A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

XVI. KÖTET A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1990 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Jakus Lajos Sisa Pista az utolsó betyár a Cserhátban Bujdosó gerillák Nógrádban az önkényuralom alatt A szabadságharc bukása után, 1849-ben a közállapotok erősen romlottak. A rablások, erőszakos útonállások elszaporodtak. Az osztrák hadseregbe kényszerrel besorozás elől volt honvédek a bujdosást vállalták. Mindennapi élelmüket szépszerével a lakosságtól kérték, vagy erőszakkal megszerezték. Ellenük elfogató parancsot adtak ki, köröztetésükre személyleírásukat mellékelték. Különösen a volt gerillák elfogására vadásztak, rájuk súlyos börtön vagy halálos büntetés várt. A bujdosók jó menhelyet találtak a Bakony, Cserhát, Mátra erdeiben, s a környékük falvainak lakói szimpátiáját élvezték. 1850-ben az osztrák kormány üldöztetésükre felállította a es. kir. csendőrséget. A nép azonban olyan ellenszenvvel viseltetett irányukban, hogy jóformán semmi eredményt nem tudtak elérni, „bűnüldözés nyomán," mert a lakosság bújtatta előlük az üldözötteket. Kénytelenek voltak visszaállítani a megyei pandúrságot, mely a magyar igazságszolgáltatás szerve volt korábban. 1850 júliusában Nógrád megyében körözték Gracia Antal és Záhonyi István gerillát, azzal vádolva őket, hogy a vizsgálat alatt álló Krúdy Kálmán társaságában részt vettek Lővinger gyapjúkereskedő és Lojkó Sámuel gyógyszerész megölésében és kifosztásában.

1 Bujdosás közben Graczát még 1849. november 30-án a mérgesi határban meggyilkolták. Krudyt 1850 májusában elfogták, „csintalansággal vádolva" Pest vármegye börtönében ül, de pár hét után megszökik. Másodszor egy év múlva, ismét hurokra kerül, 1852-ben újból megszökött s éveken keresztül nem hallat magáról.

2 Rablógyilkosok, zsiványok a XIX. század második felében 1850. június 1-én nemes Bodonyi Istvánnak meggyilkoltatásával

3 Zsehek János pusztabodonyi lakos súlyosan terheltetik, 1853-ban borzalmas gaztettet hajtottak végre a Börzsönyben. Föltár János erdész hulláját találják fához odakötözve. Ott halt meg szörnyű kínok között, a hangyák lepték el testét.

4 Előtte történt Pencen Györgyey János tanító ellen elkövetett rablógyilkosság, mely nagy megdöbbenést váltott ki. Györgyey egyenes, hajthatatlan magatartásának esett áldozatul. Földesurának juhásza a rabló haramiává züllött Armeniczky István okozta halálát. Armeniczky neves juhászdinasztiából származott, családja, rokonsága Szirák, Csecse, Szarvasgede helységekben pásztorkodott. Csővárra kerülve Posch János adószedő, birtokos juhásza. 1846-ban lopásért és csalásért Pest vármegye börtönébe kerül.

5 A tolvaj juhász kiszabadulása után egy időre eltűnt a környékről, ezután Györgyey megfogadta földesurának juhaihoz számadónak. Hamarosan megismétlődött, az, ami miatt már ült Pest vármegye börtönében. Györgyey azonban idejében észrevette, a birkák elcseréléset, elbocsátotta. Armeniczky ezután felcsapott zsiványnak s a környékben fosztogatott, sőt cimborára is szert tett, akivel együtt nyugtalanította a vidéket. 1853. márc. 19-én orvul megtámadta Györgyeyt, s halálos sebet ejtve rajta kirabolta. Györgyey gyilkosát hónapok múlva a helybeli parasztok fogták el, a császári-királyi 341