Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.

léküzemben is redukálták a létszámot. A napszámtarifákat 10%-kal, a tisztviselő fizetéseket 8%-kal csökkentették.) Az l-es kemence leállításával augusztus 31. után újabb 20%-os bérleszállítást hajtottak végre. A zöldüzem szüneteltetése miatt elbocsátották a munkásokat és a kisegítő személyzetet. Állandóan gondok voltak a külföldi munkások alkalmazása miatt a hatóságokkal, akik a munkanélküliség enyhítése céljából e munkások szanálását kívánták elérni a helybeliek javára. A munkanélküliek elhelyezése miatt a gyár vezetése nem volt hajlandó elküldeni azokat a szakképzett és hosszú évek óta helyben dolgozókat, kik rátermettségüknél fogva munkáslétszámuk javát képezték. A hatóságok felé azt is állandóan bizonyítaniuk kellett, hogy a zöld palackokat gyártó magyar munkások nem tudják a fehér üveget előállító külföldi munkásokat pótolni. Zoltán Frigyes üveggyári központi igazgató így foglalta össze az általános helyzetet: „...a zöldpalack fogyasztás katasztrofális volt, a fogyasztók gyáraiban nagy készletek halmozódtak fel, szállítás szinte megbénult, csak kisebb fogyasztókkal tudtak üzletet kötni, nem a nagykereskedőkkel. Devizanehézségek miatt nyersanyag beszerzési lehetősége lecsökkent." A zöldüveg fogyasztás visszaesése miatt a vállalat igazgatója a fehérüveggyártás fejlesztését és az export megindítását tartotta legfontosabb feladatának, ezért 1931-ben berendezték az első finomcsiszoldát és festőműhelyt. Az üzem vezetésével Gärtner Ottó csehszlovákiai festőmestert bízták meg. A zöldüveg termelés szüneteltetése miatt 1932-ben a gyárigazgató csaknem teljes idejét a műhelyek reorganizálásának, a termelési költségek leépítésének és a statisztikai adatok gyűjtésének szentelte. Az új bértarifát 1931. június 6-án vezették be, ami a kötelező minimális teljesítmény felemelésével járt. Ezzel a salgótarjáni tarifák a legmagasabbra emelkedtek a gyárak sorában. A korrigált bértarifák decemberben léptek érvénybe, de közvetlen hatásuk csak 1933ban volt mérhető. Az érvényben lévő tarifák értelmében a heti átlagos kereset 35-40 pengő között mozgott, ehhez járult a szabad lakás, fűtés és a világítás. Gondot jelentett a vezetésnek, hogy a fehérüzem vezetője Künzl Ede egy francia gyártól meghívást kapott, amit elfogadott és 1932. november 1-vel elhagyta állását. Utódja Wiesinger Károly mérnök lett, akit az igazgatóság főmérnökké nevezett ki. A kádüzem és fazéküzem rentabilitásának ellenőrzésére is új rendszert léptettek életbe s ennek során termelését naponta pengő értékben állapították meg. A zöldüzem szünetelése miatt a feleslegessé vált munkásokat elbocsátották, s minden új beruházástól elzárkóztak. 1933-ban a zöldüveg termelés szünetelése miatti üzemszüneti költséget úgy igyekeztek behozni, hogy az összes fúvóbéreket a többi üveggyár által fizetett bérek nívójára szállították le. Áprilisban az összes melléküzem minden nélkülözhetetlen emberét elbocsátották, átcsoportosításokat hajtottak végre, a béreket ismételten leszállították, az anyagfelhasználást redukálták, megerősítették az ellenőrzést a törés csökkentése érdekében. Tervezték a zöld palackgyártó üzem 1934. márciusában történő megindítását, a fazekas kemence ugyanakkor 4-5 hétre történő leállítását, melyet a IV. sz. kemence április eleji leállása követett volna. Előző években a kádjavításokhoz külföldi kőműveseket hozattak, de 1932-től külföldiek mellé beállítottak salgótarjáni kőműveseket is, akik jelenleg egy vezető külföldi pallér irányításával az összes építési munkát elvégezték. Később a külföldi pallér helyett egy magyar kőművest neveztek ki vezetőnek. A zöldüzemben gyártandó világoszöld színű üveget már nem külföldi eredetű homokkal, hanem belföldön vásárolt üvegcserepekkel szándékozták olvasztani. Gond volt a vezetők számára a salakhányó kérdése is. Az országút túloldalán a gyár mellett lévő salakhegy már annyira meredek lett, hogy azt lóvontatással sokáig nem tudták üzemben tartani. Salakkal pedig feltöltötték a város által kijelölt vásárteret és minden feltölthető területet. Egy-két éven belül megfelelő salakvivő berendezésről kellett gondoskodnia a gyárnak. Az exportszállítás miatt a fazékkemencénél hónapokon keresztül vasárnapi munkát is folytattak, a finomítók éjjel-nappal és vasárnap is üzemben voltak, mivel a kvalitásos üveg felé fordult az export. „Ezen oknál fogva állandóan foglalkoztat bennünket képesített munkások meg69