Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Balogh Zoltán: Honismertető törekvések – a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 TÖRTÉNELEM GESCHUCHTE Balogh Zoltán Honismertető törekvések - a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete „Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el A Mátra egyik erdóséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig." (Petőfi: Salgó) Salgótarján és környéke vadregényes környezetével; hegyeivel, erdeivel, várromaival óriási vonzerőt jelentett az utazó számára. Erről ad művészi erejű híradást a 19. században Petőfi Sándor Salgó" váráról tekintve a vidékre. Századunkban, a felgyorsult városiasodás korában a változó igényekhez hogyan igazodik az idegenforgalom? A kevésbé romantikus lelkű 20. századi ember nem gyalog vagy szekéren érkezik már, és Petőfinél erőteljesebb kényelmi - civilizációs igényekkel Az utazót nem csupán világot látni akaró lelke hajtja, irányítja erőteljesen a felismert kereskedelmi érdek által létrehozott idegenforgalmi szervezetek propagandája. Érdekes kihívás lehet a kutató számára annak áttekintése, hogy Salgótarján a városi rang elnyerése után milyen mértékben méri fel érdekét és mit tesz ezért. Az 1929-ben megyei város jogállást elnyert Salgótarján a 30-as évek közepére már túl volt a legégetőbb urbanizációs problémák megoldásán. (Utcarendezés /1927/, Pécskő patak befedése /1931/, az utcák egy részének kövezése.) A Rimamurányi városrész mellett a felnövő Újtelep, a „hivatalnokok városa" új közhivatali épületeivel és a kertes családi villákkal már egy város képét mutatta. 1936-rafelépültek a piaci árusok új, vörös eternittel borított „csarnokai", megnyílt a városi uszoda. Rontotta az összképet a város egyes részein a vízellátás megoldatlansága. (1935-ben a 18 ezres lakosságból 15 ezer nem volt ellátva vezetékes vízzel.)

1 léhát több-kevesebb hiányossága mellett bízvást foghatott a város idegenforgalmi életének fellendítéséhez, jelentőségének kiaknázásához. Elősegítette ezt az állam idegenforgalmi politikája, amely a nagyobb vidéki városok közti forgalom fejlesztésére, a belső turisztikai forgalom fellendítésére bevezette a vasárnapi olcsó kiránduló, az ún. filléres vonatok rendszerét. A filléres vonatok utazói 75%-os díjkedvezményben részesültek, de csakis legalább 500 résztvevő jelentkezése esetén indították őket reggel, és még aznap éjjel vissza is tértek. Salgótarjánba az első filléres vonat 1932. június 19-én érkezett Budapestről, mintegy viszonzásul a salgótarjániak június 5-i látogatására. A filléres június 19-i érkezése minden bizonnyal összefüggésben állt a losonci volt 25-ös gyalogezred emléktáblájának leleplezési ünnepségével, amelyre nem kisebb személyiség, mint József főherceg volt hivatalos. A város felkészült a vendégek fogadására. A „Munka" kiadóhivatala ünnepi számot jelentetett meg, amelyből 1000 példányt még Budapesten szétosztottak, a gyors utasait 8.30-kor cigányzene köszöntette Salgótarjánban. Ebben Dornyay Béla városismertetője mellett helyet kaptak a város vendéglátóinak finomnál finomabb falatokat ajánló hirdetései. Különösen nagy népszerűségnak örvendtek a filléres vonatok a labdarúgó szurkolók körében. Ibrmészetesen ehhez kellett egy kitűnő csapat, az SBTC, amely 1933. után 1935-ben is s 87