Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

a címer eddig ismert első előfordulása egy 1904-ben kelt okiraton látható. Ez igen közel esik a megállapítás időpontjához! - Ha a későbbi kutatások is azt igazolnák, hogy XX. századi (de legföljebb XIX. század vé­gi) alkotásról van szó, akkor azzal a meglepő és sajátos kultúr- és várostörténeti jelenséggel ál­lunk szemben, melynek vélhető gyökerét már érintettük. A „nagyközségi lét"-ből kiemelkedni akaró, fejlődő, városi címre pályázó polgárság, jelen harcaihoz múltjában keresve érveket, nö­vekvő érdeklődéssel fordult Balassagyarmat történelme felé. Említsük csak Nagy Iván és a Mú­zeum Társulat tevékenységét, vagy a készülő millenneumi monográfiával kapcsolatos kutatáso­kat, hírlapi közléseket! A közösség nagy súlyú és tekintélyű historizáló és közszereplő tagjai, akik a városi ön- és múlttudat megformálásában és artikulálásában döntő szerepet játszottak (Nagy Iván mellett ide soroljuk mindenek előtt balassagyarmati Baitner Ottót), az új városi cí­mer alkotásával is súlyt és hangsúlyt kívántak adni törekvéseiknek. A„Heraldica Urbana" köz­kedvelt vártorony motívumának bevétele a címerpajzsba, így logikus magyarázatra lelne. Hisz a középkori városi pecsétjeinken gyakorta használt motívum a köztudatban a városi múlt és sza­badság kifejezőjévé vált. Ugyanakkor már Nagy Iván is ismerte és feldolgozta azt az 1290-ben kelt oklevelet, mely egy hatalmaskodási perrel kapcsolatban említést tesz Gyarmat „tornyáról", melyben a visszapillantó polgár a várossá válás első jelét vélhette fölfedezni. Vár, vártorony és az 1572-es évszám összekapcsolására azonban egyetlen, eddig föltárt forrás sem tud adatot szolgáltatni. E források felületes forgatása, nagyvonalú félreértelmezése, a „dicső múlt" iránti vágyakozás prekoncepciója egyként a történeti csúsztatás okozói lehettek. Nem zárhatjuk ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy új források árnyaltabban, esetleg más megvilágításban lát­tatják majd velünk a keletkezés kérdését. A forrásokhoz visszatérve: a TÖrzskönyvbizottság 1907. augusztus 19-én terjesztette a bel­ügyminiszter elé az Országos Levéltár - már említett - észrevételeit, kérve a címeres pecsétraj­zok elkészítését és a záradékolt visszaküldését, hogy a bélyegzőket elkészíttethesse. A belügy már augusztus 31-én utasította a levéltárat, hogy véleményezze, majd Felsenfelddel rajzoltassa meg a pecsétrajzokat. Ezek szeptember 19-én vissza is kerültek a minisztériumba, ahol a 100795/1907. B.M. számú rendelettel záradékolták azokat. 26 (7. ábra.) A Bizottság ezután - szintén Felsenfelddel - elkészíttette a bélyegzőket, majd azokat meg­küldte a városnak. Erről és a megállapítás tényéről azután értesítették a vármegye alispánját, aki ezt szintén tudatta a várossal. Az elkészült címerrajzok egy példányát - megőrzésre - az Országos Levéltár vette át, ahol ma is fellelhető. A nagyközség, 1907 és 1923 között ezzel a pe­cséttel élt. A címer és a pecsétalkotás körüli zavarokra utal az a tény, hogy a Balassagyarmati Általá­nos Ipartestület, 1907 őszén még hiába kérte a közgyűlést, hogy újonnan avatandó zászlajának egyik oldalára a város címerét hímeztethesse, mivel a válasz szerint „Bgyarmat czímere épen mostvan kérdés tárgyává téve, és mindaddig, míg az illetékes hatóságok a cümer kérdésében vég­leges döntést nem hoznak, a hiteles czímert a közgyűlés nem bocsáthatja az ipartestület rendelke­zésére.'^ A TÖrzskönyvbizottság 1907. december 27-én jelenti, hogy a község részéről rendelt bélyeg­zőket már leszállították, így az 1908. június 8-án felszentelt zászló, egyik oldalán már a város újabbkori címerével büszkélkedhetett. E hímzett változat azonban több heraldikai pontatlansá­got, illetve meglepetést tartalmazott: fehér, egyenes pólyával metszett piros pajzstalpán, fehér mezőben álló (talán aranynak szánt) barna vártorony áll. A barokk formájú pajzson szürkés­kékes-fehér, szembe forduló ötpántos sisak van, a pántok között piros hasadékokkal. Az arany sisakkoronán, az abroncs közepén egy piros, balról és jobbról egy-egy kék, a középső lombon egy zöld és az ettől jobbra, illetve balra lévő, köztes szarvacskán" egy-egy fehér ékkő található. A sisakkoronából egy jobbra forduló, kinyújtott nyelvű, és széttárt szárnyú, szürkés-fehéres­barna színű madár nő ki. A pajzsot jobbról sárga-arany és lilás-fehér, balról piros-kék foszladék (takaró) veszi körül. Ha az 1904-es pecsét üres-sima pajzsmezejét fehérnek (ezüstnek) vesszük, akkor talán 121

Next

/
Thumbnails
Contents