Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Természettudomány - Hir János: Egy szubfosszilis magashegyi kisemlős-fauna a középső Toros-hegységből

Spalax monticola (NEHRING, 1898) Spalax ehrenbergi NEHRING, 1898 Magyarország területén a felső pliocénben már élt spalax, majd a középső pleisztocénben egy időre eltűnt. Később - a középső pleisztocén fiatalabb szakaszában - újra megjelent és az extrém hideg időszakoktól eltekintve máig tagja faunánknak (KORDOS L. 1988). A földi kutyák máig használható feldolgozását MÉHELY L. (1909) adta. Cricetulus migratorius (PALLAS, 1773) törpe hörcsög, 7. ábra 37M

1 L: 1,61-1,88 mm 37M

2 L: 1,13-1,43 mm 23M

3 L: 1,04-1,16 mm W: 0,99-1,25 W: 0,91-1,16 W: 0,88-1,04 45Mi L: 1,40-1,62 39Мг L: 1,16-1,44 29M

3 L: 1,12-1,36 W: 0,85-1,06 W: 0,94-1,09 W: 0,89-1,04 A fogak a hörcsögök általános alapszerkezetét mutatják. A M

1 és az Mi koronáján 6 fő kúp van, míg a többi fog 4 kúpú (7. ábra). A törpehörcsög mai elterjedési területe igen széles: Görögországtól Bulgárián és Ukrajnán át Szibériáig és NY-Kínáig megtalálható. Déli irányban Palesztináig és az arab sivatagokig gyakori. Ebben a térségben több alfaját is megkülönböztetik. (ELLERMAN J.-MORRISON-SCOTT T 1951). Rendkívüli alkalmazkodóképességét az is jelzi, hogy Iránban még 3600 m-es tengerszint feletti magasságban is feljegyezték előfordulását (HARRISON D. 1972). A Kárpát-medence faunájában az alsó pleisztocéntől a kb. 80 ezer évvel ezelőtt véget ért utolsó interglaciálisig („riss-würm", eemien, varbói-fázis) élt törpehörcsög: allocricetus bursae SCHAUB, 1930 és Allocricetus éhiki SCHAUB, 1930. A hosszú időszak alatt a két faj jelentős méretbeli és morfológiai változásokat mutatott. A magyarországi középső pleisztocén faunákban ezek a statisztikus változások (méretbeni csökkenés és morfológiai egyszerűsödés) erősen a mai Cricetulus nemzetség irányába mutatnak (HIR J. 1989, 1990). Mesocricetus cf. brandti (NEHRING, 1898) aranyhörcsög 8. ábra 72M

1 L: 2,03-2,85 74M

2 L: 1,83-2,35 69M

3 L: 1,60-2,17 mm W: 1,20-1,62 W: 1,32-1,64 W: 1,22-1.61 81Mi L: 1,88-2,46 8ЗМ2 L: 1,72-2,18 69Мз L: 2,00-2,52 mm W: 1,00-1,36 W: 1,18-1,55 W: 1,23-1,65 A fogak jellegzetessége a hörcsögök között rendkívüli mértékű nyujtottság, melyet az előre ugró anterocingulumok és a hátra nyúló posterolophidok is fokoznak. A fő kúpok melletti járulékos elemek előfordulásának elemzése külön tanulmányt igényel a fogak méretbeli szóródásával együtt. A pleisztocén és jelenkori aranyhörcsögfajokat két csoportba szokás sorolni (POPOV V. 1989). 1. nagyméretű északi csoport - Mesocricetus raddei NEHRING, 1894 Kaukázus É-i előtere - Mesocricetus newtoni NEHRING, 1898 Al-Duna vidéke, Dobrudzsa 2. kisméretű déli csoport - Mesocricetus auratus WATERHOUSE, 1839 Törökország, Irán, - Mesocricetus brandti NEHRING, 1898 Közel-Kelet - Mesocricetus arameus ВАТЕ, 1943 Izrael, Libanon, Jordánia A gazdag meydani leletanyag széles méretbeni szóródása nehezen egyeztethető a fenti felosztással. A 9. ábrán jól látható, hogy a legnagyobb meydani M

1 hossza még túl is nyúlik a „nagyméretű" M. newtoni M*-ének mérettartományán. Másik sajátos probléma, hogy a szórásdiagramok többségén (pl. 9. ábra 3/a, b, с) a meydani fogak 2-3 külön halmazba csoportosulnak. Jövőbeni alaposabb összehasonlító vizsgálatokkal esetleg 2-3 külön alfaj jelenlétét is bizonyítani lehet majd. Pitymys majori (THOMAS, 1906) földi pocok 4Mi L: 2,62-2,90 349