Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei (1734–1817)

armalista által lakott Szécsényben (114) és Rimócon (115), vagy a szintén kuriális nemesek lakta Megyeren (143), Gécben (95), Ebecken (93) és Kiskürtösön (45). A helység határa ugyanakkor igen szűkösnek mondható: a dualizmus kori első felmérések szerint a két idecsatolt pusztával, Csontfaluval és Nádassal együtt is csak 1840 kat. holdat tett ki. Az erdők területe megközelítette a 400 kat. holdat (396 kat. h.), nem műveltek 165 kat. holdat, legelő volt 201 kat holdnyi térség. A szántóföldek nagysága 1895-ben majdnem elérte az 1000 kat. holdat (968 kat. h.). Rétként kaszálhattak 80 kat. holdat, végül a keret, gyümölcsösök 30 kat. holdat tettek ki.

25 A Cserhát-völgy falvainak úrbéri viszonyairól először Mária Terézia Nógrád megyében 1770-ben végrehajtott úrbérrendezése nyújt áttekintést. 6 Alsótoldon szabad költözésű magyar jobbágyok laktak, akik szántóik után heteddézsmát és uraik igényei szerinti robotot teljesítettek. Kereseti lehetőség a marhák adásvételéből adódott számukra. A kis falunak csak 4 jobbágya illetve 8 zsellére volt, akik 1 3/4 telkén 6 földesúr osztozott (özv. Ettre Gáborné 1, Gyürky Gáspár 2, Laczkó György 2, Marsovszky Ferenc 2, Marsovszky László 3, Pámiczky András 3 gazda ura volt). Emiatt a későbbi évtizedekben a birtokosok a telkek nagyobbik felét (1 1/8 házhelyet) saját használatba vettek és az 1840-es években már csupán 5/8 telket műveltek a jobbágyok. Felsőtoldon is magyarul beszélő, szabad menetelű parasztok éltek. Nekik is parancs szerint kellett robotolniok és hetedet adtak terményeikből. Az Urbárium mindössze 5 jobbágyot illetve 4 zsellért írt össze, akiknek igen kevés, 4-8 p.m. szántójuk volt, viszont bővelkedtek legelőkben és erdőkben, így marhával, fával kereskedhettek. Kubinyi Gáspár 5, Beniczkyné, Darvas József és Gedey Ádámné l-l alattvalója számára mégis viszonylag sok, 5 1/4 úrbéres telket alakítottak ki. Bokor községben írták össze a legtöbb jobbágygazdaságot: 1770-ben Darvas Ferencnek és Józsefnek egyaránt 14-14 alattvalója volt. A szlovákul beszélő, röghöz kötött parasztok robotoltak és kilencedet is adtak uraiknak. Haszonra csak a makkoltatásból számíthattak. Itt alakították ki a legtöbb, 11 1/2 úrbéres telket, amelyeket 25 gazda kapott meg. Kutasó községben ekkoriban még szlovákul beszélő örökös jobbágyok éltek. Gergely Ádámnak 11, Sréter Jánosnak 4, Róth Tamásnénak és özv. Jeszenszkynének és Beniczkynének l-l gazdájuk volt. A termés hetedén kívül kevés robotot is szolgáltak, de többnyire pénzen megválthatták a munkajáradékot. A falu határában csupán 5 telket alakítottak ki, és 13 jobbágy között osztották meg. Garáb és Szentiván esetében az úrbérrendezés a jobbágyközségektói eltérő rendelkezéseket hozott. A Cserhát-völgyi Garáb kuriális pusztának, tisztán nemesi birtoknak minősült, így nem volt úrbéres helység és kimaradt az úrbérrendezésből. A későbbi évtizedekben csupán zsellérei adóztak. Szentiván kuriális községet az előzetes összeírásba ugyan felvették, így földesurai, Aranyi István, Bálás Ferenc és Gábor, Siraky Albert és Pál valamint Kubinyi Gáspár l-l szabad menetelű magyar zsellérjét összeírták és azt is megtudhatjuk, hogy telkeket ugyan nem, de 6-7 p.m. szántót művelhettek irtásként. A zsellérek - név szerint Boda János, Farkas Ádám, Fejér János, Lángos János és Prietka János ismert - saját igásállatok hijján kétkezi munkával keresték kenyerüket. Uraik parancsára amikor gyalogrobotra - főként kaszálásra - hajtották őket, menniük kellett, más adót - készpénzt vagy kilencedet - nem szolgáltak. Később azonban a Helytartótanács - 13 további nógrádi helységgel együtt kivonta a falut az úrbérrendezés alól és nemesi közbirtokosság allodiális birtokává nyilvánította. Ezek a különleges társadalmi és birtokviszonyok magyarázzák a szentiváni nemesi közbirtokosság életének a szabályozására való törekvéseket. A pallérozott mezővárosok mellett éppen e nemesi jogokat élvező, kiváltságos lakosok egymás közötti viszonyait volt célszerű első fokon maguk között rendezni, mert e falvak népe fölött nem volt hatóságuk az uradalmi úriszékeknek. Nem véletlen, hogy Nógrád megye eddig ismert három szabályrendelete közül egy, Szécsényé egy nemesek és volt végvári katonák által lakott, az 1690-1740 között is katonai szabályok szerint élő végvári mezőváros (oppidum praesidiale) viszonyait rendezte 1699-ben, míg a Szentivánhoz hasonlóan kuriális nemesek lakta Kiskürtös 1693-ban fogadtatta el a vármegye kögyűlésével szabályrendeletét.

27 Néhány év közösségi életének tapasztalata alapján a szentiváni nemesek is szükségesnek látták, hogy írott formában is rögzítsék együttélésük szabályait. így született meg az 1734-es „egyezség". A 20 pontból álló szabályrendelet először is az elöljáró, a falusi bírákhoz hasonló, de önállóbb és szélesebb hatáskörű hadnagy és helyettese, a tizedes választásának módját és jogkörét írta elő. A község nemes és paraszti rendű lakosai valamint a„külbirtokos" - vagyis a másutt lakó, de a határban birtokkal rendelkező - nemesek is kötelesek voltak elismerni hatóságátAz örökösödési ügyeket kivéve minden 12 rhénes forint értékig terjedő ügyben dönthetett, adókivetési és beszedési jogosultságot is élvezett. 123