Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

kulturális vagy közéleti jelentőséggel bírtak, illetve postai, közlekedési csomópontok voltak. Az azonos nevek kiküszöbölésére előneveket, ritkábban új neveket alkottak.) - Végül, hogy segítse az új, hivatalos helynevek használatának általánossá és elfogadottá válását. 2 Már a törvénycikk intézkedett arról, hogy hivatalos iratokon, községi pecséteken, bélyegző­kön, jelzőtáblákon és nyomtatványokon - legyenek azok bármely nyelven szerkesztve - csakis a község hivatalos neve használható, mégpedig abban a formában, amint azt a felállított és folya­matosan vezetett Országos Községi Törzskönyv tartalmazta. (Mivel a helynevek százait ma­gyarosították, az intézkedés nyilvánvalóan maga után vonta a nemzetiségi névhasználat szűkí­tését is. A helységnevek megállapítása során (bizonyára dr. Tagányi Károlynak, az Országos Levél­tár címer- és pecsétszakértő elnökének szorgalmazására), a bizottság szükségesnek látta, hogy a már törzskönyvezett helységeket új pecsétnyomókkal lássák el. Hogy ezek egyöntetűek és a későbbiek során felülvizsgálhatóak legyenek, a központi előállítás mellett döntöttek. Az előállí­tásra kiírt versenytárgyalást Felsenfeld Ignác, budapesti bélyegzőgyáros és vésnök nyerte meg. Vele 1900. január 31-én kötöttek szerződést, melyet később többször megújítottak. 1912- ben a belügyminiszter felhatalmazta az elnököt arra, hogy Felsenfelddel olyan értelmű megállapo­dást kössön, mely szerint a vésnök szerződés nélkül is köteles lesz a még hátra lévő bélyegzőket és pecsétnyomókat - az 1909-ben kötött és később meghosszabbított szerződés feltételei sze­rint - elkészíteni és leszállítani. így a bizottság és Felsenfeld kapcsolata még évtizedekig tartott (hiszen például Cegléd és Hajdúszoboszló címerét még a húszas évek végéig sem állapították meg és így végleges bélyegzőkkel sem voltai felszerelhetőek). Amikor a községi névmegállapítások már folyamatban voltak, egyes községeknek és váro­soknak az volt a kérése, hogy ősidőktől fogva" használt címereiket új pecsétnyomóikon is fel­tüntethessék. A Bizottság e kérést méltányolva megállapodott az Országos Levéltárral, hogy az, az összes ilyen címert tudományos és heraldikai szempontból felülvizsgálja, az évszázados használat alatt eltorzult, vagy hibásan vésett címereket helyesbíti. Döntés született arról is, hogy a javított, végleges rajzokat a belügyminisztérium hagyja jóvá. A megállapításhoz szükségessé vált az is, hogy a címereket valaki megrajzolja, illetve alkat­részeit heraldikai színjelzéssel lássa el. A Bizottság ezzel is Felsenfeldet bízta meg, mivel Tagá­nyi úgy vélekedett, hogy a pecsétrajzokat a legjobb volna a vésnökkel készíttetni, aki a címerta­ni motívumokat és színjelzéseket megtanulva, teljesen precíz pecsétnyomókat készíthet. Később a Bizottság tervbe vette a vármegyei és városi törvényhatóságok jelképeinek felül­vizsgálatát is, mert Tagányi szerint ezek közül sokan eltorzított és kétes címert használtak. Ezek megállapítása után egy könyv kiadására készültek, mely tartalmazta volna az összes törvényha­tóság, r.t. város és község hivatalos címerét (a várható bevételre tekintettel Felsenfeld ingyen vállalta a rajzok elkészítését). Községi és városi címereink többségét így Felsenfeld Ignác rajzolta, természetesen minták, a helyi hatóságokkal, az Országos Levéltárral, illetve a Bizottsággal való egyeztetés után. Egyes rajzok elkészítése alkalmával 4-5-ször is föl kellett mennie az Országos Levéltárba a pecsétek javítása és tökéletesítése érdekében; rajzolójával több esetben vidékre is utazott, régi épülete­ken, képeken lévő címerek lerajzolása végett. Az 1900-ban kötött eredeti szerződés szerint a leszállított bélyegzők árát a belügyminiszté­rium utalványozta ki. 1909-ben ez úgy módosult, hogy a bélyegzők és pecsétnyomók árát köz­vetlenül a községeknek kellett kiegyenlíteni. E célból a vállalkozó postatakarékpénztári befize­tési lapokat mellékelt a szállítmányaihoz. A bélyegzőket tehát a Bizottság küldte ki az érdekelt községeknek és felhívta őket a pontos fizetésre. Abban az esetben, ha a vésnök a követelését valamelyik községtől nem kapta meg, jelentést tett a Bizottságnak, amely intézkedett a fizetés további szorgalmazásáról. 3 A Belügyminisztérium 1902-ben a „rendezett tanácsú városok neveinek megállapításából folyó végrehajtási rendelkezések tárgyában" kelt rendeletében szabályozta először az új, hivata­los pecsétek, bélyegzők elkészítésének módját: ,A r.t. városok részére központilag előállítandó 114

Next

/
Thumbnails
Contents