A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

e a tavasztól őszig tartó mezőgazdasági munkák idejére. Hiszen recens gyűjtéseink azt bizonyítják, hogy a terhes asszonyok, szinte a szülési fájdalmak jelentkezéséig együtt dolgoztak a határban a család többi tagjával. Megfigyeléseinkből azt is tudjuk, hogy a terhesség utolsó hónapjaiban már nem tudott az asszony azonos értékű munkát végezni a többiekkel. Többször kényszerült pihenőre, olykor a munkavégzés alóli felmentésre. A mezőgazdasági üzem működtetése a család minden tagjára számított, ezért is fontos tudnunk, hogy a terhesség utolsó hónapjait, a születés idejét azokra a hónapokra terveztéke, amikor az asszony mezei munkájára már nem volt szükség. Erre ad választ alábbi táblázatunk. Év 1719—1750 1751—1800 1801—1850 1851—1900 hónap született gyermekek száma összes % január 75 február 21 március 78 április 25 május 16 jumus 15 július 26 augusztus 22 szeptember 16 október 27 november 15 december 29 259 8,47 261 8,54 271 8,87 246 8,05 200 6,54 207 6,77 211 6,90 318 10,40 311 10,18 282 9,23 240 7,85 245 8,01 71 81 82 75 80 85 78 75 90 85 66 70 52 54 78 56 64 72 55 57 73 87 80 129 84 95 116 78 87 90 73 60 92 61 77 78 A legtöbb gyermek augusztus, szeptember és október hónapban született. Ezt követték a március, február, január hónapok. A legkevesebb gyermeknek május, június és július hónapokban adtak életet. A száznyolcvan év adatainak összesítése egyértelművé teheti, tudatosan törekedtek arra, hogy áprilistól július végéig minél kevesebb gyermek szülessen. Ezt indokolhatta a mezőgazdasági munkák összetorlódása, hiszen tudjuk, hogy ezekre a hónapokra esett a növények ültetése, kapálása, a faluban nagyon is jelentős szőlőmunka végzése. Nem volt kevesebb tennivaló azonban a határban akkor sem (augusztus, szeptember, október), amely hónapokra a legtöbb gyermekáldást datálhatjuk. A női munkát alig lehetett nélkülözni a júliusi—augusztusi sarlós aratásnál, a szeptemberi terménybetakarításnál, az októberi szüretnél. A múlt század 70—80-as évekig visszanyúló emlékezet szerint a nők a gyermek megszületése után nem maradhattak hosszú ideig otthon. Gyakran még két hét sem telt el a szülés után, máris teljes munkaerőnek számított az anya a mezei munkáknál. Legtöbbször gyermekét is magával vitte a határba, ott gondoskodott etetéséről, ápolásáról. Véleményünk szerint a szülés ideje és a nők elvégzendő házi és mezei munkája között aligha lehetett szoros összefüggés. Vagyis helytelen lenne arra a következtetésre jutni, hogy április—július között azért született kevesebb gyermek, hogy a nőket ne vonják ki a sürgős mezőgazdasági munkák alól. Közelítsük meg a kérdést más oldalról: a nők megtermékenyülésének időpontját vegyük vizsgálat alá. A kilenc hónapos terhességet véve alapul, a nők nagyobb része november vége és március vége közötti időszakokban esett teherbe, amikor az őszi betakarítási munkák már befejeződtek, illetve a tavaszi mezőgazdasági munkák még alig kezdődtek el. A közölt statisztikai táblázatunkból is az olvasható ki, hogy a legtöbb gyermek a téli „együtthálás" eredménye. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a vizsgált 78