Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900
A kettős névadás szokása csak a 18. században volt ismert a vizsgált német településeken. Az összes kereszteltekhez viszonyítva számuk nem volt jelentős. Kettős név a fiúknál volt gyakoribb. A 19. század elejétől kettős nevet a németek ritkán adtak gyermekeiknek. Szerény előfordulásuk a tanítók, a pásztorok, idegenből betelepült magyar családoknál figyelhető meg. összeállított táblázatainkból kitűnik, hogy a második név többsége a keresztnevek sorrendjében az első helyeken szereplő János, Mária, Anna nevekhez kapcsolódik. Hármas nevűeket csak a múlt század második felében jegyeztek be az anyagkönyvbe: egy fiút (József, János, Mihály) és egy leányt (Magdolna, Teréz, Eleonóra). 10. A névadás szokása A szendehelyi családok adatlapjainak feldolgozása ugyanazt az eredményt hozta, melyet a Berkenyéről készült tanulmányunkban bemutattunk. Vagyis az első gyermekek többsége a keresztszülők nevét kapta. A szülők, nagyszülők, esetleg közeli rokon keresztnevét a harmadik és a további gyermekek kaphatták. Szendehelyen is általános szokás volt, hogy a meghalt gyermek nevét, a további újszülöttek újra megkapták. A magas csecsemőhalálozás miatt, amelyik családban sok gyermek született, nem volt ritka ahol a János, József, Jakab, Mária, Erzsébet, stb. keresztnevet 4-5 gyermek kapta. A faluba költözött magyaroknál is gyakran tapasztalatjuk, hogy első gyermekeiket a keresztszülők nevére keresztelték. 11. Keresztnevek - névnapok Szendehelyen sem alakult ki annak gyakorlata, hogy a gyermek keresztnevét ahhoz a névnaphoz kössék, amelyik napon született. A másfél évszázad alatt 24 esetben fordult elő, hogy a gyermeknek azt a nevet adták, amilyen névnap volt születésekor. 12 Keresztszülők A Verőcén és Szendehelyen vezetett születési anyakönyvekbe a keresztszülők teljes nevét jegyezték be. Egy gyermekhez egy, az ikrekhez két keresztszülőt hívtak. A berkenyéi anyakönyvek földolgozásakor, szülők keresztszülők kapcsolatrendszerét, rokonsági fokozatait egy család vázlatos leszármazási táblázatain mutattuk be. Tanulságul azt vonhattuk le a közölt adatokból, hogy keresztszülőnek többnyire a szülőkkel azonos korú unokatestvéreket hívtak. A keresztszülők gyermekeik kereszteléséhez a visszahívást kötelezőnek tartották. A családok közötti keresztszülői kapcsolat folytonossága több esetben nemzedékeken át kimutatható. A szülők-keresztszülők kapcsolatrendszeréről, változatairól, számszerű adatairól akkor adhatnánk hiteles képet, ha a falu minden családjának származási táblázatát elkészítenénk. Ez alapján pontosan megállapíthatnánk, hogy a felkért keresztszülők milyen rokonságban vannak a szülőkkel, vagy csupán barátságból, ismeretségből vállalták ezt a tisztséget. Az ilyen jellegű családrekonstrukció teljes feldolgozása még Szendehelyen sem készült el. Eddig a Menich, a Szegner, a Haffner és a Schlenk családokról állítottunk össze genealógiai táblázatokat. Az alábbiakban a Menich család történetén igyekszünk átfogó képet adni a szülők-keresztszülők kapcsolatrendszeréről. Terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatunk arra, hogy a család származási tábláit, a rokonsági fokot bizonyító mellékleteket közöljük. Most csupán arra van lehetőségünk, hogy az adatokat összegezzük, a kutatás termékeként összeállított családlapok alapján levonható következtetéseket megfogalmazzuk.