amelyben az előzőekhez hasonló felső paleolitikus anyag mellett egy szeletai kvarcporfir is található. Mivel ebben az időszakban ez az anyag már elvesztette jelentőségét, érdemes lenne utánanézni nem lehet-e egy esetleges szeletai jellegű korai felső paleolitikus leletanyag bekeveredéséről szó. Jóllehet az anyagok többsége felszíni gyűjteményből származik, a lelőhelyek mennyisége megengedi, hogy átfogó képet alkossunk a megye paleolitikumáról. Az első amit észrevehetünk, hogy a nagy földrajzi régiók mennyire érvényesülnek. Ez végülis nem csoda, hiszen már korábbról is sejtettük, hogy az Észak-magyarországi kőnyersanyagok (obszidián, szeletai kvarcporfir) terjedési útja a Mátra lábánál húzódott, és, hogy a teljes északi hegyvonulat szoros kapcsolatban állt a tőle északabbra fekvő területekkel. Ennek megfelelően a Mátra lábánál az Eger-Köporos lelőhelyhez hasonló ipar előkerülése várható volt. Feltételezhető, hogy több, Derzsihez hasonló műhelytelep rejtőzik még a hegy előterében. Az Ipoly völgyében nem az a meglepő, hogy Hont környékén ennyi, és ilyen erősen a mai Dél-szlovák területekhez kapcsolódó leletanyag van, inkább az, hogy feljebb a folyó mentén még semmi sem került elő. A folyó északi oldalán ugyanis csaknem két tucatnyi lelőhelyről ismert felső paleolitikus leletanyag (BÁRTA 1965.28, 118). Tisztázásra szorul a mindhárom régióban megtalálható felső paleolitikum mibenléte, korba és kultúrába való besorolása. Az eszközök alapján többségük a gravetti körhöz kapcsolható, nem tudjuk azonban, hogy annak melyik csoportjához, hullámához. Két jelenségről mondhatjuk, hogy váratlan és reményt keltő. Az egyik a mezolitikum feltűnése Pásztón. Ez ugyanis a Jászságban előkerült mezolitikus telepet (KERTÉSZ 1991) és az Európa más területein megfigyelt mezolitikus településrendszereket is számításba véve azt sejteti, hogy a Zagyva völgyében még több azonos vagy hasonló korú lelőhely előkerülésére lehet számítani. A másik érdekes jelenség a szeletai nyersanyag jelenléte Debercsényen és Honton. Ez a nyersanyag a középső/felső paleolitikum idejéből a Bükk hegység teljes területén (a nyersanyag egyetlen geológiai forrásánál) ismert nagyobb mennyiségben, ezen kívül szórványos előfordulása volt a Hernád völgyében (KorlátRavaszlyuk-tető), a Zemplén keleti oldalán (Veiké Saris), majd a Marhád-tetőn a Mátra déli lábánál, után Szobon (öregek dűlő), a Jankovichi ipar néhány lelőhelyen (Jankovich barlang) és végül a morva szeletában Ondratice I. lelőhelyen. Eddigi feltételezésünk szerint a fent leírt útvonalon kerülhetett ilyen távolra a nyersanyag (SIMÁN 1986.275.). Amennyiben azonban a cserháti és Hont vidéki anyag levélhegyes iparhoz kapcsolódik, feltételezhető, hogy vándorlás iránya a Mátra nyugati oldalán északra fordult és nem a Duna-Morva völgyét követve, hanem az Ipoly-Vág völgye útvonalon jutott föl északra. Végezetül nem szabad elfelejtenünk, hogy a felszínről begyűjtött leletek, bármilyen gazdagok és szépek, nem teljes értékűek. Hiteles képet a megye őskoráról csak a lelőhelyek hitelesítése és ásatási eredményei nyomán remélhetünk. A munka java tehát még előttünk áll. 249