Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Kultikus események Alsósztregován 1864-ben (Adalék a Madách-kultuszhoz)

más fővárosi lap, igy a Pesti Hölgy-Divatlap (október 15.), a Hölgyfutár (október 13). Ez utóbbi némi rövidítéssel.

29 Rövidebb hírben, csak a gyászbeszédet mondók nevének felsorolásával ismételte a tudósitást több más lap is, mint a Vasárnapi Újság (október 16), Magyar Sajtó (október ll).

30 A Vasárnapi Újság október 16-i számában egy másik hír is olvasható Madách haláláról, illetve ez maga a nekrológ. Ennek a végén is szóba kerül a temetés: „nagy volt a résztvevők, nagy volt a könnyezők száma". A Koszorú nekrológjának a végén szintén szólnak a temetésről, amelyen „Anyja, fia és két leánya zokogtak halottas ágyánál, s nemcsak a megye, hanem az egész ország részvéte kisérte sírjához a kitűnő férfiút, kiben nagy tehetség és szilárd jellem oly testvériesen egyesült. Folyó hó 7-én temettetett el Alsó-Sztregován, a családi sírboltba. A temetés népes volt: a társadalom minden osztálya képviselve volt, főleg pedig a megye értelmisége."

31 A Nefelejts hosszabb híre is Kovács Ferenc beszámolóján alapszik, de a szerkesztői olló belesegített a terjedelem csökkentésébe. Itt viszont közreadták a családi gyászjelentés teljes szövegét is.

32 A losonci ügyvéd tudósítása a temetésen részt vett szemtanú hitelességével és megrendülésével íródott. Bevezetése, amelyben a jelenlevők számáról van szó, olyan tévedésnek lehetett forrása, miszerint a temetésen ezrek vettek volna részt. „Nem egy család, nem egyes rokon és barátok, hanem ezrek sokasága volt az, mely képviselői által hozzájárult a gyász-szertartáshoz." Valójában a jelenlevő gyászolók képviselték, szimbolizálták a Madáchtól búcsúzó ezreket, a sokaságot, a nemzetet. S nemcsak sokan voltak jelen, de itt lehetett látni a " különböző rend- és ranguakat, a különböző hitfelekezet és politikai meggyőződésűeket". Voinovich Géza , az életrajzíró úgy tudja, alig voltak a temetésen, de б is csak másodlagos forrásból veszi ismereteit: „A végtisztességre csak a környékbéli urak sereglettek össze, de a gyász azért országos volt."

33 A gyászszertartás a sztregovai kastélyban kezdődött. Morvay szerint „a halottat a bejáróban" terítették ki. Ott feküdt, hol munkáin dolgozott".

34 A szertartást hat katolikus pap celebrálta, a gyászbeszédet Tresztyánszky Alajos litkei plébános mondta. (Kovács Ferenc szerint б Madách egyik barátja btt volna.) Beszédéből nem idéz semmit, de a második beszéd Imády Károly balassagyarmati lelkészé, már részletes ismertetést kap. Imády - a rá jellemző gyászbeszédeknek megfelelően- „bölcseleti eszmékben" gazdag búcsúztatót mondott, idézvén Senecát, Cicerót, a halállal való megbarátkozást. De idézte Madáchot is, akinek „többszörös nyilatkozata szerint is az élet nem egyéb, mint egy hosszú, s szenvedések által zaklatott halál." A két gyászbeszéd után a losonci dalárda „alkalomszerű" éneke hangzott fel. A kastélyból ezután megindult a gyászmenet a falu végén lévő családi sírbolt felé. A menet élén haladtak a megyei pandúrok, őket követték a megyei hajdúk kivont karddal. A koporsót felváltva vitték a vállukon a megyei tisztikar, valamint a „fiatalság" képviselői. A sírnál gyászbeszédet mondott még V. Horváth János vilkei plébános, Kiss Gábor losonci evangélikus lelkész. Kovács Ferenc az б beszédéből is idéz egy szépen fogalmazott közhelyet: „olyan volt ő mint a tiszta gyémánt, bármely oldalra fordítva, fénylő, tündöklő és ragyogó". Végezetül Bodnár István balassagyarmati ügyvéd, Madách politikai kUzdőtársa búcsúzott el a hazafitól. Kovács Ferenc szerint б „a tudományával egekig ható tiszta becsületes ségű hazafi és az egyenlőség, szabadság, testvériségi eszmék, s különösen a népárdekek képviselőinek remek példányképétől" vett búcsút. Végezetül Kovács Femc is elköszön egy nehézkes mondattal Madáchtól: „így váltunk el attól, kiben a haza egy jeles államférfit s kitűnő országos képviselőt, a nemzet egy nagy költőt és képzett tudóst, Nógrád megye büszkeségét és egy oly lobogót, kit már követni megszokott volt, végre mi és még számtalan legbecsesebb barátot és elvrokont vesztettünk el." A Pesti Napló közölte még egy ismeretlen, balassagyarmati levelező temetési beszámolóját is. Ujat nem tudunk meg a tudósításból, pusztán a kultikus szóhasználat szótára gyarapodhat ezekkel a kifejezésekkel: „megyénk büszkesége... akit „a társadalom minden osztálya" gyászol. Nála megfordul a sorrend, a gyarmatiak voltak a temetésen többen, de „a hazafias érzelmű Losonc most sem maradt hátra". Viszont közli Bodnár István emlékbeszédét, melyben csak a politikai közhelyek sorakoznak egymás után: „mi benne a szabadság, egyenlőség és testvériség felkent bajnokát siratjuk (...) választókerületének büszkesége volt (...) a nép felvilágosodott barátja (...) páratlan férfiú".

35 A gyászszertartás szónokai közül legismertebb Imády Károly. Eredeti nevén Szmolik Károly (18101883), 1830 óta élt Balassagyarmaton, s ott volt plébános s szolgálta híveit fél évszázadon át. Kiváló 202