Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Kultikus események Alsósztregován 1864-ben (Adalék a Madách-kultuszhoz)

ként 1848-ban alispán lett „s több évvel ezelőtt már szintén meghalt." Gyermekeinek számát is tévesen említik, fiát és leányát írják csak, mint árváit. Úgy látszik, a harmadikról, Jolánról nem tudnak, (ő ekkor anyjával él Biharban.) A legdurvább tévedést a Kalauz című lap követte el, amely október 30 (!)-i számában közölte a gyászhírt, mondván: „az ünnepelt Madách Imre, f. hó S-én Széchényben meghalt"

19 A másik sajátoság, hogy szinte minden búcsúztató említi Madách visszahúzódó, csendes természetét, elvonuló magányosságát. A Magyar Sajtóban ezt így foglalták össze, midőn életét rövidnek, gazdagnak, elvonultnak és mégis fényesnek tartják: „De gazdag és fényes csak szelleme nyilatkozványaiban, nem külső lefolyásában, amely igen kevéssé különbözik vidéken élő földbirtokosaink pályájától"

20 A Koszorú munkatársa is ezt a jelenséget emeli ki, és Madách jellemének azon sajátosságait hangsúlyozza, amelyek költői mivoltával hozhatók összefüggésbe. Abban a korban amikor mindenki a könnyű sikerre vágyik, tehetségét „könnyű munkákra pazarolja", Madách éppen az ellenkező véglet, a másik magatartás. Vele „nemcsak nagy tehetségű író szállott sírba, hanem az is, mi még ritkább közöttünk: az olynemű becsvágy, mely szerény büszkeségben tűr és vár, mely elég erős eldobni félig sikerült műveit, melyet a siker nem tesz elbizottá, mely ellent tud állni a kiadók és jó barátok zaklatásainak, s csak akkor ír, ha conceptiói megértek, s csak akkor nyomat, midőn meggyőződött, hogy mindent megtett, mi tehetségétől telhetik."

21 Harmadik sajátosságként említhető, hogy szinte minden nekrológ megemlékezik 186 l-es politikai szerepléséről és a Tragédia megírásáról. Ezt ki határozottan, ki csak sejtetve fogalmazza meg, A Vasárnapi Újság névtelen szerzője például így "...s míg jellemének tisztaságát becsülte a társadalom, Ítéletének erejét használta a közügy: addig lelkének magos röpülését örömmel üdvözölte s babérral jutalmazta a múzsa".

22 A Magyar Sajtó így: „egyszerre két mezőn tűnt fel: az országgyűlésen, mint a határozati párt egyik legtisztább jellemű, s legtájékozottabb, legképzettebb tagja: s az irodalomban, mint ritka széles látókörű költő, kiben a képzelem ereje csodálatosan egyesül a reflexió erejével". Áldor Imre a Pesti Hölgy-Divatlapban ugyanezt szinte oldott, kedélyes csevegés formájában hozta hölgy olvasói tudomására: „Mint valami varázstünemény: ugy lebbent elő kortársi köznapi seregéből, lángeszének vakitó fényével homályba borítván az álmosan pislogó csillagok légióját."

24 Kétségtelen, hogy a legszebb és legösszefogottabb nekrológ a Koszorúban jelent meg ,,-U." aláírással. Egyelőre még nem tudni, kit takar ez a szignó. Sjnos, semmi esetre sem lehet Arany János. Egyrészt mert ő maga soha sem használta ezt a jelet, illetve őróla is írnak e búcsúztatóban, ilyet pedig nem engedett volna meg. A szerző azonban tőle is kapott adatokat, hiszen a kortársai közul-legalábbis akik Pesten élnek- Arany ismerte a legjobban Madáchot. Voinovich Géza szerint Gyulai Pál rejtőzik mögötte, „kit az U-jegy rendesen takar".

25 Azaz szerinte Gyulai rendszeresen használta ezt a szignót. Sajnos eddig ezen kívül semmilyen más forrás nem igazolja ezt a feltevést. Az írói álnévlexikonokban, az írói lexikonban sehol sem szerepel ez a betű Gyulai számos álneve között. Feltehetően, a későbbiekben akad erre bizonyíték. Igazság szerint pusztán csak tartalmi megokolással elfogadhatnánk Voinovich érvelését, hiszen a jelzett írás olyan kiugró színvonalú, hogy csak egészen kiváló szerzőt sejthetünk mögötte. S ha valóban Gyulai lenne, akkor még inkább elfogadhatók a közölt adatok pontosnak, megbízhatónak. Ez a nekrológ pontosan és sokrétűen kiemeli Madách azon írói jellemvonásait, amelyekről az előbb szóltunk: az igényességet, a folyamatos munkálkodást és az önmagával szembeni könyörtelen kritikát. Ismeri családi életét: említi apját, iskoláit. Tud ifjúkori versírási hajlamairól, azokról a versekről, amelyeket soha senkinek nem mutatott meg, mert „érezte, hogy vannak eszméi, de nem birja a lyrai hangulat önkénytességét."

26 Ehelyett inkább politikai cikkeket írt a Pesti Hírlapba. Tud az akadémiai dráma pályázatokról is. A drámákban - véli a szerző - Madách könnyebben és sikeresebben küzdött meg a formai akadályokkal. Családi tragédiáját finoman említve a képviselői munkát kevés szóval elintézi, inkább a Tragédia megszületésének körülményeit részletezi. A temetés rövid leírása után azzal a filológusi kérdéssel hozakodik elő - kortársai közül egyedül! -, hogy jó lenne idejében összegyűjteni irodalmi örökségét. „Vajha barátai, kik oly közel állottak hozzá, mint Bérczy Károly és Szontagh Pál, hátrahagyott műveit mihamarább összeszednék és kiadnák." Mire a haza minden részébe eljutott Madách halálának híre, addigra már a sztregovai sír be is fogadta a költő testét. A temetésről a korabeli lapok egy nógrádi szemtanú, Kovács Ferenc beszámolóját adták közre kisebb-nagyobb változtatásokkal. A Hon című lapban jelent meg tudósítása október lien.

27 A szerző Losoncon élő fiatal ügyvéd, aki e városban tanult, de a gimnáziumot már Nagykőrösön fejezte be, ahol Arany János volt a tanára. Pályakezdő ügyvédként írogatott, megyei tudósításokat küldött a fővárosi lapokba.

28 Madách temetéséről írott beszámolóját A Hon-ból átvette szinte minden 201