Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Kultikus események Alsósztregován 1864-ben (Adalék a Madách-kultuszhoz)

Ez az irodalmi kultusztipus nálunk a XIX. század közepén honosodik meg. Az okok kifejtése helyett most csak az emlékünnepélyek egyikére-másikára kell felhívnunk a figyelmet, úgy is mint a Madáchünnepség előzményeire. Ilyenek a Kazinczy-ünnepségek, amelyekkel már 1859-től megidézik a költőt születésnapján, Széphalmon. Ilyenkor a pataki kollégiumok és más iskolák diákjai, irodalmi társaságok tagjai jöttek el a sírt megkoszorúzni, emlékbeszédeket tartani. Hasonló Kazinczy ünnepséget terveztek az 1860-as években Szatmáron is, ahol „minden évben szándékoznak tartani egy ünnepet", amelyre a diákok pályamunkákat írnak, ezeket felolvassák, megjutalmazzák. A szigetvári Zrínyi-ünnepségek kezdetei is a XIX. század közepéig nyúlnak vissza. A szigetvári hős halálának évfordulóján jöttek össze a helybeliek s az abszolutizmus időszakában nemegyszer megtorló intézkedésekkel kellett szembenézniük. Rendeztek még ünnepséget Kölcseynek Szatmáron, Kisfaludy Sándornak Balatonfüreden. Berzsenyi Dánielnek Niklán és Keszthelyen. 1860-ban Vörösmarty halálának évfordulóján gyászistentisztelet volt a fővárosban, „melynek végeztével a felgyűlt közönség a Szózatot énekelte, s az ajtótól kettős sorfalat képezve ugy bocsátotta ki a dicsőült költő meghivott özvegyét és árváit kocsijához". Hasonló módon ünnepelték Katona József gyásznepját is Kecskeméten. Mindezek már túlnőnek egy költő kultikus tiszteletén. Az adott hatalmi rendszerben egy ilyen rendezvény más jelentést is kapott és hordozott.

43 Madách Imre halálának után rögtön megkezdődtek az emlékünnepségek, s a költő iránti tiszteleten kívül látnunk kell a fentebb is kivilágló szándék nógrádi megvalósulását is. A felhívást a Madách-emlékünnepségre A Hon-ban tette közzé Jeszenszky Danó 1864 október 11ről (Balassagyarmatról) keltezve.

44 Jeszenszky Danó (1824-1906) a megye jeles személyisége volt ekkor, íróként is számon tartották, ő szerkesztette a Losoncon megjelent helyi újságot 1846-47-ben, cikkeket írt a Losonczi Phoenix című segély-könyvbe és 1862-1863-ban ő indította meg a Felvidéki Magyar Közlönyt, amelyben Madách is publikált egy kétrészes cikket.

45 fgy tehát Madách barátja, költőtársa fogalmazta a felhívást, amely Jókai lapjának az Újdonságok című rovatában jelent meg. A cikk „gyásztisztelet" megtartására szólít fel Nógrád megyében, méghozzá „megyeileg", azaz központi ünnepséget rendezve. Ugy gondolta, a tervezendő esetleges helyi ünnepek mellett egy súlyában és méltóságában a költő nagyságához illő központi megyei ünnepet kell rendezni. Érvelése szerint Madách mindenekelőtt Nógrádé, s mindenképpen a megyének kell kitennie magáért: „...míg élt, úgy éreztük, hogy ő többé a miénk mint másoké. - S midőn kiszenvedett érezzük, hogy ő többé a mi halottunk, s Nógrád megye gyásza nagyobb gyász, mint másoké. - Nem csoda hát, ha ravatalára ráborulni mindnyájan késztetünk, s egy gyászszertartással eléggé meggyászolni nem tudjuk." Javaslata szerint az előkészítéssel „Madách legbensőbb barátját", Szontagh Pált kell megbízni, illetve felkérni őt egy „rendező bizottmány" összehívására, a részletek kidolgozására. Jeszenszky írásából az is kiderül, hogy hírek szerint a megyében, annak „több pontján" készülnek ilyen ünnepélyt rendezni, de ismétli, éppen az elhunyt nagysága miatt feltétlenül meg kell rendezni ezt a központi ünnepet is. Tervéből, úgy látszik, nem lett semmi, hiszen a losonciak, az ottani kaszinó egylet helyi ünnepséget akart rendezni. A Magyar Sajtó október 22-i száma hozta először a hírt.

46 „Madách gyászünnepélye Losoncon. A losonci kaszinó-egylet kifejezését óhajtván adni a közfájdalomnak, melyet Madách Imre, a szilárd jellemű, lángkeblű hazafi, s fényes tehetségű tudós és költő, a Nógrád megye díszének kora elvesztése fölött Losonc és vidéke érez: emlékére f. évi nov. 5-én Losoncon gyászünnepélyt rendez." Mindezt valamivel részletesebben közölte A Hon másnapi száma.

47 E szerint a felhívást október 20-án adták ki, aláírta Laszly István a kaszinóegylet titkára. (A szándékot a Hölgyfutár is megerősítette egymondatos gyorshírében.)

48 Vajon miért Losonc az első jelentkező és a végrehajtó? Miért nem Balassagyarmat, ahol végül is gyakrabban megfordult Madách, noha élete utolsó hónapjaiban már nemigen mozdult ki Sztregováról. A válasz abban a most már elfogadott és tényszerű megállapításban keresendő, hogy Losonc a megye egyetlen polgári városa ekkor. Nemcsak épületeiben, intézményeiben, de elsősorban polgárainak mentalitásában, szellemiségében. Nem szólva arról, hogy 1849-ben történt teljes elpusztulása után a város és lakói kettőzzött erővel igyekeztek újra felépíteni városukat és hajdani szellemi színvonalukat. Éppen ezért nem is lehet csodálkozni, hogy pl. a Kisfaludy-társaság tagjai között, pártoló tagként az 1862 március 15-ig közzé tett adatok szerint a 32 nógrádi közül 15 losonci, azaz csaknem a fele az összesnek. 204