A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Szvircsek Ferenc: Törzsgárda létrehozására irányuló kísérletek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkáspolitikájában

szentek meghonosodása a bányászatban is, különösen XVII—

XVIII. században elterjedt Szt. Borbála-tisztelettel. Borbála élete semmilyen kapcsolatot nem tud felmutatni a bányamunkával, sőt több foglalkozás is védőszentként tisztelte: várak, tornyok, tüzérek védőszentje is volt, akihez imádkozni lehetett zivatarok, tűz idején. A vértanúhalált halt nikodémiai királylány tisztelete a XIV. században már minden bányász védőszentje volt. Az örökös veszedelemben élő bányász előszeretettel tisztelte és fordult feléje, hívta segítségül végszükség esetén. A szent tisztelete Csehországon keresztül jutott el Selmecbányára is, itt találkozunk vele először a magyar ércbányászatban. A XV. században a Borbála-kultusz behálózta a Felvidéket, de a kultusz ereje azonban lassan csökkent a bányászatban. A kultusz utolsó nyomát a salgótarjáni szénmedencében, az etesi Gusztáv-akna dolgozói között találta meg Krupár Géza bányamérnök 1928-ban.

20 Ezek az ünnepnapok és az azt követő másnapok termelési és szállítási gondokat okozott a társulatnak. Zemlinszky Rezső bányaigazgató 1878. december 6-án így írt erről a kérdésről: „Jóllehet, a Borbála-napot hivtalosan nem ünnepeljük meg, az mégis erős visszaesést okoz a széntermelésben, amit csak vasárnapig tudunk behozni."

21 A német és cseh nyelvterületről idekerült bányamunkások lehettek azok, akik a társulat akarata ellenére is megünnepelték a Borbála-napot. Az igazgatóság pedig tehetetlen volt az ősi bányászszokások követőivel szemben. Ezt az is alátámasztja, hogy ettől az időtől kezdve a Borbála-nap megünneplésével kapcsolatban nem fordult elő több jelentés, ami arra utalhat, hogy ezt az ünnepet vagy sikerült erélyes rendszabályokkal a hétköznapok sorába iktatni, vagy sikerült közös megegyezéssel vasárnapra áttenni. Ez történt a Prokop-nappal is 1873ban, majd az ezt követő években hagyományként elfogadtatni. A bányaigazgatóság kénytelen volt azt is tudomásul venni, hogy a munkások többsége nemcsak vasárnap, hanem hétfőn is az úgynevezett „Blaumontágokon", azaz kapatosmacskajajos hétfőkön is távol tartotta magát a munkától. Ezek a hétfők leginkább fizetési és ünnepnapok után következtek be. Hagyományai ennek is középkori eredetig követhetők. Idézzük illusztrációképpen egy európai szórakozást bemutató könyvből: „... Ha már említettük a mesterembereket, évszázadokig tűrt visszaélés volt körükben az ún. „blauer Montag" (kék hétfő), vagyis, hogy elnézték a vasárnap éjjeli mulatozástól macskajajos legény hétfő déli, olykor keddi munkába állását.".

22 A termelési és szállítási problémák miatt a vasárnapi munka tárgyalt időszakunkban egyre inkább állandóvá vált a bányákban és a rakodókon. A vasárnapok és a hetet kettévágó ünnepek egyre inkább nem jelentettek pihenést a bányamunkások számára. 1890. elején már az a helyzet, hogy az ezeken a napokon való otthonmaradást már fegyelmi kihágásnak tekintették. „Hajlandók vagyunk arra kötelezni magunkat, hogy az év minden vasárnapján — kivéve a bérfizetési napokat — mozgósítjuk az embereket a leszállásra' ' — idézhetjük a bányaigazgatóság levelét. A múlt század végén államilag ismét felelevenítették a védőszentek kultuszát, úgy hogy Szt. István királyunkat akarták védőszentként meghonosítani a bányászok között. Hivatalosan Szászváron ünnepelték először 1893-ban. A nógrádi szénmedencében a magyarországi születésű bányamunkások István király napját is maguk ünnepének tekintették már 1888-ban. Erről így szól egy jelentés: „... jelentjük, hogy csütörtök, 20-án, Szt. István napján nem fogunk dolgoztatni, mert a hazai munkások minden további nélkül ki fognak maradni".

23 Szt. István ünnepe nem tévesztendő össze Szt. István vértanú tiszteletével, akit néhány osztrák bányavállalat ugyancsak védőszentként tisztelt. Érdekesség azonban, hogy Salgótarjánban, az acélgyári tűzoltók ünnepeként volt ismert Szt. István napja hosszú évek óta.

24 Szt. István nevével, mint védőszent nevével tehát csak az újabb időkben találkozunk, s Szt. Borbálával szemben mint védőszent nem sikerült általánosan elfogadtatni. Bányászaink kis része Szt. Istvánkor is ünnepelt, bányászbúcsúnak tartotta ezt a napot, s ettől külön ülte meg a többi védőszent ünnepét. Bányavidékünkön a Nagybátony—Újlaki Egyesült Iparművek Rt. ünnepelte az államosításig impozáns külsőségekkel Szt. István napját.

25 Minden esztendőben bonyodalmat okozott a farsang utolsó napja „amit sem fenyegetésekkel, sem büntetésekkel, sem egyéb módon nem tudtunk megakadályozni" írták a leve310