Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Matzonné Balogh Anna: Családom

a boszniai alkupációban - Vérrel, verejtékkel címen - illusztrált könyvet is írt. A sokszorosított kiadvány jövedelmét bajtársai özvegyeinek és árváinak ajánlotta fel. öt gyermekük budapesti tartózkodásuk alatt született. Később Pécsre költöztek, aholis nagyapám mint a kir. ítélőtábla elnöke ment nyugdíjba. Pécsett is sokat festett, és mint természetjáró szintén nagyon tevékeny életet élt, vonatkozóan több kisebb kiadványa jelent meg. A Madách-kutatás számára nélkülözhetetlen forrást alkotott, amikor 1912-ben megírta Alsósztregován töltött gyermekkorának emlékeit. (A kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.) Nagyanyám 1854 és 1918 között élt - örökölte apja szívbetegségét, és ezért viszonylag fiatalon halt meg. nagyon muzikális volt, kiválóan zongorázott. Két nagyszülője tehetségét örökölte egyszemélyben Marianne lányuk gyermeke, Goszthony Sarolta, aki zongoratanárnő lett, majd később egyik rokona kerámiaüzemében festett. Apám, BALOGH KAROLY (1879-1944; e néven a családban a harmadik) szintén a tisztviselői pályára lépett, először Nógrád megyében, majd Fiúméban a tengerészeti hivatalnál, később a kormányzóságnál szolgált. 40 éves korában feltámadt írói vénája, s 1992-ben első művével, a Hegyek virágzásával turista-szépirodalmi I. díjat nyert. A következő időszakban elsősorban Madáchcsal foglalkozott; főműve, az apja emlékezésének felhasználásával írott Madách az ember és a költő (Bp. 1934.). Fordított Martialist, középkori német lovagköltőket, római kutatásainak eredménye a Római könyv (Bp. 1941. I-II.) Csesztvei ossz c, hexameterekben írott költeményének megjelenése után, 1943-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Apám gyenge egészségű ember volt; a Trianon utáni megrázkódtatást, az életvitel kényszerű megváltozását voltaképpen sohasem tudta kiheverni. Nagyszüleimnek apámon kívül még volt egy lányuk és három fiuk. Röviden, a tábla magyarázatául: Marianne Goszthony István katonatiszt felesége lett, házasságából öt leány született. Közülük Szász Gerőné G. Máriától kaptam a legszebb családi ajándékot, Az ember tragédiája első kiadását, amit Madách Imre unokahugának, nagyapám féltestvérének, Károlyiné Huszár Annának dedikált. Féltett kincsem! Sárika lányukról már szóltam. Anna (Jeszenszkyné) és Erzsébet (Keményffyné) Amerikában élnek, az előbbinek két fia azonban Magyarországon. Ötödik lányuk, Margit, gyengeelméjű volt, s Szécsényben élt szeretetotthonban. Ami a három fiút illeti: Aladár katonatiszt lett. István nagybátyám jogász volt, Pécsett laktak, gyermekkoromban sok időt töltöttem náluk. Két unokanővéremmel, Margittal és Magdával egy gimnáziumba jártam. Nagynéném, Fischer Irma volt; fivére (Keresztes-Fischer Ferenc) belügyminiszter Kállay Miklós kormányában. Jóval fiatalabb öccsük, Balogh Pali, 1944-ben (20 évesen) évfolyamelsőként végzett a Ludovika Akadémián, repülőtiszt lett belőle. A háború őt is elsodorta, Franciaországban telepedett le, gépészmérnök-vállalkozó. Francia felesége és három felnőtt gyermeke már nem tud magyarul, bár a Balogh-család hagyományos neveit viselik: Anne, Charles, Étienne... Az utóbbi is apa név: 1990 őszén született, Paul nevű fia viszi tovább a Balogh nevet. Nagyapámék negyedik fia, Pál nagybátyám szintén jogász lett, Eszter lánya (Szalay Kálmánná) családjával Amerikában él, nincs kapcsolatom velük. Elgondolkodom: nagyszüleimnek 5 gyermeke, 13 unokája volt. A névnek vannak továbbvivői, de ők nem magyarok már. A 13 unokából a három fiú külföldre került, ketten Amerikába, egyikük Franciaországba. Igazi 20. századi magyar történet ez. 5. tábla: a Bérczy-Frivaldszky ág Ükapám (1776-1839) még Stand Jánosnak született, 1804-ben változtatta meg nevét BÉRCZY-re. 31 éven át, 1804 és 1835 között volt Nógrád vármegye főorvosa. (Munkásságáról átfogó tanulmányt közölt Leblancné Kelemen Mária: Bérczy János élete és munkássága = Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve V, Salgótarján 1979.265-90.) Dédapám, BÉRCZY KAROLY (1821-1867) életrajza az irodalomtörténetből ismert. Házasságkötése után Pesten lakott, apósa Szervita téri házában, de sokat tartózkodott Jobbágyiban is, apósa birtokán. Pesten halt meg, a Kerepesi temetőben temették el. Apámnak a hajdani 309