A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Balogh Zoltán: Mozaik Salgótarján rt. város kereskedésének történetéhez

Forrás- és irodalomjegyzék 1. Csató Tamás: A belkereskedelem fejlődésének néhány főbb vonása a tőkés korszakban. Történelmi Szemle 1975.4. sz. 636. — Magyarország története 1848—1890. 6/2. k. 1001—1002. 2. Henri Pirenne: A középkori gazdaság és társadalom története. Bp. 1983. 161—163. — Magyar Néprajzi Lexikon. 1982. 5. 496—498. (a továbbiakban: MNL) 3. Salgótarján története. Szerk.: Szabó Béla. Salgótarján. 1972.109. — Nógrádi Naptár az 1915. évre. Kiadja a Nógrád vármegyei Nemzeti Intézet. Vásárjegyzék. 4. MNL 1982. 5. 498. — Nógrád vármegye szervezete és szabályrendeletei. 2. k. Balassagyarmat, 1901. 102. 5. Tóth Gyula: Salgótarján fejlődése az utolsó félszázadban. A Munka 1930. márc. 1. 6. Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, Piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984. 8—9. 7. MNL 1981. 4. 337—338. — Csató Tamás i.m. 638. 8. Salgótarján törtenete. 109. 9. MNL Salgótarján község képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban St. kgy. jkv.) 1885. febr. 23. 36. kgy. sz. 10. Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. Nógrád Megyi Múzeumi Közlemények. 1974/20. 209—218. Réti R. László: A Rimamurány-—Salgótarjáni Vasmű története 1881, 1919. Bp. 1977. 125. — Munkásmozgalom történeti lexikon Bp. 1976. 595. — dr Szeőke Imre: Bányajog. Bp. é. n. (1915. 331.) 11. Salgótarjáni Lapok 1902. aug. 3. — A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai Bp. 1955. 33. k. 141. 12. NML v. 183. Salgótarján polgármesterének iratai (a továbbiakban St. pm.) 7757/1922. 13. Révai kereskedelmi lexikon Bp. 1930. 374. — Salgótarjáni Lapok 1905. márc. 13. 14. Salgótarjáni Almanach. II. évfolyam. Szék.: Szántay István. Salgótarján, 1926. 119—121. 15. NML St. kgy. jkv. 1889. február 1.11. kgy. sz. 16. NML Filmtár 300 doboz. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara iratai. 1890. okt. 7. 17. Csató Tamás i.m. 644. — Budapest története. Szerk.: Vörös Károly. Bp. 1978. 4. k. 367. 18. Ua. mint 15. jegyzet 19. Csató Tamás i.m. 644. p. — Budapest története 42. 367. 20. NML V. 183. b. Iparlajstrom kivonat a salgótarjáni járás főszolgabírójának 1891—1922. évi iparlajstromból 1893—1900. D. — Salgótarjáni Lapok 1905. ápr. 2. és máj. 14. számai. 21. NML St. kgy. jkv. 1885. máj. 13. 69. kgy. sz. — Iparlajstrom kivonat 1891—1910. D, 1920 D — Salgótarján és vidéke 1921. május 26. 22. NML. St. pm. 7757/1922. 23. NML. Ua. 2130/1922. 24. NML. Ua. 2130/1922—1 25. NML. Ua. 2130/1922—2 26. NML. Ua. 2130/1922—5 27. Förster Kálmán: Visszaemlékezéseim életem történetére. Nógrádi Történeti Múzeum Adattár 933. 69. 28. A Munka 1936. jan. 18. A dokumentum (NML. St. pm. 7757/1922.) szövege: Tekintetes Városi Tanács! Nagyságos Polgármester Úr! Salgótarján r. tan. város piaczán mindenkinek feltűnik az a különös körülmény, hogy Salgótarján fűszerkereskedelme az utóbbi időben csak nem kizárólag a nyilt piaezon bonyolódik le. Ez a beteges helyzet veszélyezteti a közegészségi állapotainkat, ellentétben áll a törvénnyel, tűzbiztonsági és városrendészeti szempontból is tarthatatlan, de maga után vonja a legitim fűszerkereskedelemnek, — mely Salgótarján adójának tekintélyes hányadát fizeti, — teljes tönkremenetelét. A törvény és törvényes gyakorlat csak hetivásárokon való élelmiszerárusítást enged meg. Ha ez az állapot lenne Salgótarjánban, a