A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

XX. század első felének idevonatkozó adatait is közöljük, hogy a változást, ha nem is apró részletekben, de legalább körvonalaiban érzékeltessük. A közel kétszáz esztendő születési, házassági és halotti adatait, ötvenéves időhalárokra bontva közöljük: 1719—1750, 1751—1800, 1801—1850, 1851—1900. Berkenye község Nógrád megye délnyugati részén található, egy szűk völgy enyhén magasodó oldalán. A völgy másik oldalán már a Börzsöny hegyei húzódnak. A falu Nógrád, Szendehely, Szokolya és Nőtincs községekkel határos. Berkenye alapítása a középkorra keltezhető. Hiányos forrásainkból csupán azt tudhatjuk meg korai történetéről, hogy egy 1299. évi oklevél „egyszerű földbirtoknak" nevezi, amely Nógrád várához tartozott és a váci püspök birtokában volt. A török hódoltság idején Szinan Huszeinnek 2261 akcset jövedelmezett a falu. 1553-ban az esztergomi egyházmegye nyilvántartásában szerepelt. A török háborúk alatt elnéptelenedett Berkenyét, 1712-ben, újból a váci püspök birtokához csatolták. A falu újratelepítésének dátuma 1718. október 13. A váci püspök ezen a napon négy frankóniai német családdal kötött szerződést a falu benépesítésére. Az alapító szerződésből tudjuk, hogy 12 jobbágy- és 12 zsellértelek benépesítésére adott engedélyt a püspök, melyre 24 jobbágy-, illetve 24 zsellércsalád települt. A megfelezett telkekkel a népesség számának növelése volt a cél, hogy a falu határához tartozó több mint háromezer hold cser- és tölgyfaerdők megműveléséhez (irtás, feldarabolás, szállítás) elegendő munkaerő legyen. A falu a XVIII. század közepére túlnépesedett. A többségében féltelkes jobbágyok és a félházhelyes zsellérek arra kérték a váci püspököt, engedélyezze számukra, hogy a Katalin-pusztától északra, a Pest—Kassa közötti postaút mellett, az általuk már korábban Sende névre keresztelt határrészben egy új falu létesítését. A püspöki hivatal 1753. május 3-án, a berkenyeiekkel kötött szerződésben az új település kialakításához és benépesítéséhez hozzájárult, azzal a kikötéssel, hogy az új falut Szendehelynek kell elnevezni. Szendehelyen tíz egészházhelyes jobbágytelek létesítését engedélyezték, melyet Berkenyéhez hasonlóan, szintén megfeleztek, amely valójában húsz féltelkes jobbágy letelepedését tette lehetővé. Az ezen felül kialakított fél jobbágyházhelyet a falu mindenkori bírója művelhette. Az 1753-ban kötött szerződés zsellérházhelyek kiméréséről nem tesz említést. Szendehely benépesítése többnyire berkenyéi német családokkal történt, de a szomszédos településekről (Verőce, Nagymaros) is érkeztek német telepesek. A Szendehelyhez tartozó Katalin-puszta megszállása szintén 1753-ban történt evangélikus vallású német családokkal. Pásztorok, vendégfogadósok, mészégetők már ezt megelőzően, sőt már a középkorban is laktak itt. A puszta, az 1780-as évek elejétől, fokozatosan a szendehelyiek tulajdonába került, házasság, vásárlás révén.

2 1. SZÜLETÉS A berkenyeiek anyakönyvezése 1848-ig, Nógrád községben történt. Ettől kezdve az ebben az évben létesült berkenyéi plébánián végezték az anyakönyvezést. Az első berkenyéi szülöttet 1719. október 17-én jegyezték be a nógrádi plébánián. A falu plébánosa latin nyelven megjegyezte: „Keresztelem Jánost, aki Saibert Péter és Saibert Borbála Franco katolikus szülőktől született. Ez volt az első, aki Franconiából jött, aki Berkenyén telepedett le." A születési anyakönyvben, a korai időszakban, a gyermek keresztneve után csak az apa szerepel teljes nevén, az anyának csupán a keresztnevét tüntették fel. A keresztszülők nevénél is hasonlóan jártak el. Gyakran előfordult az is, hogy a fiúnál csak a keresztapa, leánynál csak a keresztanya neve olvasható. Az 1740-es évek közepétől vált rendszeressé, hogy a szülők és keresztszülők teljes nevét közlik. 76