A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Hausel Sándor: Pásztó lakóinak névtára 1688–1720 közötti időszakából
1716 11 38 1717 19 47 1718 24 66 1719 4 39 1720 20 39 Felmerül a kérdés: vajon mekkora népességgel rendelkezhetett Pásztó a jelzett időszakban? Noha csak becsléssel adható válasz az egész lakosságra kiterjedő összeírás híján, mégis feltehető, hogy 500 fő körüli lehetett lélekszáma az alábbi megfontolások alapján. Az 1696-os és egy 1702-es apátsági összeírás szerint 10 Pásztón 76 adózó jobbágy családfőt lehet megkülönböztetni /az 1715-ös országos összeírás 67 családfőt sorol fel/ de hogy ez nem teljes, jelzi az 1696-os összeírás egy sora, amely a „többi hazátlan zsellér"-t említi. E „többletet", úgy tűnik, az anyakönyv igazolja. Az anyakönyvekben 1696-ig megjelenő, de az összeírásokban nem szereplő más családnév / házassági: 9, halotti: 2, születési: 29/, összesen 40, az ismert családok számát 116-ra egészíti ki. Tehát a mintegy 120 család Pásztón 400—600 fős népességet feltételez. Az 1696 és 1720 között kötött 257 házasság alapján feltételezhető, hogy 1720-ra a lakosok száma elérte az 1000-et. E rohamos gyarapodás az egyre növekvő beköltözés eredménye. Mindazonáltal az 1696-os becsült 500 fő, összevetve XVI. századi összeírásokkal, Pásztó lakosságának súlyos veszteségét mutatja. Jóllehet népesség-összeírások híján a település XVIII. század előtti népesedéstörténetének megírása nem lehetséges, de a fennmaradt összeírások a környező településekkel való összevetésre, illetve bizonyos becslésekre módot adnak. Feltételezhető, hogy Pásztó az Árpád-kortól népesebb volt, mint a szomszédos falvak, amennyiben hadfelvonulási és hadoszlási gyülekezőhely szerepet betöltött. 11 Kedvezhetett további fejlődésének, hogy volt királyi birtok 12 , ahol bencés, majd /1190ben/ ciszter monostor létesült. Szabó István a falulélekszámot vizsgálva a következőket írta: „Manapság 300—400 lelket számláló falura már csak ritkán lehet az országban találni: szerfelett kicsiny falu ez a falvak zöméhez képest. Az általunk megtárgyalt korszakban, XI — XV. században szintén ritkán lehet ilyen faluval találkozni: szerfelett nagy falu volt ez a többiekhez képest." 13 A legkorábbi, demográfiailag felhasználható forrás az 1332—37. évi pápai tizedjegyzékek, amelyeknek összegei /1333-ban 50 garas, 1334-ben 70 garas, 1335-ben 21 garas/ azt mutatják, hogy a patai főesperességben 14 a legnépesebb települések közt volt. A környező falvak közül 1334-ben például mintegy 8-szor annyit fizetett mint Tar, hatszor annyit mint Szentjakab. Erdélyi települések füstszámát, valamint a tizedlajstrom adatait vetette egybe Győrffy György. 15 A hasonló nagyságú tizedet fizető erdélyi települések megadott füstszáma 50—60 körül mozog. /Az egy füst, illetve háznép 5 lélekkel számítva./ 1399-ben említik vásárát 16 , ami körzetközponti szerepét sejteti. Nem lehet mellékes földrajzi helyzete, hogy tudniillik síkság és hegyvidék találkozásánál fekszik. A praedum, majd villa minőségben említett, monostorral rendelkező Pásztó 1407ben mezővárosi jogállást nyert, ami új lehetőségeket jelentett fejlődése szempontjából. Maga a terminus segítséget ugyan nem ad népessége pontosabb meghatározásához. Számos mezőváros adatait egybegyűjtve az tűnik ki, hogy a XV. századi „mezővárosok átlagnépessége tehát 500 fő körül hullámzott". 18 Vannak oppidumok 30 fős és vannak 1890 fős lélekszámmal. 19 39
