Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Matzonné Balogh Anna: Családom

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 IRODALOMTÖRTÉNET LITERATURGESCHICHTE Matzonné Balogh Anna CSALÁDOM 1. tábla: anyám családja, a Csernyus-De la Motte-Mocsáry ág. A Çsernyusok felvidéki família, előnevük: „keőkeszi". Kőkeszi (Komene, keszike) szerepel Fényes Elek munkájában: Magyarország geographiai szótára, Pest 1851.1:259. Eszerint a reformkor végéi „Hont m. magyar falu, 220 kath., 3 evang. lakos, kik földművelésből és bortermesztésből élnek." Anyám dédapja, CSERNYUS EMÁNUEL (1805-1849) gr. DE LA MOTTE IZABELLÁ-t (1813-1891) vette nőül. Utóbbi családjáról Szombathy Viktor Szlovákiai utazások с könyvében (Bp. 1980.) ez olvasható Felednél (Jesenské): „A feledi temetőben nyugszik De La Motte francia ezredes, II. Rákóczi Ferenc tüzérségének megalapítója". Nyilván a család ott telepedett meg és élt a továbbiakban is, mert ükszüleim Feleden kötöttek házasságot 1830-ban. Csernyus Emánuel 1848-ban pénzügyminiszteri tisztviselő volt, 1849-ben kormánybiztos lett. 1849. júniusi búcsúlevele családjához, feladatára indulóban, fennmaradt. Nyomtatásban is megjelent: Magyar Nemzet, 1988. október 6. Csernyust 1849. október 24-én kivégezték. A Kerepesi temetőben a Kossuth mauzóleum mögött áll kilenc szabadságharcos hősnek közös obeliszkje, az ő neve van rá első helyen felvésve. Budapest XIV kerületében utca viseli a nevét. Minthogy a Gömör megyei Licén lévő birtokukat elkonfiskálták, az özvegy leányánál, MADÁCH KÁROLYNÉ CSERNYUS EMMÁ-nál élt tovább Csesztvén, ott is van eltemetve, így nemcsak apám révén, akinek nagyanyja Madách Mária volt (1. a 2. táblát), de a Csernyus ágon is rokonok vagyunk Madách Károly leszármazottaival. Szüleim, egészen halálukig, szoros rokoni kapcsolatot tartottak fenn Madách Károly unokáival, különösen Grosschmid Károlyné Madách Álice-zal (Csesztve visszatérő látogatói még emlékezhetnek törékeny alakjára), húgával Bogáthyné Madách Gabriellával és Sztranyavszkyné Madách Emmával. Ezt a rokoni kapcsolattartást én szinte „örököltem", ma is érintkezésben vagyok Bogáthyné Madách „Ellyvel" és Alice néni unokájával, Grosschmid Péterrel. Mária nővérem még emlékszik dédanyánkra, CSERNYUS ANDORNE STIPSICZ MÁRIÁ-ra. Élete nagyrészét Balassagyarmaton élte le; férjével ott is temették el. Nagyapám, CSERNYUS ÁLLÁN (1861-1935) szintén régi nógrádi famíliából nősült: a rádi MUSLAY ETELKÁ-t vette el. Az ő dédapja viszont MOCSARY ANTAL volt (17571832), akinek főműve, a Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése 1826-ban jelent meg Pesten. 1982 óta hasonmás kiadásával is rendelkezünk, a Nógrád megyei múzeumigazgatóság kiadásában. Anyám CSERNYUS ALINE (1890-1985), aki a Nógrád megyei Radon született, nagyon korán, 17 évesen ment férjhez. 1908 áprilisában lett 18 éves, s Mária nővérem ugyanezen év novemberében született. Tíz év alatt még három gyermeke született: Károly (1911), én (1913) és Elemér (1918). Az első világháború előtt szüleim jómódban, gondtalanul életek, szép és tágas lakásukban Fiúméban, ahol apám tisztviselő volt a kormányzóságon. Trianon mindent megváltoztatott: Fiumét elhagytuk, először vagonban, majd anyai nagyanyám nővérénél laktunk Pesten, a Gyulai Pál utcában. Ezután egy darabig Pécsett, Miklós utcai saját házunkban, majd - ezt eladván - egy kis nyomorult bérelt lakásban, majd messze, fenn a hegyen, egy szőlőben éltünk. Közben anyámat teljesen lekötötte beteg apám gondozása. Bizony nagyon szűkö305