Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában

községek többségében jobbnak látták önkéntes alapon ellátni a tűz elleni védekezést. Hasonlóan jogi szabályozás ösztönözte az 1893-ban kiugróan magas egyesületalakulást. Az 1891. évi XTV. törvénycikk, amely az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről intézkedve, az addig önkéntes alapon szerveződő segélypénztáraknak hivatalos keretet adott. Az említett évben Gács, Losonc, Losoncapátfalva, Kálnó és Szinóbánya vállalatainál szervezik meg. Az utóbbiak megjelenése viszont már elővetíti a századforduló után átstrukturálódó egyesületi rendszert.Részben csökken a sokszínűség, részben pedig három nagyobb tendencia bontakozik ki a folyamatosan működő típusok (pl. kaszinók, tűzoltó egyesületek stb.) mellett. Egyik ilyen az 1894. évi három, az egyház és állam szétválasztásáról szóló törvény megjelenése után az egyházak vezetőitől kiinduló kezdeményezés, amely pozícióik megszilárdítása érdekében az egyesületi tevékenységet fontos eszköznek tartja. Ennek következtében főként a falvakban alakulnak, nevükben is katolikus vagy keresztény megjelölést viselő olvasókörök, népkörök, melyek a hitbuzgalmi munkát helyezik tevékenységük középpontjába. Az egyházak új stratégiájának kidolgozása a századforduló után indul meg, amely egyik eredménye a szociális érzékenység fokozódása („egri norma", keresztényszocialista mozgalom stb.) Az egyesületek körében ez úgy csapódik le, hogy az 1905 után a romló gazdasági helyzet miatt is előtérbe kerülő karitatív tevékenységet egyre több vallási jellegű, vagy egyházi befolyás alatt álló egyesület vállalja föl. Másik, a századforduló után megjelenő tendencia a falu megszerveződése a fokozatosan kibontakozó gazdakörök útján. Ennek egyik ösztönzője és szervezője az Országos Közművelődési Tanács, mely a népiskolákhoz kapcsolódó ifjúsági egyesületek mellett „a nagykorúak számára... gazdakörök alakítását tartja szükségesnek", feladatul szabva „a nép erkölcsi, értelmi és gazdasági érdekeit" szolgálni. „Ezek a gazdakörök lennének hivatva részben szóbeli előadások, részben gazdasági könyvek útján a népet a helyesebb gazdálkodásra nevelni, takarékosságra szoktatni, egyúttal hasznos szórakozást nyújtva neki a korcsmától is elvonni..."

28 (Ezzel párhuzamosan, főként a gazdasági érdekre helyezve a hangsúlyt, terjed a gróf Károlyi Sándor által kezdeményezett és hathatósan propagált fogyasztási és értékesítési szövetkezeti mozgalom is. Kiteljesedése Nógrádban majd az 1920-as évek elejétől figyelhető meg.) A gazdakörök jelentőségét mutatja, hogy közvetlenül az első világháború után, 1918-ban az addig működők mellett nyolc újabb községben szerveződik meg. A harmadik szembetűnő változás az egyesületek struktúrájában az 1900-as évek elejétől az, hogy nagyszámban helyi csoportok, fiókegyletek alakulnak, melyeket országos központból irányítanak. Sőt, mint láttuk az előző fejezetben, a munkásegyesületek jelentős részénél a hatalom eleve csak ilyenek létrehozását engedélyezi. Ennek keretében Nógrádban az ipari területeken sorba jönnek létre a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegyletének fiókjai a nagyobb településeken a szakmai egyesületek (tisztviselők,kereskedők,Ugyészek stb.) helyi csoportjai, főként a nyugati rész falvaiban pedig a Gondviselés Országos Központi Segélyező Társulat szervezetei. A század első évtizedének lényeges átmeneti jellegű szerveződései a függetlenségi és 48-as körök. Bár nevükben egyértelmű politikai elkötelezettséget sejtetnek, sok esetben inkább átmenetnek tekinthetjük az olvasókörök és gazdakörök között. Hátterét az 1890-es évek első felétől felgyülemlő, majd 1904ben kormányzati válsággá mélyülő ellentét adja, melynek alapja a dualista rendszerben gyökerező megoldatlan kérdések sora. Nógrádban ekkor - az 1790-es és az 1820-as évek után - újra fellángol az ellenzékiség. Ahogy azonban csendesednek az országos politikai viharok, úgy szűnik meg ezen egyesületek létrejöttének alapja. Az egyesületek alakulásának tendenciái között szólni kell a földrajzi megoszlásról is. Nógrád hagyományosan kétpólusú terület volt. Egyik központja Balassagyarmat, mely 1790 óta látja el a közigazgatási irányítás feladatát. A másik, Losonc, a gazdasági élet meghatározó települése. Ezek mellett kisebb jelentőségű, de fekvésük miatt egy-egy centrumnak tekinthető Szécsény, Szirák és Nógrádverőce. Természetes tehát, hogy a reformkorban ezeken a településeken indult meg a társadalmi pezsgés, itt alakultak kaszinók, olvasókörök, s 1867 után is - részben a továbbélő szervezetek révén - itt talált megfelelő talajra az egyesületi mozgalom. Bár meg kell jegyezni, hogy Losonc - pusztulása miatt kissé késésban van az első időszakban, s csak az 1870-es évek második felében kapcsolódik be intenzívebben a folyamatokba. Ez kedvez a Losonc vonzáskörzetébe tartozó Gácsnak és Füleknek, azonban az 1880-as évekre fokozatosan újra korábbi pozícióikba kényszerülnek vissza. Ráadásul Fülek közigazgatási alközpont szerepe ellenére, háttérbe szorul az 1870-es évek második fele óta egyre dinamikusabban fejlődő Salgótarjánnal szemben is. 167