Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Természettudomány - Hir János: Egy szubfosszilis magashegyi kisemlős-fauna a középső Toros-hegységből

is gyakoriak (KRYSTUFEK B.-TVRTKOVIC N. 1988). Itt viszont a Sorex nemzetség teljes­séggel hiányzik. A fehérfogú cickányok (Crocidura) ugyanakkor - európai rokonaikhoz hason­lóan - itt sem gyakoriak magashegységben. Ugyancsak 1% alatt maradnak a melegkedvelő egerek (Mus, A. mystacinus) és a földi pocok (Pitymys). 1-5% közötti dominanciával vannak jelen a Citellus, Dryomys és Allactaga fajok. Közülük a Dryomys laniger speciálisan magashegyi faj. A Citellus előfordulása itt érthető. (Európában ugyanakkor legföljebb a középhegységekbe hatol fel.) Az ugróegér jelenléte már valószínűleg csak behurcolással magyarázható. 5-20% dominanciával vannak jelen a Spalax, Apodemus, Cricetulus és Mesocricetus fajok. Közülük csak az Apodemusról feltételezhető a behurcoltság, a többiek olyan széles tűrőképes­ségű elemek, melyek jelenléte a környezettel összeegyeztethető. 20% feletti részaránnyal vesznek részt a faunában Microtus nivalis és a Microtus arvalis ­socialis - guentheri csoport. A fauna részletesebb feldolgozása és megismertetése tudományos szempontból lényeges. Irodalom ATALLAH S. (1977): Mammals of the Eastern Mediterranean Region; their Ecology, Syste­matics and Zoogeographical Relationships. Part. 1.­Säugetierkundliche Mitteilungen, 25., 4., p. 241-320., München. ATALLAH S. (1978): Mammals of the Eastern Mediterranean Region; their Ecology, Syste­matics and Zoogeographical Relationships. Part. 2.­Säugetierkundliche Mitteilungen, 26., 1., p. 1-50., München. BESENECKER H.-SPITZENBERGER F.-STORCH G. (1972): Eine holozäne Kleinsäu­gerfauna von der Insel Chios, Ägäis.­Senckenbergiana biol., 53., 3-4., p. 145-177., Frankfurt a. M. BUTZER К (1986): A földfelszín formakincse.­Gondolat, p. 223-252., Bp. ELLERMAN J.-MORRISON-SCOTT T (1951): Checklist of Palaearctic and Indián mam­mals.­British Museum (Nat. Hist.) p. 1758-1946., London. FELTÉN H.-STORCH G. (1968): Eine neue Schläfer-Art, Dryomys laniger, aus Kleinasien (Rodentia: Gliridae).­Senckenbergiana biol., 49., 6., p. 429-435., Frankfurt a. M. FELTÉN H.-SPITZENBERGER F.-STORCH G. (1971): Zur Kleinsäugerfauna West-Ana­toliens, Teil L­Senckenbergiana biol., 52., 6., p. 393-424., Frankfurt a. M. FELTÉN H.-SPITZENBERGER F.-STORCH G. (1973): Zur Kleinsäugerfauna West-Ana­toliens, Teil II.­Senckenbergiana biol., 54., 4-6., p. 227-290., Frankfurt a. M. HARRISON D. (1972): The Mammals of Arábia, Vol. 3. Lagomorpha, Rodentia.­Ernest Benn Limited, p. 1-670., London. HÍR J. (1989): A Tar-kői-kőfülke Allocricetus anyagának újravizsgálata­Folia Hist. - nat. Mus. Mátraensis, 14., p. 41-70., Gyöngyös. HÍR J. (1990): A Bükk-hegység idősebb barlangszintjének és a Sajó-völgy teraszszintjeinek bi­okronológiája.­Kandidátusi disszertáció, kézirat, p. 1-127., Pásztó. JÁNOSSY D. (1979): A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján­Akadémiai Kiadó, p. 1-207., Bp. KOCK D. (1974): Zur Säugetierfauna der Insel Chios, Ägäis (Mammalia).­Senckenbergiana biol., 55., 1-3., p. 1-19., Frankfurt a. M. 351

Next

/
Thumbnails
Contents