Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

raldikai szempontból való tökéletes elkészítése érdekében a fennálló rendelkezések értelmében jogosan megkíván. A gyors intézkedést különösen követelte az 1929. évi XXX. te. érvénybelépése, mely a r.t. városok nevét megyei városra változtatta, így azoknak új pecsétnyomókat kellett készíttetniük. A 87660/1929. II. B.M. sz. körrendelet ezért újból úgy intézkedett, hogy azok, ez alkalommal és a jövőben egyaránt, csakis az Országos Községi Törzskönyvbizottság útján szerezhetőek be. A fentiekben vázolni kívántuk azokat az országos és megyei folyamatokat, szabályozásokat, amelyek keretet adtak a helyi közösségek jelképeinek megalkotásához. Az elkövetkezőkben Balassagyarmat példáján keresztül kívánjuk szemléltetni a jelképválasztás módját és kísérőjelenségeit. Balassagyarmat régebbi pecsétképei Minden tudatosan választott jelkép gondolatok, hitek, szándékok és akaratok hordozója. A város címere - színeivel és mesteralakjaival - az azonosságtudat kifejezője, generációkat, korszakokat köt össze, szimbolizálva az együvé tartozást, mélyítve a közösségtudatot. Ugyanakkor megkülönböztet, elkülönít azoktól, akik a város határkövein kfvül élnek. Balassagyarmat városa - pecsétjeinek szimbolikáját tekintve - változatos, korszakonként más-más jelképrendszert használt. Az új jelképek megalkotását nem tekinthetjük minden esetben korszakhatárnak, ám kétségtelen, hogy társadalmi fordulópontok - méginkább a feléjük közelítő, előzetes tudati akaratok, gyakran magukkal hozták, megkövetelték azok változását, változtatását. A város első, ismert pecsétje egy 1709-ben kelt okiratot hitelesít, melyet ma az Országos Levéltár őriz. Képében tárt szárnyú, jobbra forduló (seregély) madarat ábrázol, mely csőrében szőlőfürtöt tart. A madár füves mezőben áll, szárnyától balra hatágú csillag látható. (1. ábra.) A pecsét jelképi tartalmáról - források híján - csak következtetéseket tehetünk. A szőlőfürt szimbolizáló megjelenítését számos községi pecsétről ismerjük - Nógrád megyéből is. A madár és a szőlőfürt együttes ábrázolása sem ismeretlen a folklór-irodalomban. Megjelenésük a város címerében minden bizonnyal Balassagyarmat szőlőtermesztésére, borászatára utal. A bortermelés - az állatkereskedelem mellett - már a 18. század elején is fontos ágazata lehetett a város gazdaságának. A folklór elméletben az oldalnézetben álló madárfigura a madáralakban elképzelt emberi lélek korai, ókori eredetű megjelenítésére vezethető vissza. Ebből származik a termékenység fája két oldalára állított varázsmadárpár kompozíciója is. A közép- illetve újkorban az ábrához korábban fűződő vallási tartalom fokozatosan elmaradt és helyébe - a népművészet története során - többnyire szerelmi értelmezés lépett. Nem zárhatjuk ki, hogy a fent leírt címerkép is hordoz bizonyos szemiotikai tartalmakat. Ugyanakkor a két jelkép viszonyba állítása utalhat valamely ismert történetre, mondára is. A város - különböző változataiban - 1810-ig használta e jelképegyüttest. Ekkor azonban címerképet váltott, melyet aztán 1824-ben - némileg kibővítve és magyar körirattal - újravéstek. A pecsétkép központjában egy, a derekán övvel összefogott lepelbe öltözött alak áll, aki egyik kezében kardot, a másikban mérleget tart. A későbbi változaton az alak fölött szabályos rendben balról a nap, jobbról a fogyó hold és közöttük egy hatágú csillag látható, míg tőle jobbra a Balassa család bölényfeje, balra pedig a Zichyek keresztje van kivésve. Háttérként, mintkét oldalról, öt-öt fa látható. Az alak szántatlan, füves mezőn áll. (2. ábra.) A magyar nyelvű körirat ténye önmagában is választ ad arra, hogy miért került sor az újravésésre: a magyarosodó megyeszékhely ezzel is követte a magyar nyelv terjesztésében és használatában jeleskedő vármegyét. Ugyanakkor a pecsétképbe kerülő címerelemek talán arról vallanak, hogy a város birtokosai e módon is demonstrálni kívánták jelenlétüket és hatalmukat. Bevett szokás szerint az új pecsétnyomó kivésetésére a város bizonyára a földesúri joghatóságtól kért és kapott engedélyt, így a tartalmi és formai kérdésekbe annak meglehetős beleszólási 117