Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Művészettörténet - Peák Ildikó: Glatz Oszkár útja Münchentől Bujákig
megy a probléma lényege: a mozgás pillanatnyisága, az akció elevensége. A művész mindkét veszélyt sikerrel kerülte el - festménye nem veszítette el közvetlenségét. Glatz oeuvre-jében több szempontból is meghatározó képnek tekinthetjük a Birkózó fiukat. Nagyméretű, hangsúlyos figurák mozognak alig jelzett, háttérszerű tájban, mint a későbbi zsánerképeken. A zárt formákat ideges, rajzos kontúrok fogják össze. A korábbi, pasztózus szín- és fényfoltokkal felrakott tájképek mesterét ekkor már egyre inkább foglalkoztatta a grafika, elsősorban a portré. Az 1904-1905. évi téli kiállításon hatalmas anyagot - harminchat művet - mutatott be. Ezek - néhány tájképtől eltekintve - olajfastésű arcképtanulmányok, szénnel rajzolt portrék voltak. 14 E tárlaton Glatz új oldaláról mutatkozott be, kitűnő emberábrázolási készségét, biztos, de finom rajztechnikát bizonyítva. Nem véletlen, hogy a kortárs közönség sokáig elsősorban mint grafikust, s portretistát ismerte a művészt. 1909-ben Glatz grafikai sorozatot is készített a kor legismertebb személyiségeiről, írókról - többek között Beöthy Zsoltról, Herczeg Ferencről, Gárdonyi Gézáról, Mikszáth Kálmánról. Mikszáth-portréját a Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Rt. reprodukcióként sokszorosította. Illusztrátorként is dolgozott, Bródy Sándor Ezüstkecske című művéhez készített rajzokat. 1903-tól Glatz Oszkár rendszeresen kiállított a Nemzeti Szalon évenkénti grafikai tárlatain is, többnyire szén- és kőrajzokat. 15 Az arcképek mellett - hasonlóan az ebben az időben készült festményekhez - egyre nagyobb teret kaptak a népéletképek, zsánerek. Intim hangulatú grafikák ezek. A falusi férfiakat, nőket, gyerekeket csendes, szemlélődő tevékenység - kalendáriumolvasás, fonás -, vagy kemény hétköznapi munka közben mutatják meg. Nagy számban szerepeltek életképek a művész alkotásaiból a szintén a Nemzeti Szalonban, 1910ben, rendezett nagy retrospektív kiállításon. Itt mintegy százhúsz olajfestményt és negyven grafikát mutatott be a Bányászok reggeli imájától a legújabbakig. Érdekessége a tárlatnak, hogy itt mutatkozott be Glatz Oszkár felesége, Wildner Mária is, aki néhány virágcsendéletet, s egy Rubens-kép másolatát állította ki. ő szintén Münchenben tanult, magántanítványként, de a Hollósy-körrel nem volt komolyabb kapcsolata. Csendéleteinek kvalitása nem éri el férje festményeinek színvonalát. A Glatz Oszkár által kiállított anyag rendkívül sokrétű volt, a művész - úgy tűnik - törekedett arra, hogy munkássága átfogó képével ismertesse meg a közönséget. Különösen fontos számunkra, hogy a tájképek, zsánerjelenetek, portrék között már számos nógrádi vonatkozású festményt és grafikát találunk. Bár tudjuk, hogy jó néhány táján dolgozott az országnak Glatz nyaranta, a pontos dátumokat még rövid életrajzából sem ismerhetjük meg. A retrospektív kiállítás műtárgylistája azonban bizonyossá teszi, hogy - rövid hollókői tartózkodás után - 1909-ben már dolgozott Bujákon. A tárlatról Lyka Károly jelentetett meg ismertetést a Vasárnap 1910. október 2-i számában. 17 A korrekt kritika szerint bár Glatz munkássága nem tartozik a kortárs művészet első élvonalába, a kiállított művek mesterségbeli tudást, művészi érzékenységet árulnak el. Lyka megjegyzi, hogy nem Glatz művészi hanyatlására, visszafejlődésére gondol, hanem arra, hogy a kortársak továbbfejlesztették stílusukat, Glatz pedig nem lépett tovább. A válogatás értékének tartja, hogy nagyobb arányban szerepelnek festmények, hiszen a közönség elsősorban a grafikust ismeri. Rajztudása, technikai ismeretei azonban elvitathatatlanok voltak. Mindennek elismeréseként 1914ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. 1905-től a Főiskola (akkor még Mintarajztanoda) vezetője az új magyar művészet „nagy öregje", Szinyei Merse Pál volt. Igazgatóvá való kinevezése valóságos forradalmat jelentett az iskola életében. Szinyei a szabadiskolákéhoz hasonló, egészségesebb, frissebb szellemű nevelés kialakítására törekedett. Ennek sarkalatos pontja volt a konzervatív tanári testület fokozatos lecserélése. így 1905-ben került a tanári karba Ferenczy Károly, akit rövidesen Olgyai Viktor, majd Réti István követett. Valamennyien a Julian Akadémia és Nagybánya szellemiségéhez kapcsolódtak. A szakmai megbecsülésen túl ez a „frissítés" is oka volt a régi Hollósy-tanítvány Glatz alakrajztanárrá kinevezésének. Hivatalát azonban csak jóval később (1922-ben) tudta elfoglalni, mivel a világháború kitörésekor Svájcban rekedt. Genfben mutatta be második gyűjteményes kiállítását is, 1921-ben. Hazatérte után azonban fontos feladatának tartotta részvételét a művészeti nevelésben. Bár növendékei közül egy sem követte stílusát, ma is szívesen, szeretettel emlékeznek vissza rá. Tanítványa volt többek között - Borsos Miklós, László Gyula régész, s később tanársegéde is Domanovszky Endre. Szívesen foglalkozott diákjaival a Főiskolán kívül is, alkalmi nyári telepeken. így csak 1926-ban Szombathelyen tizenöt, Mohácson hat, Békésen öt növendékkel dolgozott. 1 * ő javasolta felvételre a nemrég elhunyt szobrászművészt, id. Szabó Istvánt is. 227
