Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István. Bell Miklós és pártja Salgótarjánban

XVm. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1993 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Bell Miklós és pártja Salgótarjánban Horváth István Salgótarján - az 1922-es várossányilvánítást követően - elsősorban a közigazgatás modernizálódásában ért el figyelemre érdemes állapotba. A várost igazgató személyiségek és testületek (Förster Kármán polgármesterrel az élen) koncepcionális terveket szőttek, amelyek a 20-as évek második felében el is készültek, ennek elvei alapján kezdték meg a gyakorlati munkát. Az elképzelésük lényege volt, hogy az eddigiekben már sikeresen működő bánya, az ipar, a banktőke hármas egységébe beemeljenek egy korszerű és megbízható, szakszerű, elvi alapokon nyugvó városi közigazgatást. E felfogásban fontos elem a városi küllem - az új épületek tervezése és megépítése, az utak, a vízvezeték, a csatomázás révén megteremtése. Mindemellett a polgári társadalmi, társasági élet elindítását, a meglévő egyesületek, szakmai csoportok életének megpezsdítését is hangsúlyosnak tekintették. A városi, a megyei, az országos viszonyokhoz kapcsolódóan, ugyanakkor kellő liberalizmust tanúsítottak a helyi politizálás fórumainak működése iránt is. Működésük teljes időszakában különleges figyelmet biztosítottak a mindenkori kormánypolitika érvényesülésének. Kikezdhetetlen lojalitást tanúsítottak a kormány tagjai, a különböző szintű kormánytisztviselők iránt. Ebből a magatartásból következett, hogy a városban megjelenő szociális feszültségek - amelyek a munkanélküliségből, az egészségi helyzetből, a kulturális lehetőségek hiányaiból származtak - kezelését figyelemmel kisérték, és a kormányerők, valamint saját erőre építve igyekeztek azon a közmunka alkalmazásával, a segélyezési akciók sürgetésével enyhíteni. A kormánypártiságra alapozva biztosították a lassan alakuló, az önálló politizálás igényével jelentkező kisebb-nagyobb csoportok, mozgalmak, szervezetek és pártok törvényszerinti működését. Ennek következtében a 30-as évek kezdetétől fogva a politikai szintér színesebbé, a városi létnek megfelelően aktívabbá vált. l A Béli-párt Salgótarjánban A 30-as évek elején: 1931-ben egy új mozgalom, a Bell Miklós féle Gazdasági Reformmozgalom, 1932-ben a mozgalom párttá szerveződött variánsa, az országos szerveződésű Gazdasági Reformpárt kezdte meg tevékenységét Salgótarjánban. A városi polgármesteri hivatal némileg értetlenül állt a számára szokatlan helyzet előtt. A főjegyzői irat azt rögzítette 1932 augusztus 25-én: „Tudomásomra jutott, hogy a párt megkezdte működését. Felkéri, hogy az alapszabályok, az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének, a tagok névsorának 5-5 példányát, az egyesület megalakulásának engedélyezése végett beterjesztem szíveskedjen." A párt ügyvezető igazgatója, Angyal János augusztus 27-i válaszában arról írt, hogy: „az átirat tévedésen alapul, mert a Bell Miklós-féle „Gazdasági Reform Párt" nem egyesület, hanem politikai párt, amely alapszabályokat nem tartozik bemutatni, sem pedig jegyzőkönyvet, vagy tagnévsort. A politikai pártok csak célszerűségből jó ha bejelentik az alakulást a rendőrhatóságnak azért, hogy a tények nem ismeréséből származó zaklatástól mentesüljenek." A városi főügyész 1932 november 174 levelében reagált a főjegyző hivatalos megkeresésére, amelyben úgy foglalt állást, hogy „alapszabályokra csak akkor van szükség ha rendes egyesületi klubszerű tevékenységeket is kifejtenek." A városi rendőrkapitányság még augusztusban tudomásul vette, hogy „a Bell Miklós féle gazdasági reformpárt az általánosan ismert programjával országos párttá való megalakulását salgótarjáni központtal bejelentette." Mindezek után Förster polgármester ráírta az ügyiratra: „Személyesen megbeszéltem. Irattár."

2 Ezzel az érthetetlenül hosszadalmasra nyúlt engedélyezési procedúra, amely valószínű hivatalnoki túlbuzgóság következménye, lezárult. Bell Miklós és politikai tevékenysége nem lehetett ismeretlen Salgótarjánban sem. Barátai - és később támogatói - közé sorolták a közismert Balhauser Istvánt, az acélgyári drótüzem akkori vezetőjét.

3 171