Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.
XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Limbacher Gábor Máriácska Káponkája Vázlat a népi unio-mystica egyik tárgyi megjelenéséről I. Tanulmányunkban a Nógrád megyei Szandán 100 esztendeje álló, útmenti Mária-kápolnát mutatjuk be: leírását adjuk relevánsnak tartott szempontjaink szerint, majd közzétett adatainkat összefoglalóan értelmezzük. Helyszíni gyűjtésünket 1987. és 1991. év között mintegy harminc alkalommal végeztük, és rendelkezésünkre állt a Palóc Múzeum gyűjteményében lévő, a kápolnára vonatkozó, 1979. évből származó dokumentáció . Témánkkal kapcsolatban többféle célt fogalmaztunk meg, és megírására különféle egyéb indítékok szolgáltak. Fontos szempontként arra törekedtünk, hogy a népi vallásosság választott területén szubsztanciális megközelítést alkalmazzunk, ne elégedjünk meg pusztán külsődleges és formális számbavétellel. A kultúra felszíni jelenségei mögötti mélyebb rétegeket is érzékelni kívántuk. E törekvésünk következtében lehetővé vált, hogy a népi látomások területén végzett kutatásaink során széleskörűvé vált tematika és problematika egy konkrét vetülete tanulmányunkban helyt kapjon. A néphit és népi vallásosság eddig alig figyelembe vett területéről szólhatunk így egy adott település konkrét intézménye vonatkozásában. Ehhez megfelelőnek találtuk a szandai kis-kápolnát a benne lévő öltöztetett Mária-szoborral. Választásunk a palócok Mária-tiszteletének adott területen és konkrét megnyilvánulásaiban történő dokumentálását is célozza, nagyobb léptékű feldolgozás előkészítéseként. A kápolna vizsgálatakor fontos szempontként vettük figyelembe a kultúra és az életmód különböző egyéb elemeinek összefüggéseit, illetve a vallási tisztelet életmódba ágyazottságát. Koncentráltunk a népi szakrális szobor- és tárgyszemlélet mikéntjére. Igyekeztünk meghatározni a kápolna és a benne lévő Mária-szobor helyét a település életében, a kápolnaalapítók rokonsága, az építménytől való lakóhelyi távolság, az életkor megoszlása és a nemek szerinti különbség mentén. Céljainkat releváns mintavétel módszerével kívántuk elérni. Elsősorban terjedelmi okokból kutatásunkat csak igen korlátozott számú adatközlőre alapozhattuk. De a kereken két tucat informátor szempontjaink szerinti kiválasztása módot adott a témát jellemző ismeretanyag és folyamatok leírására, másrészt különféle megoszlások, elterjedtségi szintek megállapítására. Mindehhez jó alapot nyújtott a szandai kis-kápolnához kötődő, történetileg ugyan természetesen változó, de lényegében máig elevenen élő vallásosság, szokás- és hitvilág, valamint Szanda földrajzi és életmódbeli viszonylagos zártsága. A helyi lakosság az 1950-es, 60-as évekig döntően lokális életmódot folytatott. A szűkös földbirtokviszonyok melletti többlet munkaerő kereseti lehetőséget talált a környező uradalmak pusztáin, századunk elejétől a Kiskér-pusztai szénbányában majd a húszas évek közepén nyíló Szanda-szentpéterhegyi kőbányában. A településhálózatban Szanda a terényi anyaegyházhoz, körjegyzőséghez és postahivatalhoz tartozott, távírda és vasútállomás tíz kilométerre Magyarnándorban volt, a legközelebbi város pedig a 23 kilométerre fekvő Balassagyarmat. Ezen adottságok következtében tanulmányunk nem csupán egy már döntően történetivé vált kérdéskör kutatására szorítkozhat, hanem egy jelenleg is élő, működő kulturális jelenség szinkronikus - részben résztvevő megfigyelésen alapuló vizsgálatát, dokumentálását is lehetővé tette. Másfelől azonban halaszthatatlan témánk és általában a szabadban álló szakrális építmé245