Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában

П. Az egyesületek alakulásának tendenciái Hogy miért csak a fő vonalakat igyekszem felvázolni, annak két oka van. Egyrészt már az előző részből is kitűnt, hogy nem támaszkodhatunk körülhatárolt fogalmi kategóriára az egyesületek esetében, így a „nagy kalapban" feltűnnek kimondottan politikai, korabeli pártokhoz kapcsolódó szervezetek (pl. Deákkör, Ellenzéki kör, Függetlenségi és 48-as körök stb.), törvényi szabályozással létrehozott ipartestületek, a szakszervezeti mozgalom csírái a segélypénztárakkal és önsegélyző csoportokkal, de kifejezetten vallási funkciókat ellátó szervezetek (pl. izraelita hitközségek) is az egyesületi nyilvántartásban szerepelnek. Ezért alapnak az egyesületi törzskönyvet tekintettem, kiegészítve ezt más forrásokkal. A törzskönyvben szereplők közül egy csoporttal nem foglalkoztam, mégpedig a kifejezetten pénzügyibanki műveleteket végző - általában nevükben is takarék-, vagy hitelbank megjelölést alkalmazó társulatokkal, amelyek a kereskedelmi törvény alapján az 1870-es évek közepétől cégbejegyzés útján működtek tovább. Másik ok, amiért a folyamatok pontosabb leírása helyett tendenciákat fogalmazok meg - az előzőekből is következően -, hogy nem tudunk pontos, számszerű adatokat összeállítani.

19 A bizonytalanságot mutatja, hogy a Nógrád megye története második kötete 1878-ban 26 egylet működéséről tud hat községben,

20 miközben a mellékelt, nem abszolút számokat feltüntető grafikonból kitűnik, hogy a kiegyezést követő tíz évben 45 egyesület alakult, s 12 település osztozott rajtuk. Ugyanakkor hivatalosan kettő szűnt meg, de az egész időszak alatt is csak 16 esetben tudunk biztosat a feloszlásról. Valószínű, hogy működését jóval több kimondva-kimondatlanul beszüntette. Példa az előbbiekre a Szécsényi Hírlap 1909. augusztusi cikke, melyben a kecskeméti daloskör-találkozó kapcsán a szerző megállapítja, hogy nincs a községben dalárda. Mint írja: „Hja! ahhoz lelkes elszántság és buzgó kitartás kell, ami nálunk hiányzik - hiszen harminc év alatt négy „dalárda" alakult már, és buzgalom hiányában egyik sem tudott fennmaradni, - még legtovább élt az első a hetvenes évek végén (mintegy 4 esztendeig)."

21 Az említett négy közül, csak egyről van pontos adat, amely 1904-ben alakult, de a cikk alapján azt is megállapíthatjuk, hogy akkor (1909-ben) már nem működött. Mindezeket figyelembe véve minimum 373 egyesület alakulásáról tudunk számot adni 1867 és 1918 között. Hasonlóan említhetjük a jelentős számban működő különböző feladatokat ellátó iparosköröket, melyek az 1884. évi ipartörvény után az ipartestületekbe olvadtak be, sokszor a megszűnés hivatalos feljegyzése nélkül. Ha grafikonon alakulási évek szerint ábrázoljuk az egyesületeket, azt regisztrálhatjuk, hogy az 1870-es évek közepe s az 1900-as évek eleje között viszonylag kiegyensúlyozott a fejlődés, egy-egy kiugró évből (1877 és 1893) eltekintve. Az 1900-as évek elejétől viszont 1914-ig nagyarányú mennyiségi növekedés tapasztalható. Mielőtt az okokat közelebbről szemügyre vennénk, egy újabb problémáról kell szólni. Az egyesület fogalmának pontatlanságain túl gondot jelent valamiféle rendszer kialakítása, „osztályozása" a szerveződések sokaságának. A legegyszerűbb megoldás lenne a megnevezés és az alapszabályban megfogalmazott, de összhangjában közel azonos típusokat felállítani, amely a részletes és összehasonlító vizsgálatok elengedhetetlen feltétele. Azonban ilyen „tiszta" egyesület igen kevés van. A kaszinók, népkörök a társasági élet, szórakozás mellett a politika és a kultúra színterei is, az ipartestület szakmai feladai mellett jelentős kulturális feladatokat is felvállalt, hogy csak egy-két példát említsünk,, de végeredményben az önkéntes tűzoltó egyletek is kitűzött céljaikon túl társadalmi-kulturális színteret jelentett tagjainak.

22 A másik fontos szempontra Ballá Ferenc és Wirth István hívja föl a figyelmet a jászsági egyesületeket vizsgálva: „Az 1900 utáni időszak egyesületi típusaikat, céljaikat illetően nagymértékben különböztek a XIX. századi egyesületektől. Az alapszabályokban hangoztatott célok egyre inkább csak azt a célt szolgálták, hogy a Belügyminisztérium által jóváhagyható legyen."

23 Ugyanők a korábbi időszakot is áttekintve állítanak föl osztályozást - gazdasági jellegű, segélyező, szakmai, felekezeti jellegű, tűzoltó és sportegyesületek-, de azonnal hozzáfűzik: „E tipizálás nem kezelhető mereven, hiszen a felsorolt típusok jellegében, funkcióiban sok átfedés és azonosság található. Mivel a társadalmi érintkezés színterei rétegspecifikusak (pl. úri, polgári kaszinók, iparosok köre) és több funkciót láttak el, nem sorolhatók be a fenti kategóriába."

24 Egy másik régión, a Dél-Dunántúlon belül, Somogy megye egyesületeit vizsgálva, Bősze Sándor tíz csoportot állított föl. Ezek: gazdasági, szakmai és szakmai önképzőköri (gazdakörök, értelmiségiek és alkalmazottak szakmai alapon szervezett társaságai stb.), politikai, kulturális-népnevelő (olvasó, dal-, népművelő kör, kisdedóvó stb.), társadalmi-társasági (kaszinók, társaskörök, asztaltársaságok), közhasznú (fürdő, szépítészeti, tűzoltó, mentő stb.), segélyező (önsegélyező, emberbaráti, temetkezési stb.), munkás (munkásképző, önsegélyező és 165