Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása
fölé följegyezték, hogy hány holdas a szántójuk és hány szekér szénát adó rétjük volt. Ezeket a szűkszavú megjegyzéseket sem minden esetben tette meg, a török összeíró, mert a török adózatás célja, a falusi lakosság szolgáltatásainak együttes nyilvántartása volt. A falvak lakói szolgáltatásaikért együttesen voltak felelősek, ami a szolgáltatások terhének közös viselését jelentette. Bárki eltávozott, a többieknek változtatás nélkül ugyanazt a mennyiséget kellett szolgáltatni, s az adókon változtatni csupán a következő új defter összeírásánál lehetett. Ez az ok vezethetett egész falvak egységes elmenekülésére is. A török összeírok a népeség számbavételénél, a gyakorlatban, tehát egy adófizető (hane-) képességére a defterbe, a legalább egy házhellyel és egy pár ökörrel rendelkező családfőket vették fel. Azokat a gazdákat, akiknek a faluközösségek, nyílhúzással, a szántókat, úgy három évenként újra osztották. Ezek a telkes háztartások, teljes számukban, képviselték, egy-egy falu, adóképes háztartásait, s őket minden esetben a törökök igy jegyezték fel. Rajtuk kivül a falvakban élő zsellérek különböző módon kerültek számbavételre, s az ő számuk a telkesek számát falvanként különböző módon egészíthette ki. A falusi zsellérek, akik szántóval nem rendelkeztek, de ökrökkel, juhokkal igen, vagy más állataik után adóztak, többen kerültek egy-egy adófizető fogalma alá. Arra, hogy voltak zsellérek a falvakban 1554. évi összeírásunk feljegyzéseiben, Nógrádszakálon találjuk meg az első példát. Itt a „zsellérek illetéke" címén nyolc adófizető egyenként 12 akcse (a.m. 24 magyar dénár) elkülönített tételben való feljegyzését találjuk meg. A kisebb adóösszeg kirovását, talán a magyar dézsma adózásból ismert „kereszténypénz", zsellérek számára alkalmazott adó fogalmával, azonosíthatjuk. Ez a példa a nógrádi zsellérek meglétét mindenképpen tükrözi, de a törökök más falvaknál, a fenti módon, a telkeseket és a zselléreket egybeszámították. Ez az eset erősíti meg azt az elképzelést, hogy a török adóösszeírók, 1554 körül, Szécsény környékén is egy-egy háztartáson belül, az átlagos alföldi népességszámnál nagyobb háznéppel találták magukat szembe. Az összeírás során az egy adóháztartás területi körülhatárolása és a rajta együtt dolgozók lélekszámának megállapítása, a törökök számára, nehézségekbe ütközhetett. Erre következtetünk az 1554. évi kéziratunk adatain kívül a témára vonatkozó néprajzi irodalom történeti visszatekintéséből is. A vonatkozó néprajzi irodalom u.i., egy-egy nógrádi család férfitagjainak családos együttélését:"...a palóc ház és a nagycsaládos had" fogalmával jelöli. A közös gazdálkodásban együttélők, egyik-másik halmaz formában települt faluban, egy-egy közös háztartásban 25-en sőt 40-en is laktak. Ezeken a háztelkeken rendszerint két sejtes lakóház: pitvar-konyha egybeépítve és kamra állott. A kamrában fapadok, fiókos asztal és.ládaszekrény volt minden berendezés. A lakóépület körül szétszórtan épültek az istállók és az ólak, sok faluban az erdei irtásokon második beltel ekként ólaskerteket is,tartottak fent. Az összeírásunkban falvanként kimutatott családfők, gyermekeikkel és más rokonaikkal közös háztelken, vagy több szétszórt szérűskertjében, de közös háztartásban élték át egész életüket. 11 . A török összeírok falvainkban egy-egy adóegység (hane) meghatározása során törekedtek egy-egy szántótelkes háztartás elhatárolására, mivel a most közlésre kerülő adóösszeírásunk nemcsak korabeli adójegyzék, hanem török földkataszter is, tehát a török kincstári földek kataszterét is őrzi. Az oszmántörök adónyilvántartás, nem a lakosság név szerinti nyilvántartására, a családfők alapján, hanem az egy adóegységre eső megművelhető szántók és a rajta dolgozók együttes számát tartotta nyilván. A törökök falvaink háztartásait adóegységek (hane) szerint, először fejadóval (a.m. dzsizje, harács, császár adója) sújtották, s ezt megkívánt arany és ezüst érmekben mindig külön szedték be. A kéziratunkban a fejadó fizetésére kötelezett adófizető (hane) száma falvanként külön feltüntetésre került. Ezenkívül még az összeírt falvainkban külön feljegyzésre kerültek, a tizedadók és más illetékek, amelyeket részletezve külön tételekben is felsoroltak, s ezek egyesített összege volt az adóbevétel (haszil). Ebben már benne foglaltatott a falvankénti kapu-adó, másként ispendzse, összege is, mivel a falvak birtokba való kiosztásánál, ezeket az együttes adóbevétel (haszil) összegeket vették számításba. A szécsényi szandzsák falvait 1554 körül szintén a feljegyzett adóbevétel (haszil) összegeik szerint értékelve, a szultáni hász-birtokok, vagy a szandzsák bég hász-birtokai, vagy a kisebb évi javadalommal járó: zuemák és timárosok között osztották ki. A budai török kincstár (defterháne) ezeket a javadalombirtokosokat külön írta össze és tartotta nyilván. 12 . 11
