Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900

ként alakította a jobbágy (gazda) és zsellér családok gyermekeinek számát, azt alábbi táblázatunk mutatja be. összeállításunkban csak azok a gazda és zsellércsaládok szerepelnek, akik esküvőjüket Szendehelyen tartották. Gyermekek száma 1754-1800 1801-1850 1851-1900 Gyermekek száma jobbágy zsellér jobbágy zsellér gazda zsellér 1 2 12 2 30 4 18 2 1 6 3 25 1 16 3 3 12 3 21 6 17 4 6 17 4 18 3 21 5 3 13 3 15 3 22 6 4 14 5 15 7 22 7 2 9 6 15 6 31 8 3 6 5 14 4 24 9 3 1 8 10 4 16 10 1 6 4 10 1 10 11 2 4 2 6 5 12 1 5 1 1 1 2 13 2 1 3 1 14 2 1 3 1 15 2 1 16 1 19 1 A korábban feldolgozott berkenyéi, és a most közölt szendehelyi adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a sokgyermekes családok a telkes gazdáknál és a zselléreknél egyaránt megtalálhatók. Az ötven évekre bontott időszakok egyikében sem tapasztalhatjuk, hogy a két társadalmi réteg közül bármelyik is korlátozta volna a gyermekáldást. Berkenyéről szóló dolgozatunkban részletesebben kifejtettük, hogy a jobbágyok és zsellérek, a betelepülés óta örökölhető vagyonnal rendelkeztek. Az örökösök nélkül elhunytak háza, földje vásárlás útján idegenek kezére került. A magas gyermekhalandósággal számolva, igyekeztek vagyonuk vérszerinti öröklését biztosítani a bővebb gyermekáldással. Még a látszatát is szeretnénk elkerülni annak, hogy a családok magas gyermek számát kizárólag azzal a tervezett szándékkal és törekvéssel hozzuk összefüggésbe, hogy az összegyűjtött, ősöktől átmentett vagyonnak legyen örököse, további gyarapítója. A vizsgált német falvakban nem kevés olyan családot ismertünk meg a levéltári források alapján, akiknek sem házuk, sem földjük nem volt, de gyermekszaporulatuk elérte, vagy meghaladta a telkes gazdák, a csőlővel rendelkező zsellérek gyermekeinek számát. A gyermekhalálozások magas aránya miatt, a megszerzett vagyon nemzedékeken át történő megőrzésének vágya és biztos tudata, azonban csak úgy volt elérhető, hogy minél több gyermek szülessen a családba, bízva abban, hogy egy-két gyermek megéli a felnőttkort, azok közül az egyik örökösként léphet a szülők helyébe. Bizonyára ez is lehet az oka, hogy a német falvakban az egykezes, a második világháborúig nem tudott tért hódítani. 6. Születésszabályozás Az eddig közölt adatok ismeretében is feltételezhetjük, hogy a születéskorlátozás nem lehetett általános gyakorlat. A korlátozási szándékról akkor beszélhetünk, ha idősebb korban házasodnak, ha arra törekszenek, hogy az első gyermek minél később szülessen meg, a további gyermekek érkezése között minél nagyobb időkülönbségek legyenek.