Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Balogh Zoltán: Honismertető törekvések – a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete

Magyarország amatőr futballbajnoka lett. Ezzel jogot szerzett arra, hogy a Nemzeti ligában játsszon. Sőt e mellé még a magyar vándordíjat, a Corinthián Kupát is megnyerte. Külön vonatok hozták a labdarúgó rajongókat a Szentkorona Kupáért vívott mérkőzésekre, de a salgótarjániak is elkísérték csapataikat Miskolcra, Szegedre, ahol a mérkőzés kezdetéig a városok nevezetességeivel ismerkedtek meg. Miskolcra egy menettérti jegy 3,80 pengőbe, Szegedre 5,40 pengőbe került. Filléres vonatot indítottak a SBTC 1936ч» tavaszi mérkőzésére is, amelyen a nagyhírű Hungáriát fogadta. A nagy eseményre megjelent a helyi lap HungáriaSBTC különpéldánya, amely a város csapatának a Nemzeti ligában játszott találkozójára készült az érkező vendégek számára. A különszámban a város környékének turisztikai lehetőségeire hívta fel Förster Kálmán a figyelmet, de a lap nagy része elsősorban a két nagy helyi sportegyesület, a SBTC és a SSE sportéletével foglalkozik, és bemutatja a vendégegyesületet, a Hungáriát. Az idegenforgalom kezdetei A századfordulón „magyar Californiának" is nevezett Salgótarján idegenforgalmának úttörői enyhe iróniával szólva - azok a Monarchia és a környező országok területéről érkezett jórészt bányamunkások voltak, akik a biztos megélhetés reményében rövidebb-hosszabb idei munka után visszatértek szülőföldjükre, ók küldhették a település létéről az első híradást képeslapok formájában. Mindenesetre az 1910 körül regisztrált 1000 körüli vendég Salgótarján szállodáiban nem túl erőteljes idegenforgalmi életről tanúskodik. Mert ekkor még Salgótarján nem vehette fel a versenyt a hegyi üdülőhelyekkel. Természetes, hogy aki a téli sportokat szerette, vagy hegyi levegőre vágyott, nem Salgótarjánt és környékét tűzte ki célul, legfeljebb átutazott rajta, hanem északabbra utazott az Alacsony vagy a Magas-Tátrába. A Gyömbér és a Csertovica csúcsok, vagy Ótátrafüred és Tátraszéplak előkelő szállodákkal kiépített üdülői mellett nem nagyon juthatott szerephez az akkor még igen falusias jellegű Salgótarján. A salgótarjáni idegenforgalom fellendülése a település r.t. várossá alakulása után vett nagyobb lendületet. Fontos tényezőként lépett elő - az ország idegenforgalmának fejlődéséhez hasonlóan - a turisztika, mégpedig esetünkben a Magyar Kárpát Egyesület (MKE) Salgótarjáni Osztályának megalakulása 1923-ban.

6 Mindebben és az egyesület tevékenységének irányításában kimagasló szerepet játszott Salgótarján első polgármestere, a Felvidékről idekerült Förster Kálmán és a Dunántúlról idejött tudós földrajztanár, Dornyay Béla. Dornyay nevéhez fűződik a Honismertető néven indított képeslap sorozat. Ezek a képeslapok tekinthetők az első igazán idegenforgalmi progpaganda terjesztésére is alkalmas eszközöknek. A sorozat - mint a nevében is benne foglaltatik - Salgótarján és környékének egy-egy turisztikai nevezetességét mutatja be. A Nógrádi Történeti Múzeum képeslapgyűjteményében található 7 db képeslapból 6 db készült egyedi rajzról nyomdai úton való sokszorosítással. A 7. képeslap, egy fotó Salgótarján panorámájáról. Dornyay tollából a Részletes helyi kalauzok sorozatában 14.-ként megjelent Salgótarján és a Karancs-Medves-vidék részletes kalauza, pedig már lehetőséget nyújtott a szélesebb körű közönségnek Salgótarján és környéke múltjának, szépségeinek megismerésére. A turisztikai és egyben idegenforgalmi propaganda újabb szintjét Dornyaynak egy, a turistaság és honismeret terjesztésére létrehozott nagymúltú folyóiratban, a Turisták Lapjában megjelent írása jelentette a város és vidékéről. Dornyay ebben így ajánlja a természetkedvelő turisták kegyeibe a vidék központját, Salgótarjánt: „Salgótarján város szénbányatelepei, szénosztályozói és rakodói, továbbá hatalmas acélgyára, üveg- és palackgyára és kályhagyára olyan látványosságokat és tanulságokat nyújtanak látogatóinak, hogy messze földről is igazán érdemes értük Salgótarjánba fáradni!" A bíztató és lelkesítő mondatokból világosan kiderül, hogy Salgótarján mint bánya és iparváros nem a megszokott idegenforgalmi nevezetességeket kínálja. A fiatal város nem nagyon büszkélkedhetett hagyományos látványosságokkal. Nem voltak patinás épületei, a legrégebbinek számító római katholikus templomot többször átépítették, így régi hangulata nem volt. Annál inkább büszkélkedhetett a város a településhez tartozó Salgó és a közelben lévő So88