Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Elvem: élet és literatura”

Szabó István több alkalommal hangot adott Hesiodos iránti rajongásának. Pályája végén elsősorban az ő műveiben talált nemcsak mitológiailag izgalmas feladatot, hanem költői útmutatást, szellemi kalandot is. Hesiodos az elhivatott alkotói személyiséget képviselte, és példázta, aki költeményeiben személyesen is előlépett. Hesiodos az akit - a Theogonia bevezetőjében elbeszélte - a Múzsák hívtak el a „csupa has" magasabb dolgokkal nem törődő környezetéből.

36 1878. február 16-án Szabó István arról értesítette Gyulai Pált, hogy Hesiodos másik költeményét a „Munkák és napok"-at fordítja.

37 Ez a levele más vonatkozásban - az életpálya lezárulása szempontjából is - fontos dokumentum. Amikor ugyanis ebben arra kérte Gyulai Pált, hogy az osztály (MTA I.) tagjai ne olvassák sorait KP nemcsak azt tudta, hogy munkái előtt értetlenül állnak, és korszerűtlennek tartják, de azt is, hogy az új nemzedékben nincs helye. Az általa képviselt irány, a klasszicizmus értékein felnövő romantikus irodalom- és nemzet-szolgálat a századvégen rég meghaladottá vált. Ironikus távolságtartással vette tudomásul helyzetét - hogy nézeteit hóbortnak, munkáit üres játéknak minősítik olykor - s ezt jelzi az is, hogy élete alkonyán saját magát mint afféle jó gyereket, apróságot említette leginkább. Bölcs - Hesiodostól tanulhatott - szkepszissel viselte el körülményeit, és velük szemben, sőt azok ellenére is végezte alkotómunkáját. Már többször idézett önéletírását az alábbi gondolattal zárta le: „E kevés munka ennyi időhöz mérten valóban kevés. Szerzőjük csak azt sajnálja, hogy az Akadémia céljaihoz képest e kevésnek egy része sem üti meg a mértéket. Hát csak be kell érnie a levelező tagnak azzal az önvígasztalással, hogy tehetsége és körülményei mellett rámutathat arra, hogy nem hevert, s hogy legalább tenni és minden lehető legjobbat megtenni volt neki szent akarata." A nagy pátriárkák életkorát érte meg a kazári pap. Megadatott számára a hosszú élet kegyelme, többet élt Aranynál, Jókainál is. Kazinczy irodalomteremtő heroikus eszményeit megértve és szolgálva kezdődött, a romantika jegyében teljesedett be pályája. Átélte nemzeti sorstragédiánkat, és Aranyéhoz hasonló egzisztenciális válsággal, otthontalanság érzetével végezte életét a század végén. Ez az idegenség érzés kapott hangot, amikor 1886-ban megírta saját sírversét, melynek egy részlete így szól: „Élete messzefutó pályáján nem vala semmi Mint akadémikus és szépirodalmi tag is. Hogy magyarítani merte Homér deli hőseit, oh azt Meg se bocsájtja talán, drága hazája neki. " Szabó István pályáját az életút-életmű, a szerep és személyiség, az élet és irodalom összefüggésében vizsgáltuk meg. Szabó István megélte azokat a 19. századi sorsfordító változásokat, amelyekhez az egyénnek létfeltételei megteremtésével igazodni kellett, s neki is meg volt a maga kísérlete. Az életben előre kiszabott pályán, és szűkös szerepkörben, az irodalomban teremtően, de tehetsége és körülményei által korlátozva mozgott. KP nem lelt otthonra az irodalomban, és Szabó István idegen maradt az életben.

38 Végső eredményül a Szabó István-i sorsot egy - bizonyára számára is kedves - költői képpel szimbolizálhatjuk: a sólyom karma közt vergődő csalogány példázatával, amit a Munkák és napok szerzőjétől Hesiodostól idézünk, a képes beszéd kedvéért modern tolmácsolásban:

39 „Most a hatalmasnak mondom, ha megérti, mesémet, így szólt egykor a sólyom a tarkanyakú csalogányhoz, míg a magasban a felhők közt karmába ragadta, s ez szánalmas hangon sírt, szenvedve a horgas karmok közt, de kemény szóval támadta a sólyom: ó, nyomorult, mit nyögsz? az tart, aki sokkal erősebb, s dalnok vagy bár, arra cipellek, amerre akarlak, mígnem elengedlek, vagy, rád éhezve, bekaplak. Balgatag az, ki erősebbel mer szembeszegülni, úgysem győz, csak a szégyenhez még bánata társul. - Szólt a sebes sólyom, szárnyát szélesre kitárva.,, 218