Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János: Chalicotherium grande (Blainville, 1849) előfordulása a nógrádszakálli Páris-völgyben

Chalicotherium grande (BLAINVILLE, 1849) előfordulása a nógrádszakálli Páris-völgyben 1991 májusában Licskó János ásványgyüjtő egy kövült fogat talált a Párís-patak völgyében, melyet átadott a Nógrád-negyei Muzeumok Természettudományi Gyűjteménye számára. A jobb felső második (M2 dext.) zápfog a páratlan ujjú patások egy kihalt nemzetségébe- a Chalicotherium genusba- tartozik. Magyarországon a Chalicotherium leletek száma igen csekély, ezért az összehasonlítási lehetőségek szűkösek. M2 dext. zápfog ismeretes a szentendrei- és a polgárdi faunákból (3. ábra). Állkapocstöredékeket és alsó fogakat ismerünk Bérbaltavárról, Csákvárról és Rózsaszentmártonból (5., 6., 7. ábra). Közülük a csákvári előzápfog kitűnik rendkívül nagy méreteivel (8. ábra) és sajátos morfológiájával. Feltételezhető, hogy önálló alfaj. A rózsaszentmártoni leletek a felső miocén Chalicotherium goldfussi jellemző bélyegeit mutatják. A bérbaltavári maradványokat Pethő GY. (188S) uj fajként Chalicotherium baltavárensis néven írta le. Ma már valószínűbb, hogy ezt az elnevezést a Chalicotherium goldfussi szinonimájának kell tekintenünk, habár megjegyzést érdekelnek a fogak rendkívül kis méretei (9., 10., 11. ábra). A Kárpát-medence leggazdagabb Chalicotherium lelőhelye Dévényujfalu (Devinská Nova Ves, Neudorf). Anyagának monografikus leírását Zapfe H. (1979) végezte el. Munkájában a Chalicotheriumok külső megjelenéséről és életmódjáról is olvashatunk. Röviden érdemes idézni, hogy az állatok aszimmetrikus testfelépítése különösen szembeötlő: az erőteljes mellső végtagok mellett a hátulsók szinte csenevészek (14. ábra). Ehhez hasonló arányok ma csak a függeszkedő életmódot folytató majmoknál ismeretesek. A Chalicotheriumok fogazata a fűnemű táplálék őrlésére alkalmatlan volt. Minden bizonnyal lombfogyasztók voltak. A hosszú „karok" főleg az ágak tördelésére voltak hivatottak. A miocén végén az éghajlat egy időre igen szárazzá vált. Lambrecht K. (1927) szerint a pusztai Chalicotheriumok a talajból kiásott gumókkal, hagymákkal táplálkoztak. A Páris-völgy egy olyan törmelékes összeletet tár fel, melyet kavics-, homok- és tufitrétegek kaotikus váltakozása jellemez. Az üledék keletkezése Hámor G. (1985) szerint döntően a tengerparti hullámveréssel magyarázható. Ugyanakkor Tuba L. (1985) törmelékmozgásokat feltételez, míg KordosSzakály M (1984) folyódelta környezetre következtet. A völgy tufitrétegeiből Andreánszky G (1959) és Kordos-Szakály M. (1984) 51 taxtonból álló paleoflórát írtak le. A leletanyag begyűjtését Lipthay Béla és a Nógrád-megyei Muzeumok Természettudományi Gyűjteményében mintegy ezer példányból álló anyagot halmozott fel. A század elején két ős gerinces lelet is előkerült a völgy homokos rétegeiből: Zygolophodon tapiroides (őselefánt), Rhinocéros sp. (orrszarvú) (Gaál I. 1905, Schlesinger G. 1922, Kordos L. 1985). A földtani és őslénytani adatokat összegezve Hámor G. (1985) a miocén bádeni korszakának végére helyezi a rétegsor lerakodásának folyamatát. A Chalicotherium lelet előkerülése után felmerült annak kérdése, hogy modem gyűjtéstechnikával van-e lehetőség kisgerinces ősmaradványanyag beszerzésére a völgy homokos és tufitos rétegeiből? Ezek az ősmaradványok a terepen szabad szemmel általában nem láthatók. Jelenlétük tisztázása csak próbaminták iszapolásával lehetséges. 1991 júniusában 3 szelvényből összesen 10 mintát vettem (13. ábra), melyek egyenként 15 kg tömegűek voltak. Iszapolás és válogatás után at 1/2, 1/3, 2/4 és 3/2 minták szolgáltattak gerinces anyagot, melynek többsége cápa- és rája fog. Csupán az 1/3 mintában fordultak elő szárazföldi eredetű leletek (béka és kígyócsontok). A jövőben innen kb. 1 tonna üledék feldolgozásával remélhető egy olyan ősmaradványegyüttes, mely további rétegtani következtetésekre is alkalmas. 237