Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Művészettörténet - Peák Ildikó: Művészetpolitika és képzőművészet Salgótarjánban (1959–1989)

tarjáni Tavaszi Tárlat. Ez utóbbi még nyitottabb volt, mint elődje, mivel - felzárkózva az ország nagyobb vidéki városaiban; Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen nyíló kiállításokhoz - országos jellegűvé vált. A Tarlatok megnyitói továbbra is az április 4. körüli ünnepségsorozatok részei voltak - így a vernisszázsokon a szakma és az érdeklődők mellett egyre nagyobb szerepet kapott a protokoll. Különösen jelentős eseménynek számított az 1972. évi Tavaszi Tárlat, mivel a felszabadulás mellett Salgótarján várossá nyilvánításának 50. évfordulójához is kapcsolódott. A Salgótarjáni Városi Tanács és a Lektorátus által meghirdetett pályázat kiírása élénk érdeklődést váltott ki - a megyében született és elszármazott művészek közül alkotásokkal készült Csohány Kálmán, ifj. Szabó István, Bakallár József, Fábián Gyöngyvér. A Tárlat színvonaláról a vélemények megoszlottak. A kritikák egyrészt kiemelik azt a tényt, hogy a megszokott protokoll-listán túl számos új név jelentkezett, másrészt viszont felhívják a figyelmet a rendezés pongyolaságára, a katalógusszerkesztés hibáira. A Tárlaton belüli - a várossá nyilvánítás 50. évfordulójára kiírt - pályázatra beküldött alkotások többsége sematikus volt. A későbbi évek során a Tavaszi Tárlat a város kulturális életének hagyományos részévé vált. Kialakult „tematikája" is: a szocialista építés, a megújulás, a „tavasz" hangulatának megjelenítése volt az, amit sokáig a beadott művektől elvártak. Az anyag kiválogatásának koncepciója azonban többször változott, aszerint, hogy az országos, vagy a területi jelleg erősítése volt a cél. Eközben fellendült a művésztelepek létesítése Salgótarjánban és környékén (a városi Úttörőházban, Kányáson). A művészek feladata továbbra is a „munkásábrázolás", valamint a városnak és környékének képi megjelenítése volt. A telepekre vendégek már nem csak Budapestről, hanem az ország más városaiból is érkeztek. A képzőművészet és a közönség kapcsolatának minél szorosabbra fűzését segítette elő az üzemi galériák, valamint a későbbiekben az iskolagalériák kialakítása. A Bolyai János Gimnázium Derkovits Galériája (Czinke Ferenc vezetésével), valamint a Megyei Kórház galériája a maga nemében országos viszonylatban is az első volt. Létrehozásukra, fejlesztésükre annál is inkább szükség volt, mivel a megyében egyetlen kimondottan kiállítási célt szolgáló intézmény létezett - a balassagyarmati Horváth Endre Galéria. A helyi művelődéspolitika - az országoshoz hasonlóan - elsősorban a dolgozó tömegek művészetekkel való megismertetésére helyezte a hangsúlyt. Kiemelten foglalkozott a szocialista brigádokkal - erről később szeretnék szólni. Emellett a 70-es évek elején bevált gyakorlattá vált egy-egy művész, vagy intézmény kiállításának faluról falura vándoroltatása - tárlatvezetéssel, ismeretterjesztő előadásokkal összekapcsolva. 1973-ra stabilizálódott a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak- Magyarországi Területi Szervezete Nógrád Megyei Tagozata. Lóránt János (ekkor б a titkár), Czinke Ferenc, Farkas András, Hibó Tamás, Iványi Ödön, Jánossy Ferenc, Kerekes László, Mészáros Erzsébet, Szatmári Béla alkották ekkor a csoportot (számosan közülük most is itt élő, alkotó művészek). Az elképzelés az volt, hogy a megye iparművészei fokozatosan csatlakoznak hozzájuk. Az észak-magyarországi kiállítások koordinálásának érdekében tervezték Borsod, Heves és Nógrád megye közös kiállítási intézményének létrehozását. Ez így nem valósult meg. A MSZMP XI. kongresszusa után fokozódott az érdeklődés az ideológiai, valamint a kulturális kérdések iránt (elsősorban a munkások és a fiatalok nevelése irányában). A megye iskoláiban gyermekrajz-kiállítások nyíltak, szocialista ifjúmunkásbrigádok számára képzőművészeti tárgyú vetélkedőket, az idősebb korosztály részére munkás-művésztalálkozókat, filmvetítéseket szerveztek. A diákok, szocialista brigádok műteremlátogatásokon vettek részt. Ezek a rendezvények egyben a Képzőművészeti Világhét és a felszabadulás 30. évfordulója eseményeinek részét is alkották. Ebben az időben már három országos jellegű kiállítás működött a megyében - a Tavaszi Tárlat, az Országos Zománcművészeti Biennale, és az Országos Szabadtéri Szoborkiállítás. 1976 nyarán rendezte meg első ízben a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága a nemzetközi képzőművészeti szimpóziont Salgótarjában (ezt megelőzően már két alkalommal volt hasonló rendezvény). A 70-es évek közepére elkészültek az új épületbe költöző Munkásmozgalmi Múzeum kép333