A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Szvircsek Ferenc: Törzsgárda létrehozására irányuló kísérletek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkáspolitikájában

XVI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1990 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Szvircsek Ferenc Törzsgárda létrehozására irányuló kísérletek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkáspolitikáj ában (Kutatási tématerv) KOLÓNIÁK Közismert, hogy a szén mint energiahordozó, tájak s a tájhoz szervesen tartozó falvak, pontosabban telepek képét változtatta meg évtizedek alatt, s dominánsan rányomta bélyegét Salgótarján városára és környékére. Mivel az egyes ember életének keretét a település adja, a település életének, viszonyainak vizsgálata mélyebb betekintést nyújt a munkásélet hétköznapjaiba és segít a munkássors megértésében. Ezért szükséges közelebbről megvizsgálnunk a megye legjelentősebb iparvidékének, a salgótarjáni iparmedence kolóniáinak kialakulását, jellemző vonásait, lakóinak szokásait. Históriai tény már az is, hogy amikor még a tudomány jelöletlenül hagyta a térképen Salgótarján helyét, akkor még a megye egyik legszegényebb, legkisebb községe volt. Lakosai cirokseprűt fabrikáltak, művelték ahogy tudták sovány földjeiket, napszámba jártak, úgyszólván nyomorogtak. A „kenyeretlen Tarján" névre alaposan rászolgált a település. A kőszéntelepek felfedezése, és jóval későbbi hasznosítása után vált csak lehetővé a község területén ipartelepek létesítése, mely Salgótarján várossá fejlődésében döntő szerepet, történetében új korszakot nyitott. Természetes az is, hogy az ilyenfajta gyors fejlődés a község lakóinak általában előnyére válik, de ha ez a gyors meggazdagodás vágyával párosul, akkor a község fejlesztése mindig háttérbe szorul. Salgótarjánnak is ez volt a végzete: „Ide senki azzal a céllal nem telepedett le, hogy végleg itt maradjon: kihasználni a pillanat adta előnyöket s azután tovább menni". De hogyan élte ezt meg a múlt századi ember, a helyi sajtóból vett idézettel szeretném érzékeltetni: „... Ha városkánkat »kenyeretlennek« hitte, a világteremtésétől a forradalomig az, aki ismerte, (igazán kevés ismerte) úgy ma már ellenkezőleg kenyeresnek méltán nevezhetjük, mert itt ugyancsak meglehet keresni a kenyérnek valót. Ingatja is ezen a csodaváltozáspn a palócz azt a részét testének, melyet azért visel, hogy legyen hová tenni a kalapját. És van is mit bámulnia a sok tarka képen, az emelkedő új házak során, az egykor vad madár tanyáját képező mocsaras völgyön keresztülvágó vasúti gáton, melyen zakatolva, sisteregve rohan végig a poklok csodaszörnyetege, és ennek fiain a szénhordó szekérkék mozdonyain, mik beszaladgálják a hegyoldalakat..."

1

. Az idevágó monográfiák és leírások szerint Salgótarján jelentéktelen települések sorából a múlt század közepén lépett ki. Akkor telepedett meg a kicsiny faluban a bányavállalat s ezzel eldőlt a falu jövője, hiszen az igazgatósági határozat a bányaüzem központjául jelölte ki. Később a kiegyezést követő években az ipari fellendülés időszakában lerakták a vasgyártás alapjait is, amikor 1867-ben megalapították a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot. A vasgyár helyének kijelölésekor a vasút kiépítése és a gazdag szénmezők Salgótarjánnak biztosították az elsőbbséget. A társulat már az alapítás évében megvásárolta a Szilárdyak szénbirtokait Salgópuszta, Eresztvény, Medves és Vecseklő határában, és megkezdték a bányászatot. Az üveggyár (1893), a vasöntöde (1894) megépítésével az iparvállalatok azután 301