A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

került. Húsz évvel később pedig Nógrád megye híres arcképfestője, Kubányf Lajos örökítette meg. Az egri börtönben személyleírás készült róla 1874-ben. Sisa Pista személyét külső megjelenése tette kiemelkedővé az átlagemberek közül. Elsősorban „majdnem öles nagyságú, szikár termetű." Személyleírása szerint testalkata erős, széles. Palicza Antal tanúvallomása szerint „könnyen elbánik az emberrel." Kissé biceghetett, amit bizonyít különös ismertető jele: „bal térdén egy érforrás." Harmos Gábor védőügyvédje említi a Bálás pandúrtól elszenvedett sérüléséről: „ezen ritka ép testtel megáldott ifjú örökre nyomorék lett lábára a kínzások következtében." A balassagyarmati börtön udvarán sétáló Sisát egyik hírlaptudósító „bágyadt tekintetűnek" látta. Ez megfelel ekkori lelki állapotának. Mindkét portréján úgy látható, mintha bal szemére kissé kancsal lett volna. Arca hosszúkás, haja és serkenő szakálla szőke, szeme kék. Nem látszik tehát az elképzelt haramiának. Az öregkori arca szigort, fegyelmezett magatartást tükröz. Egyik tanúvallomáson látható saját kezű aláírása, melyről grafológiai vizsgálat nélkül is megállapítható értelmes, ügyes vonalvezetése. Összegezés kz utolsó cserháti betyár életrajzának megírásához kutatás tárgyává tettük, miként vélekedett róla a vizsgálatot tartó ügyész, hogyan mérlegelte tettét a törvényszék bírája, milyen érvekkel igyekezett vétségét menteni ügyvédje. Három álláspont között kerestük az igazságot. Sisa Pista tetteit élénk figyelemmel kísérte a sajtó, a szenzációt hajszolva gyakran tudósított róla felnagyított híreket. Népszerűsége még fokozódott a két esztendő alatt, amíg bilincsekben várta az ítéletet. Amikor Egerből Balassagyarmatra szállították, „jöttének hírére a fél város az utcákra futott, hogy lássa a hírhedt rablót s azóta is folytonos kíváncsiság tárgya s midőn napi sétáját teszi, megtelnek a megyeház emeletének a börtön udvarra néző folyosói, hogy Sisát láthassák." Sisa Pista betyár volt-e vagy közönséges rablógyilkos? Dobos Ilona etnográfus megállapítása szerint a betyár legtöbbször pozitív hős, a szegénységet támogatja, csak a gazdagokat zsarolja meg. „Népköltészetünkben az igazi betyárság ismérvei, a betyármodell rendkívül kidolgozott, így néhány évtized alatt az egyéni jegyeket fokozatosan elhagyva valamennyien belesimulnak a jól ismert sémába."

33 Sisa Pistáról a ponyva a sémát követte, a róla szóló hagyományokat is, de Harmos ügyvéd által idézettek még egyéni jegyeket viselnek, ami egyedül Sisa találékonyságára vallanak. „Egerben tett vallomásai sok tréfás »stikli«-jéről is tanúskodnak."

34 Ezek közül Harmos néhányat említ védőbeszédében. Pandúrnak adja ki magát, packázik velük, mikor a laktanyájuktól 100 lépésnyire fekvő csapszékben tanyáz. Nem kis bátorság, cinizmus kellett ahhoz, hogy megmutassa magát a gyarmati hetipiacon, disznót árul, tudja, hogy sokan felismerik, mégsem fél. Sisafüggetlen szabad, neki nincs felesége, nincs állandó tartózkodási hely, amióta szüleit elhagyta. Amikor Tőzsért a csendbiztos vallatja, érdeklődik afelől, mit hallott Sisa és Hagymás tartózkodási helyéről: „Sisa Pista annyit mondott, hogy a szeretője a székvölgyi pusztán van a Jankovich kerülőjénél, talán annak a lánya, azt is mondta, hogy már teherbe is van tőle, és hogy ruhájokat is ott tartják." Eléggé meggondolatlan lehetett, ha ilyen bizalmasan nyilatkozott, hasonló elszólása miatt foghatták el korábban is. Sisa hányaveti, káromkodó magatartása többször megismétlődik. A tanúk vallomása szerint ebben is betyáros viselkedés egyik jellemző vonását követi. Végsősoron felvetődik, hogy betyár típust képviselte-e vagy rablók, zsiványok, tolvajok közé sorolandó. Bármelyik betyárnak ha vizsgáljuk tetteit, nyugodtan rablásnak minősíthetők: Rózsa Sándor, Zöld Marci, Sobri Jóska vagy Vidróczky, csak a nevesebbeket említve, egyik sem mentes ezektől. Sisát a közbiztonság őrei, a tanúvallomásokat felvevők betyárnak írták, tehát 349