Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

nagyobb hányada rokoni körből származik (3. ábra), az áll, hogy két, vele nagyjából azonos testalkatú sógornője hozzávetőlegesen egy korcsoporttal idősebb nála, illetve korán megözvegyült, s legközelebbi, még viseletben járó rokonuk 6. Az ugrásszerűen megnövekedett szükséglet kielégítéséhez azonban feltétlenül szükség volt arra is, hogy K. J. elfogadja a megoldást, amit a városi munkahelyre bejáró asszonyok többsége követett: a 4. alkalomfokozat ruhakészletének egységesítését. Tudniillik, bár formailag azonos öltözeteket viseltek a II. táblán e fokozaton belül felsorolt alkalomfajtákra, az újabb, szebb szoknyákat, kendőket, ujjasokat a fiatalok, illetve az öltözködésükre nagyobb gondot fordítók fenntartották arra, ha hétköznap templomba (temetésre) mennek, illetve vasárnap délután kimenőbe öltötték csak magukra (7. ábra). A 4. alkalomfokozat ruhakészletének egységesítése egyébként inkább lelkiismereti döntésnek tekinthető, hiszen csak az egyén ruhatárát jól ismerő, szűkebb környezet vette észre a változást. A hirtelen megnövekedett szükséglethez történő alkalmazkodást illusztrálja, hogy amíg a férjhezmenéstől számított 22 év alatt 18 felsőszoknya beszerzését regisztrálhatjuk, a munkavállalás első 10 évében 15 db a gyarapodás. Az sem véletlen, hogy amíg korábban a viseltes jönni-menni felsőszoknyákat elhordta K. J. munkaruhaként, 1976 után minden ilyenből köztes-szoknya lett a 4. alkalomfokozaton belül (ld. 6. ábra). Ha ilyen részletes áttekintésre az 5. ábra nem is alkalmas, az leolvasható róla, hogy a 70-es évek második felében jelentős mértékben bővült a ruhakészlet. A 80-as évek készletgyarapítása K. J. esetében már a tipikus jegyeket mutatja. Felsőruhák terén az a törekvés érvényesül, hogy fokozatosan legyen egyre változatosabb a készlet. Cifrába. azért, mert ez a gondos, szép öltözködés feltétele, gyászban pedig az egyes gyászfokozatok árnyalt kifejezése érdekében. A hagyományos gyakorlatnak megfelelően a II. korcsoporttól egyre nő a gyászos öltözetdarabok aránya, függetlenül az egyéni vonatkozásoktól. Bár 1980. és 1984. év K. J. számára ismét közeli rokon halálát hozta, ami a nagy-gyászos ruhaneműknek talán az átlagosnál nagyobb mérvű gyarapodását eredményezte. Általánosságban nézve: a kivetkőzés függvényében terjedő ruhaajándékozás, az alkalmi vételek szaporodtával némileg lazul a készletbővítés tervszerűsége. Ugyanezek állnak annak hátterében, hogy immár a jönni-menni ruhakészletnél is érzékelhető a szükségletet meghaladó felhalmozódás. Aminek azonban ma már vagyoni presztízst jelző szerepe háttérbe szorult. Ha közvetít információt - a véletlenek szerencsés alakulásán túl - a gazdag ruhakészlet, az inkább az, hogy tulajdonosa fokozott gondot fordít öltözködésére. Ebben a megvilágításban értelmezendő K. J. vélekedése jelenlegi ruhakészlete méreteiről. Mindössze fejkendőkből ítéli úgy, hogy kevesebb is elég lenne. A többi ruhaféléből átlagosnak tartja a meglévő mennyiséget. S ha nem kellene mindig másra a pénz (központi fűtés bevezetése, további építkezések a portán, gyermekeik támogatása), gyarapítaná nagyobb mértékben. Indokul azt hozza fel, hogy akkor kevésbé kellene folyamatosan odafigyelnie ruhái kezelésére, s ha éppen nincs ideje mosni, vasalni, keményíteni stb. akkor sem jönne zavarba. Természetesen a praktikusnak ható érvelés mögött az a törekvés áll, hogy eleget tegyen az illendő, gondos öltözködés - ugyan már csak szűkebb körre érvényes - közösségi elvárásainak. 1.3. A „jönni-menni" ruhakészlet helye a ruhatáron belül A fentiekben bemutatott 187 db/pár viseleti tárgyat közelítsük meg most a teljes ruhakészlet oldaláról! Tekinthető-e ez a tárgycsoport a ruhatáron belül összetartozó, a többi résztől karakteresen elkülönülő egységnek? Funkcionális szempontú összetartozásuk nyilvánvaló, de nem kizárólagos. A 8. ábráról részleteiben leolvasható, hogy bizonyos darabok csak ehhez az alkalomfokozathoz köthetők, s van - kisebb-nagyobb mértékben eltérő - ünnepi és/vagy hétköznapi megfelelőjük. Más tárgytípusok esetében a ruhatár csak kétfelé oszlik, egy részükből a hétköznapit, más részükből az ünneplőt hordja K. J. jönni-menni is. Végül pedig van a ruhatárnak egy, az alkalom szempontjából osztatlan része. Az, hogy melyik tárgyféleségre mi érvényes, 1С J. gyakorlatában is válto227