Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Matzonné Balogh Anna: Családom

sen éltünk. 1930-ban költöztünk Budapestre, apám kiváló nyelvtudásával és jogi végzettségével a Belügyminisztérium fordító-osztályának vezetője lett, én gyors- és gépírást tanultam és 1932ben sikerült elhelyezkednem. Itt lakásviszonyaink normálisabbak voltak, de apám szinte állandóan beteg volt, betegségének minden kedéfyi hullámzásával együtt. Anyám önfeláldozóan, türelemmel ápolta, intézte minden ügyét. Apám 1944 áprilisában bekövetkezett halála után Budapest ostroma következett. Én Ákos fiammal voltam állapotos, műtermes lakásunkat a fejem fölött lebombázták. (Még most is hálát adok a Jóistennek, hogy ezek után két hónapra fiam épen, sértetlenül született meg.) Júniusban anyámhoz költöztünk, s mialatt én dolgoztam, anyám végtelen szeretettel gondozta Ákos fiamat öthónaps korától, majd pár év múlva Marianne lányomat is. A Madách-kultusz és -kutatás az 1960-as években újraéledvén, a kutatók mind többször keresték fel, tanácsát kérték, s Madáchcsal és a Madách-családdal kapcsolatos kérdéseikre mindig a legbiztosabb, legprecízebb választ kapták meg. Minden nyáron néhány hetet Csesztvén töltött, ahol unokanővérével, Grosschmidné Madách Alice-zal a legnagyobb egyetértésben idézték fel a múltat. Anyám 1985-ben - tíz nappal halála előtt - a kultusz ápolásáért a támogatásáért Madách-dfiat kapott; bizony már előbb is megérdemelte volna. Küzdelmes, sok gonddal, bánattal tarkított, áldozatos élete volt! Végakaratának megfelelően a csesztvei temetőben, apám mellett helyeztük nyugalomra. (Nekrológját 1. Kerényi Ferenc: Rekviem egy nagyasszonyért, Nógrád 1985. február 16.) 2 tábla: a Madách ág Dédanyám BALOGH KAROLYNÉ MADÁCH MÁRIA (1813-1849) volt. Családjának tragédiája, 1849. augusztus 16-ra virradóan lemészárlása sebesült honvédtiszt-férjével és első házasságából származó fiával, Huszár Józseffel Marosszlatina mellett, oláh banditák által, közismert a kortörténetben és a Madách-irodalomban. (Legújabban Leblancné Kelemen Mária okmánytára foglalja Össze: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban, Salgótarján 1984.129.141-2.224. sz. dok. és jegyzeteik.) Árván maradt egyéves kisfiúkat, nagyapámat (II. BALOGH KÁROLYT, lásd a 3. táblát) és féltestvérét, Huszár Annát Madách Imre édesanyja, MAJTHÉNYI ANNA (1789-1885) vette magához Alsósztregován és az 1850-es években a költő Aladár nevű fiával együtt nevelték őket. Dédanyának (és persze madách Imrének) testvéröccse volt MADÁCH KÁROLY (18261927), az 1. táblán szereplő CSERNYUS EMÁNUEL leányával 1853-ban költözött Csesztvére és ott gazdálkodott, miközben 1874 és 1883 között Nógrád vármegye alispánja is volt. Csernyus Emma 91 éves korában Párádon halt meg, miután eltemette négy fiát és egy lányát; a birtokomban lévő gyászjelentés szerint 38 évig volt özvegy. Sírja mindazonáltal Csesztvén van, ahol együtt pihen férjével és anyjával, De la Motte Izabellával, a vértanú özvegyével, akit mint említettem - magukhoz vettek. Madách Károlynak és Csernyus Emmának hét gyermeke volt. Születési dátumaikat Radó György (Madách Imre. Életrajzi krónika Bp. 1987.) értelemszerűen csak akkor közli - öt esetben -, amikor Madách Imre volt a keresztapjuk. Kettejüknél anyakönyvi utánjárásra lesz szükség a visszakövetkeztetett születési évszám ellenőrzéséhez; a halálozási dátumokat minden esetben a birtokomban lévő gyászjelentésből közlöm, úgyszintén az életkorból visszakövetkeztetett születési évszámot az említett két esetben. 1. MADÁCH EMÁNUEL (1855-1924). Kultuszminisztériumi államtitkárságig vitte, két feleségétől gyermek nem volt. ő lett a költő legkisebb gyermekének, a szerencsétlen, elmebeteg Madách Borbálának a gyámja, amint azt apám említette. 2. MADÁCH LÁSZLÓ (1856-1920). Miniszteri tanácsos lett, feleségül a Nógrádban is birtokos, írót is adó Szentmiklóssy-család sarját vette, közös gyermekük azonban nem született. 3. MADÁCH PÁL (1858-1907). Ó örökölte Csesztvét, ahol feleségével, br. Buttler Matilddal (megint egy „irodalmi" családnév, ezúttal Mikszáth életművéből!) és három lányukkal élt. MADÁCH ALICE-ból (1889-1977) Grosschmid Károlyné lett; haláláig Csesztvén lakott 306