A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hausel Sándor: Pásztó lakóinak névtára 1688–1720 közötti időszakából

voltak igen nagyok. Jelzik ezt a portaszámok változásai is.

28 Ha nem is ilyen mértékben, de kell hogy összefüggjön vele a lélekszám csökkenése a XVII. században. A törökellenes felszabadító harcok tetőzték be e folyamatot, 1686-ban Pásztón már csupán 4 portát jegyeztek fel. Az Eger felszabadítása körüli hadjáratok idején rövid időre bekövetkezett a helység elnéptelenedése, ami nem az egész lakosság pusztulását jelentette, hanem az életben maradottak elmenekülését biztonságosabb helyre. A házassági anyakönyvek a frigyre lépők nevének feljegyzése mellett, megörökítették azt is, hogy honnan származott egyik vagy másik házasulandó Pásztora. Ez alapján úgy tűnik, hogy az első lakók, a hányattatásokat átvészelve, Pásztó korábbi lakosai voltak. Erre utalnak az összeírások nevei, az anyakönyvi bejegyzésekben lévő „pásztói" megjelölés. Ezek egy részénél bizonyítható, hogy több nemzedéken át kitartott Pásztón. Ilyeneknek látszik a Kada, Zeke, Vallus, Borbély, Csihai, Endrész, Farkas, Fekete, Fülöp, Kis, Maksó, Muslai, Nagy, Pozsár, Szabó, Tóth, Varga, Vas, Veres és még néhány család.

29 Emellett elsősorban a környékről indult meg a bevándorlás. A katolikus anyakönyvek azt mutatják, hogy 1693-tól a Rákóczi-szabadságharcot követő pár évig a környék csak a szűkebb környzetet jelentette. Időrendi sorrendben az alábbi településekről származott egyik vagy másik házastárs: Rimóc, Hasznos, Szentjakab, Hollókő, Fancsal, /Zagyva/szántó, Szurdokpüdpöki, /Nagy/bátony, Jobbágyi, Heréd, /Gyöngyös/oroszi, Bogács, /Mátra/szőllős, Tar, Bata, Széplak, Csány, Sztregova. Meg kell jegyezni, hogy a szabadságharc alatt előfordult 4 szegedi és egy váci származású házastárs is, de ez a rendkívüli eseményeknek tudható be. A környékről történő betelepülés és beházasodás 1716-tól mind az érintett területet, mind a beköltözők számát illetően nagymértékben kibővült.

30 A házassági anyakönyv alapján megfigyeléseket végezhetünk továbbá a házasságkötések napját

31 illetően. 1693—1720 között a hét napjai közül az alábbiak szerint választottak napot: Nap Házasságkötések száma 12 17 6 > 14 3 23 160 235 A nem értékelhető házasságok száma 12. A vasárnap uralkodó szerepe vitathatatlan, a házasságkötések 68 %-a e napon volt. A szombat /10 %/, a kedd /7 %/, a hétfő /5 %/ közel egyforma arányban volt igénybe véve. Szinte alig volt szerepe a szerdának /2,5 %/, a pénteki esküvő pedig /1 %/ kivételesnek számít, mert ezen a napon általában nem tartottak lakodalmat. Hasonló eredményt mutat Kunszentmárton XVIII. századi házasságkötéseinek vizsgálata.

32 A hónapok számbavétele azt mutatja, hogy a lakodalmak több mint fele január— február nőnapban zajlott le. A havonkénti megoszlást az alábbi táblázat tartalmazza: hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap 41