Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

ra például szolgál К. J. gyakorlatában a ruhaneműk tárolási rendje. Emlékezete szerint munkábaállása előtt a hétköznap templomba és közvasárnap délutánra illő felsőszoknyáit, kötényeit, fejkendőit az ünnepi ruhákkal együtt tartotta, elkülönítve a ruhatár hétköznapi felétől. A többi ruhafélét, illetve a 4. fokozat további alkalmaira illő öltözetek darabjait esetenként válogatta össze a hétköznapi készletből. 1985-ben a következő a helyzet. Az ünneplőkkel egy helyen, de külön csoportosítva tárolja a köztes-szoknyákat, a rövidujjú ujjasokat és a hosszúujjú ujjasokat. Az ünnepiekkel vegyesen vannak a jönni-menni illő kombinék, harisnyák, berliner kendő, kabát. A legalsó-szoknyák a hétköznapiak közé vannak besorolva, ugyanez érvényesül a lábbelik esetében. Háromfelé osztva tárolja a felsőszoknyákat a hozzájuk tartozó kötényekkel, valamint a felkötés módjától függetlenül együtt kezelt fejkendőket. Elkülönített helyük van végül a mellényeknek. Jegyzetek 1. BARABÁS Jenő, A népviselet kutatása. In: Eredmények és feladatok az anyagi kultúra kutatásában (szerk. TÁLASI István). Dissertationes Ethnographicae II. 204-236. (205. p.) 2 Dejtári viselet címszó, FLÓRIÁN Mária (Magyar Néprajzi Lexikon, I. Bp., 1977. 572 p.). Eszerint ide tartozik még Ipolyvece és Érsekvadkert A mai köztudat az utóbbi község viseletét lényegesen eltérőnek ítéli. Ipolyvecén a 60-as evekben megszűnt a népviselet; Dejtár Patakhoz viszonyítva valamivel hagyományőrzőbbnek mondható e vonatkozásban. 3. Egyébként a 40-es évek végétől világra jött gyermekeket már eleve nem járatták viseletben. 4. Patak mellett említhető még Dejtár, Patvarc, Ipolyszőg, Cserhátsurány, Herencsény. 5. Mindehhez háttérül szolgál a községben 1974 óta folytatott múzeumi tárgy gyűjtésem. Ennek célja az I—II. korcsoport különböző ünnepi alkalmakra illő öltözetegyütteseinek beszerzése, továbbá a nagyünneplSbő] életkor szerinti sorozat összegyűjtése, ahogy az utolsó viseletes korosztály is kiöregszik belőle. 6. A községben érvényes gyászfokozatokat részletesen ismertettem „A gyászos öltözködés rendje egy nógrádi falu (Patak) példáján" с dolgozatomban (megjelenés alatt). Itt tájékoztatásul csak annyit, hogy a nagy-gyász a legmélyebb, személyes gyász megnevezése. Enyhébb fokozat a gyászos, л félgyász pedig a gyászból a cifrába való átmenetet jelöli. 7. Az egyedi számbavételre alkalmas darabokat sorszámozom, a továbbiakban e számok segítségével utalok rájuk. Az egyes tárgytípusokon belüli sorrendnél az életkori színszabályokat vettem alapul, vagyis a legvilágosabb színűnek tartott daraboktól haladok a sötétebbek irányába (vö. IV tábla). Ugyanez a gyászos tartományon belül egyben a gyász mind fokozottabb intenzitásának jelzésével esik egybe.- Itt jegyzem meg, hogy az alsó testiruháknál az előbbiekben megadott mennyiségek csak hozzávetőlegesek. Részint azért, mert év közben is változott a számuk. Részint pedig ezekből nincs mindig elkülönítve a jönni-menni hordott hányad. így az összes mennyiség feltételezett arányát szerepeltetem. 8. Az egyedileg számbavett hosszúujjú pulóvereken kívül az alsóruhák között soroltam fel 7 db pulóvert Ezek K. J. gyermekeinek megunt elnyűtt darabjai, amelyeket ő hideg ellen alsóruhaként visel. Sem kiválasztásuknál, sem öltözetbe illesztésüknél semmi népviselettel kapcsolatos szempont nem érvényesül. Ugyanez mondható el az ide sorolt két saját régi, agyonmosott kardigánjáról is. 9. Alakja sajátosságaival magyarázza: ami csípőben megfelelne, annak hosszú a szára, ami pedig hosszra jó, az fölül szűk, így hamarabb tönkremegy. 10. Erre utal, hogy az ilyen szoknyát mondjákpentőnek is, máskor alulra vett szoknyaként emlegetik 11. Ez az anyagfajta a 70-es években volt felkapva. 12 Gyári készítésű, színes mintázatú szegőszalag. Az ilyen szeges tartósabb, mint a csipke, viszont valamivel drágább is. 13. Ezt megkülönböztető jegynek tartják a dejtári viselethez viszonyítva, ahol éppen a nagymintásak kedveltek. 14. A tarka a patakiak értelmezésében annyit jelent hogy a mintázat nagyobb felületét borítja az anyagnak, mint az alapszín. 15. A hagyományos ingváll-pruszlik-nyakbavaló kendő (-bélelt posztó ujjas) együttesig visszanyúlni a mai emlékezet alapján a kívánt részletességgel már nem lehet. A két világháború között kialakult és hozzávetőlegesen 1950 55-ig érvényes állapotot tekintem kiindulópontnak. 16. Gyakori jelenség, hogy újabb elterjedésű tárgyféleség, hasonlóság alapján egy már meglévő viseletdarab elnevezését kapja, s hozzácsatolt jelzők segítségével különböztetik meg az azonos nevű ruhaféléket 17. A hosszúujjú pulóvereket követően besorolt hosszúujjú kacajnak (58.) nincs köze az érintett vékony-, illetve később tárgyalandó borket-kocajboz. A rövidujjú kacaj későbbi, hosszúujjú változatának tekinthető, városias blúzfélét más ruhaneműkkel együtt egy dejtári asszonytól vásárolta K. J. A pataki viseletben nincs megfelelője, jobb híján emlegeti hosszúujjú kacajként 18. A kardigán a jelesnap délutáni kimenőből, a kuli a közvasárnapra illő templomiból. A 4. fokozatban eredetük különbözőségének már nincs jelentősége. 19. Hátából és két fél elejéből szabott díszítetlen mellény, elől végig gombos, vagy patenttal záródott Maradék anyagból, szétfejtett régi ruhaneműből készült nyárra vékony kelméből, télre barhendből, s hasonló anyagfajtákkal bélelték. Az előbbi V kivágásű volt az utóbbi változat nyaknál magasan záródott 229