Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Elvem: élet és literatura”

Homér magyaritója Az 1830-as, 40-es évtizedben a magyar irodalom a nyelvújítás győzelmével és a romantikus eredetiség követelményével fejlődésének újabb szakaszához érkezett. A mindinkább Pest-Budára koncentrálódó és egyre intézményesülő irodalmi élet alapvető változásokat mutatott fel, az eszmék, irányzatok sokszínűségében megnőtt a sajtó szerepe.

12 Szabó István az 1830-as évek legelejétől fordításokkal, kisebb tanulmányokkal jelentkezett a lapok hasábjain, a Tudományos Gyűjtemény, a Szépirodalmi Figyelő, a Figyelmező, az Athenaeum közölte írásait, sőt első önálló kötetét is kiadták Kassán 1834-ben -Szidor Antal barátja segítségével - Görög virágok az Anthológiából címmel. Munkáit tekintve nem kétséges, hogy Kazinczy nyomán indult el, ám legnagyobb vállalkozásában, Homér műveinek magyarításában rá kell döbbennünk újszerűségére, ezzel a tettel már egyértelműen a romantikus irodalom áramában érkezett. Guszonán készült el a teljes Odysseia, Pilisen pedig a teljes Iliász fordítással. A görögség mint nemzeti ideál kedvelt eszméje volt a magyar irodalmi gondolkodásnak. A görög kultúra alapvető jellemzője: nemzetisége miatt a nemzeti romantika lehetőségeit a klasszikus antikvitásban lelte föl. Homérosz világa a romantika életszférája volt már Kazinczynál is, akinek ezzel kapcsolatos megnyilatkozásai is a romantika diadalát bizonyítják. 1821-ben Vályi-Nagy Ferenc Iliász-fordításához írt előszavában arról szólt, hogy Homeros mindenkié, aki a természettől nem józanságot kapott átkul, hanem gyermeki elmét áldásul.

13 Nagyon is összecseng ez azzal a modern nézettel, amit újabban Häuser Arnold a romantika gyökereiről kifejtve Marcel Prousttól idézett: „Csak a romantikusok olvassák helyesen a klasszikus műveket, mert úgy olvassák őket, ahogy annak idején írták őket, romantikusan."

14 S vélhetően nem pusztán játék ennek továbbgondolása, Szabó Istvánra történő adaptálása olyan formán, hogy: Csak a romantikusok fordítják helyesen... A homéroszi világhoz való fordulást már a nemzeti romantika mozdulataként kell felismerni és értékelni Szabó István pályáján, szintúgy munkásságának másik nagy ágát a nyelvészetet, pontosabban a nyelvrokonság kutatást. A számtalan idegen nyelv, többek között a görög és héber mellett a falusi lelkésznek szinte szenvedélyévé vált a palóc nyelvjárás tanulmányozása. Ezt részben magyarázza a nyelvi környezet, másrészt viszont irodalmi Ízlésének tanújeleként fogható fel népies érdeklődése. Amikor Szabó István nyelvészeti kutatásaihoz fogott, az irodalmi gondolkodásban a népiesség már elfogadottan a nemzetté válás irodalmi hajtóerejének számít. A palóc nyelv iránti érdeklődés csaknem megelőzve a népies mozgalom kiterjedését igen korán felébredt, gondoljunk csak Szeder Fábián korai munkásságára, írásaira. Szabó István ismert elődök példáján kezdte meg nyelvészeti munkáját, melyben tanítómesteréül Horvát Istvánt Kazinczy pesti triászának tagját, a magyarság eredetének kutatóját választotta, és követte mondhatni élete végéig. Egyik legutolsó művében a Program-féle, vagy töredékes tanulmány a legrégibb magyarokról című 1884. augusztus 2-án keltezett kéziratban is az ő nézeteinek ismertetését vállalta, „az agg szerző búcsúdolgozata ez a Horvát István-iskola iránya és eszmeköre számára."

16 Horvát Istvánnal igen korán, már 1828-ban kapcsolatban állt. 1828. augusztus 14-én kelt levele bizonyítja, hogy nem újkeletű ismeretségük, hisz ebben arról panaszkodott Horvátnak, hogy kirabolták.

17 Horvát István a segítő, támogató pártfogó szerepét töltötte be Szabó István pályáján, ő az, aki 1836-ban a Tudományos Gyűjteményben megjelent „Thermopylaei ütközetet Heredotból fordítva karancsvidéki palócosan" kiadásához méltató előszót írt. őt értesítette Szabó István arról is,hogy a Karancs hegyvidéki palóc nyelvről készít dolgozatot, neki küldte el - „egy palócz szekerestül" a kész tanulmányt, ami a Tudományos Gyűjtemény 1837. évi I. kötetében „Тек. Horvát István úrnak, a palócz nyelv és nép bölcs barátjának" ajánlva megjelent. Figyelemre méltó, hogy a nyelvészeti leírás bevezetőjében még egy újabb ajánlást is megfogalmazott, amellyel azokhoz szólt Szabó István, akiknek úgy vélte munkáját köszönheti: „e szép idő alatt azok valának legszebb napjaim, mellyeket az erdős hegyen az akkor melegen szeretett g. Anthológiával töltöttem el. Az alatt jó alkalmam volt a palócz-nyelvet és szokásokat kitanulnom... Vedd nyájas kisded nefelejts-füzéremet nálad éldelt örömeimért Karancsvidéki szeretett nép."

18 Horvát Istvánnak egész életében hálás volt a kezdeti biztatásért, segítségért, és pályáját példaként tisztelte, „szüntelenül előttem van - írta ezzel kapcsolatban Ozsgyánban, 1837. január 13-án - tekintetes úrnak buzdító levele, melly a szívnek észnek és hazafiságnak remeke közé tartozik, de előttem van koszorús pályája is, mely a tudomány és emberiség dicsőségére olly bajnoki erővel fut... legyőzhetetlen 212