Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

hogy a halál markába vótam. De mind, ahogy úgy mondta a Szűz Mária, hogy majd se­gít, segített is rajtam. Nagyon sokféle bajban vótam mán én, mindenben meghallga­tott."^) Azjménti álomlátásban a bajba jutott „Máriácska" segélykérése a szobor szintén álomlátáson alapuló eredettörténetének transzponálódásaként is fölfogható. A Szűzanya Majoros István további álmában is a kápolnabeli alakjában jelent meg: 27. „Oszt akkor még, még sokat, többször álmod... No egyszer-másszor álmodtam vele, megígértem még azt fiatal koromba, hogy majd, ha valamikor építkeznék, egy szobrot valahova elhelyeznék őneki. Akkor álmodtam vele, hogy egy idegen ember, ott beszél­getett vele, de nem magyarul, hanem latinul. (gy: A kápolnai Máriával?) Evvel, evvel. Úgy latinul. És akkor, mikor megkérdeztem, mit mond a Szűz Mária? ­Azt mondja a Szűz Mária, hogy fogjon már hozzá az építkezéshez, és adja már meg ne­ki azt, amit maga megígért - de csak ők latinul, úgy beszéltek - hogy még nincs olyan tehetségem, hogy kiindulhassak vele. Akkor oszt ő mondja valahogy latinul, azt akkor fölemelte a kézit, a Szűz Máriának a két keze tiszta hófehér vót, így e. Azt mondott ne­ki latinól. Megkérdeztem, hogy mit mondott most a Szűzanya? Azt mondja a Szűzanya, hogy ne búsuljon azon, hogy nincs neki annyi pénze indulni, van nekem két arany ke­zem, majd én avval segítem őtet. Akkor megint eltűnt. Úgyis vótam, mikor hozzáfogtam, hát csak tízezer forintom vót, lebontani ezt a házat e, azt elhordani mindent. Nekem úgy gyütt a pénz a kezemhez - vótak teheneim, - mint­ha öntenek. (...) És mindent meg tudtam..." Az álom az 1958-as házépítést megelőzően 1956. táján történt.(7) 3. kép: A „Máriácska" nagyböjti viseletben, közelről

Next

/
Thumbnails
Contents