Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Horváth István: A bányászok sztrájkja 1940-ben a pálfalvai bányakerületben

Október 23. Az erdélyi alakulatoktól 108 fő katona bányász érkezett. A ragyolci bánya sztrájkba lépett. Más forrás szerint már október 17-én megtörtént ez. Október 25. A miskolci törvényszék megtartotta fő tárgyalását, ahol a sztrájkban vezető szerepet vivő nógrádi munkásokat elítélték. Ekkor 27 bányászt érintett és 3 és 1 év közötti időre szólt a büntetés. 1940. november 2-án újabb 23 bányász kapott a katonai bíróságon különböző időtartamú börtönbüntetést. Az otthonmaradottak a korábban megigért_7%-os béremelést kapták meg. A sztrájk a salgótarjáni medencében lényegében befejeződött. A bányászok és a politikai mozgalmak kapcsolata Közismert volt akkor is, és ma is tudott, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkáspolitikájában erőteljes differenciálódás uralkodott. A bányászkodás ideiglenessége miatt, a más termelő tevékenység iránti érdeklődés az igazgatóság politikáját sok tekintetben új irányban befolyásolta, így e természetszerűség okán, a különböző szakképzettségű bányászok bér, lakás és életkörülményei a széles skálán helyezhetők el. Különösen rossz volt a kolonizált bányászok nagyrészének helyzete. Közöttük a mindennapi megélhetéssel küszködők köre napról napra nőtt. Ezzel arányosan növekedett a bányászok e csoportjában a bér és szociális okokra visszevezethető zúgolódás, elégedetlenkedés. E sorba tartozott az 1939-es nyári sztrájk, amely számukra nem járt érdemi eredménnyel. A kor politikai viszonyaira is illusztráció, hogy segítőkészség több felől - a szociáldemokrácia, a szakszervezetek, a keresztényszocializmus irányából - is érzékelhető volt, de érdemi felvállalását, a „majd mi segítünk" elv gyakorlati megjelenését - sajnálatos, de tény - csak az egyre hangosabb és demagógabb nyilaskeresztes párt irányából tapasztaltunk. A politikai tekintetben „gazdátlan" állapot biztosította a jobboldali párt számára látszólagosan a győztes szerepet. 1940 nyártól egyre több jel mutatott arra, hogy saját politikájuk, egyre erőteljesebbé váló hatalmi ambíciójuk kielégítése érdekében a bányásztömegeket eszközül akarják felhasználni. 1940. szeptember 1-én az Andrássy úti nyilasszékházban bányászkongresszust tartottak, ahol az esztergom-megyei, pécsi bányászok mellett a Nógrádból érkezettek voltak leghangosabbak.

31 Szeptember 8-án Máranovák üzemnél 1200 bányász szüntette be a munkát, mert „hetekig nem kaptak zsírt" A sérelem elintézésére Gruber Lajos megjelent a helyszínen, és hatására Varga államtitkár tett eleget a jogos követeléseknek. Ez az esemény is igazolni látszott a nyilasok cselekvő képességét. Azt viszont tényszerűvé tette, hogy a bányászság tűrőképességének határához érkezett: a hadiüzemmé minősített bányákban az öngyilkossággal volt egyenlő, hogy a sztrájk eszközét alkalmazták.

32 Szálasi Ferenc 1940. szeptember 18-án szabadult a szegedi Csillag börtönből. Pártja nagy kísérettel hozta fel Budapestre. Az esemény hatása igen nagy volt. Mint ahogy abból is tőkét kovácsolt a nyilaspárt, hogy Teleki kormányfő „miniszterelnöki audencián" fogadta a nyilas politikust.

33 Az eseményt Szálasi saját tekintélye növelésére kívánta felhasználni, és ez abba a stratégiába illeszkedett, amely azt célozta meg, hogy a nyilaskeresztespárt 1940 őszén magához ragadja a hatalmat. E cél elérése érdekében, mintegy a kormány tehetetlenségének illusztrálására is a bányászokat felhasználták, és az elégedetlenség okozta mozgalmai élére álltak. Ezzel a két világháború közötti időszak háborús éveinek legjelentősebb bérmozgalmát akarták a saját pártérdeküknek megfelelően kisajátítani. Kettős játékuk nem könnyen lepleződött le. A mozgalomra döntő hatással volt Horthy ezügyben írt, 1940. október 14-i levele, amely szerint: „kétségtelen, hogy a sztrájk szítása is nyilas munka... Nem látok más kiutat, minthogy a nyilas vezetőket meg kell fenyegetni, hogyha felfordítják a helyzetet, a pártot betiltjuk és a vezetőket falhoz állítjuk".

36 A fenyegetést természetesnek tartotta Imrédy Béla is. Természetesen más oldalról, így szólt a nyilasokhoz: „amikor az új Európa felépítéséről beszélünk, nem lehet azt nézni, hogy egy egész országban heteken keresztül szünetel a bányászat, az energiatermelés". 106