Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

ban vasolvasztást végeztek kőszénnel. A görögök leírták a kőszén tulajdonságait, lelőhelyét, tüzelőként való hasznosítását. A rómaiak korából (kr. u. 1. sz.) Britannia és Germania területéről már tárgyi emlékek maradtak fenn a kőszén kitermeléséről. Kőszénbányászatunk közvetlen előzményeit a középkori Angliában kell keresnünk. A 9-11. sz.-ban kitermelt kőszénről tudósítanak a korabeli források Newcastle környékéről. Kontinensünkön a 13. században Aachen környékén, majd Liege vidékén is megkezdődött a kőszén hasznosítása. A westfaliai - Dortmund, Essen - és a szászországi kőszén kiaknázásának kezdete a 14. századra tehető. A szén első rendszeres, ipari célú felhasználására is Angliában került sor, ahol a 18. század közepétől kibontakozó ipari forradalom üzemeinek, műhelyeinek és gyárainak fő hajtóanyaga. A szénbányászat egy évszázad alatt megváltoztatta a nyugateurópai országok térképét, új üzemek, telepek, városok alakultak ki a szénbányák körül, ahová az ipar egyre nagyobb mértékben koncentrálódott. A Kárpát-medencében számos helyen megtalálhatjuk az időszámítás előtti, majd a római kori bányászkodás nyomait. A középkorban Magyarország területén kiterjedt és a kor élenjáró technikai színvonalát elérő ércbányászatot folytattak. A történelem viharai, a török elleni évszázados háborúk, majd a Habsburg gazdaságpolitika, továbbá az egyre fokozódó geológiai és technológiai nehézségek a 18. század közepe táján már csökkentették a magyarországi arany-, ezüst- és rézbányászat jelentőségét. A 19. század elejére kiapadt nemesérckészletek csak emlékké halványították a magyar bányászat aranykorát. Vele szemben a vasérc és kőszénkészletek felkutatása és kiaknázása az ismert ipari és kereskedelmi valamint közlekedési okok miatt kezdetleges állapotban volt. Csirái azonban a nagy hagyományokkal rendelkező ércbányászat közelében keresendők. A magyar barnakőszénbányászat kialakulása A széntermelés kezdeti időpontjának megállapítására több nézetet, felfogást ismerünk. Ennek oka, hogy a szén felfedezésének és művelésbe vonásának időpontja között jelentős, sok helyen évtizedekkel mérhető eltolódás jelentkezett. Zsámboki László kutatásaiból tudjuk, hogy a magyarországi kőszénről a legkorábbi tudósítást Schäffer András nagyszombati jezsuita szerzetes készítette Athanasius Kirchernek. Rómába küldött levelében adatokat közölt a 17. század közepén az ásványi szenekről, melyeket Besztercebánya és Körmöcbánya környékén termeltek. A második híradást Csiba Istvántól ismerjük 1714-ból, aki leírta a „fekete szinű, kellemetlen szagú" követ, amit Dobsinán és Trencsén megyében, Zsolna mezőváros közelében találtak. Csiba úgy tudta, hogy a „köveknek ama fajtájából valóak, amelyet a görögök lethantraxnak, a latinok pedig mindenütt carbo fossilisnak" neveznek. Ezt a követ Belgiumban, Szászországban, Skóciában és Itáliában már a fát helyettesítve a tűzhelyek táplálására használták. Nyugaton, amikor már megoldották a koksszal való vasércolvasztást ipari méretekben, Csiba István még csak a fa helyettesítésének a gondolatát emelte ki. A Salmec környéki - ércbányászathoz és kohászathoz - kapcsolódó kőszénbányászat dokumentumait két kutató tárta fel. Pech Antal: Alsó-Magyarország bányaművelésének története 1650-1750 с munkája 1967-ben jelent meg. A szlovák történész JozefVozár 1969-ben publikálta kutatásainak eredményeit. E két munka alapján a szakmai közvéleményben élő brennbergi széntermelési kísérlet időpontja (1753), - amikor Rieder János szegkovács Brennbergbányán azért bányászott szenet, hogy azt a műhelyében céltudatosan felhasználja - mint a magyarországi szébányászat induló dátuma megdőlt. A hazai kőszénbányászat kezdete ismereteink szerint 1730-hoz köthető, amikor Selmecbánya melletti Koháry birtokon feltárták a széntelepet. A Garamszentkereszt mellett feltárt széntelepből vett kőszénnel már 1732-ben ércolvasztási kísérletet végeztek. Bán Imre (1934) közlése szerint Tichy József Menyhért 1735-ben használta a késmárkvidéki szenet. Egy vizsgálóbiztos kiküldése kapcsán 1749-ben a bécsi udvari kamara írta, hogy Selmec környékén a már régen ismert „kőszenek" mellé újakat kell keresni. A magyarországi szénkibúvások öngyulladásairól, szénelőfordulásokról 1714 óta ismerünk latin, német, majd magyar nyelvű feljegyzéseket. A szén termelése és felhasználása azonban még váratott magára, mert az erdőrengetegek fái biztosították az ország kezdetleges háziipara és háztartásai részére a tüzelőanyagot. 138