Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Balogh Zoltán: Honismertető törekvések – a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete

csak „a várost részleteiben vagy egészében mint a felvidék legszebb fekvésű városát, mint a nagy acél- és vasipari, valamint az üvegipar, mint a szén- és bazaltbányák városát, mint a turisztika, sí- és ródlisport városát, a palóc népművészeti látványosságok központi fekvésű helyét" bemutató képekkel lehetett. Pályázhattak azonban az általános idegenforgalmi propaganda céljaira is alkalmas képekkel, tehát amelyek Salgótarján közvetlen környékének és vonzáskörzetének jellegzetességeit, népszokásait, népművészetét szemléltetik. Jó propagandája volt az idegenforgalom fejlesztésének a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetségének kongresszusa, amelyet 1937-ben Salgótarjánban rendeztek. A kongresszusra az ország bármely részéből augusztus 30. és szeptember 6. között félárú vasúti kedvezménnyel utazhatott a közönség. Salgótarján kiválasztásában feltehetően szerepe lehetett akkori határvárosi mivoltának, hiszen ekkor még az első bécsi döntés előtt álltunk. Megerősíteni látszik feltevésünket, hogy 1929-ben és 1932-ben Kőszegen, 1938-ban pedig már a megnagyobbodott országrész területén, Kassán tartották a kongresszust. A magyar idegenforgalom újabb megmérettetésére 1938-ban került sor. A Magyarországon megrendezett Eucharisztikus Világkongresszus, valamint a Szent István Jubileumi Év ünnepségei nyomán „soha nem látott külföldi tömegeknek hazánkba való irányítására lesz alkalom és igen valószínű, hogy a budapesti ünnepségeket felkereső közönség egy része - köztük nagy számban igényesebb külföldiek is - a magyar vidék nevezetességeit meg kívánja tekinteni, illetve a magyar népélet különlegességeit (népviselet, népszokások, ünnepségek) tanulmányozni óhajtja" - írta Nógrád megye főispánja a város polgármesterének. Salgótarján amint az idegenforgalom ügyeivel megbízott tisztviselő, Horváth lászló városi tanácsnok válaszából kitűnt, csakúgy mint 1937-ben - nem tervezett 1938-ban sem olyan idegenforgalmi szempontból érdekes eseményt, amely nemzetközi viszonylatban érdeklődésre tarthatott volna számot. Amennyiben a palóc népművészet és háziipar látványosságait a főispán Salgótarjánban óhajtaná megrendezni, ebben a város társadalma és egyesületei segítenek. A Szt. Imre hegyen felállítandó országzászlónak és a Salgói vár tornyának avatási ünnepsége nemzetközi idegenforgalmi szempontból nem jelentős esemény csupán a hazai vendégforgalmat érdekelheti. Azt nem tudhatjuk, hogy a főispán elégedett volt-e a kapott válaszokkal. Mindenesetre egy újabb MVOSZ levélből az tűnik ki, hogy a forgalom még mindig nem emelkedett olyan arányban, ahogyan az kívánatos volna, s amelyre az idegenforgalmi érdekességek révén számottartani lehetne, bár a vidéki városok a belső idegenforgalomban egyre nagyobb szerephez jutottak, s az olcsó közlekedés igénybevételével a vidéki idegenforgalom növekvő méreteket öltött. A MVOSZ az Eucharisztikus Világkongresszusra való tekintettel a tervezett idegenforgalmi programok időbeosztását is kérte, és küldött egy idegenforgalmi tájékoztató fvet is. A tájékoztató ív pontjai jobbára megegyeztek az 1934-ben a magyar Városok Idegenforgalmi Központja által kért adatokkal. Megtudjuk, hogy a város továbbra sem vezet statisztikát, de már van az idegenforgalom ügyeire megbízott tisztviselője Horváth László városi tanácsnok személyében. A kérdőív legutolsó pontjában a város lehetőséget kapott idegenforgalommal kapcsolatos kérései, kívánságai tolmácsolására. Ebben a város bevonását kérték az Országos Vendégforgalmi Szövetségbe, azonkívül minél több filléres gyors indítását a tavasz és őszi időszakokban, és gyorsvonatok beállításával gyorsabb közlekedés biztosítását.

22 A Szent István Jubileumi Év nagy eseménye, a Szent Jobbot vivő aranyvonat érkezése Salgótarjánban, a Szent Jobb 1939-es második felvidéki útjával függött össze. Ekkor Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Bánréve, Pelsőc, Rozsnyó és Somoskőújfalu után befejezésül Salgótarjánban láthatták a hívők. A nemzeti ereklyét Serédi Jusztinián hercegprímás vitte a Főtéren elhelyezett díszemelvényre, ahol a koronaőrség és a katonai díszszázad felsorakozása mellett tartották az ünnepséget. Hetven percben lett megszabva az aranyvonat tartózkodási ideje.

23 A salgótarjáni idegenforgalmi propaganda csúcspontját a téli sísport és a salgói menedékház propagálását célzó plakátokkal érte el 1940-ben. Buczkó Géza „Salgó menedékház" plakátját a Piatnik Nándor és Fiai cég készítette el 3000 példányban. A plakátok terjesztésében az Országos Idegenforgalmi Hivatal nyújtott segítséget. A Salgótarján által elküldött tervnek 93