Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

Ш. A kutatások 1869-tól az államosításokig terjedő időszakaszában a részletes vizsgálatokat a tudománytörténet kiemelkedő alakjainak munkássága jellemzi: Szabó József (1873-1879) a földtan szinte minden területére kiterjedő vizsgálatai, Hantken Miksa (1892-1878) alapvető kutatásai, Andreich János (1892-1899), Gerő Nándor (1910) bányamérnökök bányászati közleményei adnak számunkra maradandó értéket. Id. Noszky Jenő munkássága (1906-1940) a földtan mellett a történetírás számára is nyújt értékes adatokat a bányászat területi elhelyezkedéséről, a kutatásokról. Kalecsinszky Sándor (1910) a magyar birodalom ásványszeneiről értekezett, Popp Károly (1915) , Alliquander Ödön (1931), Vitális István (1939), Schréter Zoltán (1940) mellett Dzsida József (1944) földtani, ipartörténeti munkái gazdagították bányászattörténeti ismereteinket. A Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában föllelhető bányászati ill. ipartörténeti szempontból értékes kiegészítéseket tartalmaznak az egyes községekre vonatkozó (bányatelep) még feldolgozásra váró jelentések. A kőszén területek kutatásával foglalkozó területi jelentések, amelyek Vitális István és Vitális Sándor szakvélemény gyűjteményéből származnak, szolgáltatják a 20. századi tárgyidőszak anyagának döntő többségét. Ezek az eocén kori, az első és középső miocén kori barnakőszén területekkel foglalkozó jelentések bányászattörténeti szempontból értékes kiegészítéseket és részleteket tartalmaznak vizsgált területünkről. IV. Az államosítás után a fokozott ütemű nyersanyagkutatás újabb barnaszén területek feltárását és termelésbe állítását jelentette. Bartkó Lajos hely és anyagismerete a terület bányaföldtani megismerését vitte előbbre. Legjelentősebb összefoglaló munkája a nógrádi barnakőszén területről szóló kandidátusi disszertációja (1962). Történeti visszatekintő munkák is jelentek meg, közülük Bán Imre (1953) és Fölöp József (1984) a magyar szénbányászattal és az ásványi nyersanyagok történetével foglalkozó munkái emelhetők ki. A nógrád-cserháti terület kutatásában jelentős állomás Hámor Géza (1985) összefoglaló munkája, mely a bécsi földtani intézet által megkezdett földtani térképező munkát koronázta meg az 1968-tól elkezdett részletes átfogó földtani vizsgálat révén. A salgótarjáni szénmedencében folyó bányászat történetét az elmúlt évtizedek folyamán több alkalommal is megkisérelték feldolgozni, számos átfogónak szánt, az összefoglalás igényével készült mű született. Ennek ellenére minden részletre kiterjedő, és a szénmedencének maradéktalan bemutatására nem vállalkoztak.Ezuttal csak a legfontosabb műveket emiitjük meg: Nógrád megye története ITV.kötete (szerk: Balogh Sándor), Salgótarján története (1972). A salgótarjáni iparvidék (1962). De továbbra is feltáratlan maradt a bányászati nyersanyagkutatás története, a kis és a középbányák keletkezésük időpontja, kialakulása, a magánvállalkozások felszámolása és átnövése az egységesen irányított és központosított tőkés bányavállalatok tevékenységébe. Oka ennek elsősorban egyrészt abban keresendő, hogy az egyes részletkérdések kimunkálásához szükséges, elsősorban levéltári forrásanyag egyrésze még feldolgozatlan volt, arról kielégítő részletességű tájékoztató segédletek nem álltak a kutatók rendelkezésére. Másrészt közrejátszott a levéltári forrásanyagnak az átlagosnál nehezebb megközelítésében még két további körülmény is: hogy a megye levéltára csak 1968-ban került Salgótarjánba, illetve a volt besztercebányai bányakapitányság, melynek iratanyagában igen sok, az egyes bányák, s így a nógrádi szénmedence bányáinak fejlődésére vonatkozó forrásanyag található, Selmecbányán (Banská Stiavnica) maradt. A nógrádi szénmedence bányászati levéltára összefoglaló cim alatt Schneider Miklós néhai levéltárigazgató tett kisérletet összefoglalni a különböző helyeken található levéltári forrásanyagot. A nógrádi szénbányászat történetének levéltári forrásai (1977) és Bányászattörténeti információk a volt besztercebányai bányakapitányság iratanyagában (1980) címmel a megyei múzeumok Évkönyvében megjelent tanulmányai alapján három legfontosabb lelőhelyet lehet kijelölni: A Magyar Országos Levéltár, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. levéltára. Az Okmánytár (Z.222 ) a szénbányászat kezdeteire vonatkozó iratok, szénjogi szerződések gyűjtőhelye. A Titkárság (Z.223) a beolvadt Északmagyarországi Egyesitett Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. szénjogi szerződéseit is tartalmazza. A Salgótarjáni bányakapitányság (Z.928) a bányanyitásokhoz nélkülözhetetlen szénjogi szerződések tárháza. A kisebb bányászati fondok között találhatjuk meg az eddig feldolgozatlan nagybátonyi bányászat anyagait (Z. 1067, Z. 320., Z. 1062-1064., Z. 311-318., Z. 1060-1061). A Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatóságának iratai (XI-5) mellett a RMSTV Rt. Salgóbánya bányászatával kapcsolatos iratanyagot (XI-8) is őrzi. Napjainkban került a Levéltárba a Mátyásbányai Szénkitermelő Bányavállalat (XI-9) iratanyaga. 151