közegészség-ügyet nem igen veszélyeztetné. Piaczunkon azonban az történik, hogy a piaczi árusok naponta a legkülönbözőbb élelmiszereket, lisztet, ezukrot, rizskását, túrót, lekvárt, teát stb. árusítanak a legnagyobb szélviharban, éppúgy, mint esőben, — a por, a szél, az időjárás viszontagságainak, a legyeknek kitéve — és ugyanazt az árut napokon át ugyanezen egészségre káros behatásoknak kitéve hagyják, mind-addig, míg az áru el nem fogy. Ez természetesen igen sokszor heteket is igénybe vesz. Hogy ezen állapot a közegészség-ügyre mit jelent, azt úgy hisszük, — részletesebben fejtegetni nem szükséges. A fenn-álló állapot mellett tág tere nyílik a csempészett és lopott áru értékesítésének, de a piacz állandó zsúfoltsága miatt veszélyes a vagyon és tűzbiztonsági szempontból. Tág tere nyílik így az adó eltitkolásának, az adó Fizetés alóli kibúvásoknak. A piaczi árusok, — bárha ma már csaknem teljesen magukhoz ragadták a fűszerkereskedelemnek a társulatok által meghagyott részét, — együttvéve kevesebb adót fizetnek, mint bármely nyilt üzlettel bíró fűszerkereskedő egyedül. Forgalmi adót csak annyit fizetnek, amennyi nekik jól esik, mert hiszen áru raktárukat, üzleti forgalmukat megállapítani hatósági személynek lehetetlen. Tudomásunk szerint több piaczi árus iparigazolvány nélkül árusít és vizsgálatok alkalmával egy és ugyanazt az iparigazolványt többen is bemutatják sajátjukként. Városunk fejlődése szempontjából, úgy hisszük nagyon fontos, hogy szolid, legitim, az állam terheihez, jövedelmének megfelelően, hozzájáruló kereskedelem szabadon fejlődjék. A mai állapot azonban az alulírott nyilt üzlettel bíró fűszerkereskedők teljes tönkremenetelére vezet, mert mi a piaczi árusokkal a versenyt csak eggyenlőtlen feltételekkel folytatjuk ma le. Mi ugyanis magas adókat magas bolt béreket fizetünk, a tisztaság és az egészségügyi követelményeknek üzletünkben való fenntartására tetemes kiadásokat teszünk. A piaczi árusok ellenben ezen kiadásoktól mentve vannak és igy áruikat, — bárha mint fentebb előadtuk az emberi egészségre ártalmas állapotban, — olcsóbban adhatják. Az alacsonyabb műveltségű nép azonban, mely a piaezon tömegesen fordul meg, az egészségügyi követelményekkel nem sokat törődik, a piaczi árusok e miatt bonyolítják le a fűszerkereskedelem legnagyobb részét. Minthogy mi élni és megélhetésünket biztosítani akarjuk, ezen egyenlőtlen feltételekkel folytatott versenyt, minden áron meg akarjuk szüntetni. Ezen állapot megszüntetésének és egyenlő versenyfeltételek elérésének kél módja van. Vagy kényszeríttettnek a piaczi árusok a hatóságok útján a fűszeráruk piaczi árusításának megszüntetésére, vagy alulírott fűszerkereskedők kénytelenek leszünk üzleteinket bezárva, két láda és néhány deszka segítségével fűszerüzletünket a piaeztérre vinni, amikor azután a közegészség, köztcher-viselés és kiadások tekintetében egyenlőek leszünk a piaczi árusokkal. Azt hisszük, hogy a 2 mód között a választás tekintetes Városi Tanács és a Polgármester Úr részéről nem kétes. A fűszeráruk piaczi árusításának fenntartása ellentétben áll a törvénnyel, a közegészségügy követelményeivel, az arányos adófizetés elvével, vagyon és tűzbiztonság, a városirendészet érdekeivel, és ha még mi az összes nyilt üzlettel bíró fűszerkereskedők is existenciankat biztosítandó, üzletünket a nyilt helyiségből piaeztérre helyezni kényszerülünk, ez a most alakult Salgótarján r. tan. városának egyáltalán nem lesz díszére. 319