A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Cs. Sebestyén Kálmán: A falu története Szuhahuta emlékezetében

tek (Tarna mente és Zagyva völgye) részben az egri püspökség és káptalan birtoka, másrészt a pásztói cisztercita apátság földje. így telepítésükre, ill. letelepülésre engedélyt főként római katolikusok kaptak. Feltehető, hogy a felvidéki evangélikus többségű településekről is elsősorban a római katolikusok vándoroltak délre, kedvezőbb megélhetést keresve. Mindezek alapján Szuhahuta lakossága több irányból, s ennek következtében valószínűleg több időpontban vándorolt az adott területre. Ezt időben a XVIII. század 60-as, 70es éveire tehetjük. A hutát 1777-ben létesítették, jellegében „complurim conpossessorum", vagyis tulajdonosa a szuhai közbirtokosság.

12 A XVII—

XVIII. század fordulójának hutaalapításai a magyar gazdasági fejlődés szükségszerű következményei voltak. A XVIII. század elejétől kezdett ugyanis tért hódítani a főúri gazdálkodásban a merkantilista szemléletű gazdaságpolitika, amelyet aktív pénzügyi mérleg biztosítása, ill. ipari jellegű üzemek alapítása jellemzett. A török pusztításoktól nem érintett hegyvidéki területeken levő főúri birtokok hatalmas kiterjedésű, gazdasági szempontból kihasználatlanul álló erdőségeinek értékesítésére nagy lehetőséget biztosított a rendkívül faigényes üveggyártás. Ez az oka annak, hogy a XVIII. század elejére a régi bányavárosi huták mellett a főúri uradalmak központjaiban emelt üvegcsűrök váltak üvegiparunk bázisává. Ezek ... közönséges zöld és fehér színű üvegeket, ritkán díszített termékeket, ún. parasztüvegeket és ablaküvegeket termeltek."

13 Ilyen alapon létesültek a diósgyőri koronauradalomban Óhuta, ill. Újhuta, az ekkor még Rákóczi-birtokra a parádi huta (1708 körül) és 1740 táján az első hasznosi huta a pásztói cisztercita apátság érdekeltségében. Ebbe a folyamatba illeszthető be Szuhahuta megteremtése is, bár nem uradalmi központban létesült, hanem közbirtokossági területen. A szuhai birtokosságot huta létesítésére ösztönözhette a számukra korlátozott használhatóságú erdőterület mellett a parádi és hasznosi huta működése. Az utóbbi jövedelme például 1785 körül 500 Ft. Hét munkással dolgozik és 80 q készárut állít elő. A parádi huta ugyanekkor 800 Ft bevételt ért el, kb. 100 q készárut állítva elő.

14 A szuhai huta működéséről igen kevés adat van. Az 1782-es katonai felvételben említik először, s megjegyzik, hogy Szuha községtől távol, 2 és 1/4 óra járásra van, a hozzá vezető erdei út rossz, köves, agyagos, ezen keresztül lehet a hasznosi hutához eljutni. A telepen egy jelentéktelen patakot és néhány rozoga kunyhót találtak. Szerepel még 1785-ben a Mátravidéki iparának összeírásában. Tíz évvel később, 1796-ban Vály András már Szuhával kapcsolatban azt írja, hogy „...nagy erdejében üveghutája volt, de ebben nem dolgoznak." (Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, arra nincs adat, hogy a huta lakossága az idő alatt, míg nem működött, kicserélődött-e. A falu emlékezetében nem szerepel ilyen lakosságváltás, hisz ők az 1700-as évek elejére teszik ideköltözésüket. Bár ez a korábban leírt okok miatt kérdéses.) A huta működését csak analógia alapján tudjuk rekonstruálni, ugyanis az 1978 áprilisában végzett ásatás üvegcserepek mellett — amelyek a hasonlóság feltételezéséhez alapot adnak — csak az egyik kemence helyét tárta föl. A hegynyúlvány másik oldalán. Mátraszentimrén az Egri Múzeum munkatársai által korábban kiásott hutamai adván vok nyújtanak fogódzót a párhuzam megvonására. Eszerint három kemence elégséges az üvegcsűrök működéséhez. A temperálókemencében készítik elő, melegítik fel a tégelyeket, és gyártási anyagokat 900—1000 Celsius-fokon. Ezután az olvasztókemence következik, mely hőmérsékletének 1350—1400 Celsius-foknak kell lenni, hogy összeolvadjanak az anyagok, s formálható legyen az üveg. A harmadik lépcső a hűtőkemence, ahol 5—600 Celsius-fokon a készárut fokozatosan feszültségmentesítik. Mátraszentimrén sikerült mindhárom egység maradványát feltárni. Méretei változóak: az előmelegítőé 5 méter hosszú, 4 méter széles, ezen belül a tüzelőtér 3,2x0,9 méter; az olvasztókemence 6,5 méter hosszú és 0,6 méter széles, de szerkezetében is más. A kemencetér alatt egy járat húzódott, kezdetén kiképzett szájrésszel, végén kéménynyílással. Ez segített abban, hogy nagyobb hőfokra fel tudták fűteni. A harmadik kemence hossza 4 méter, szélessége 3,5 méter volt, tüzelőtere 2x0,6 méteres.

16 A Szuhahután feltárt kemencemaradvány mellett talált nagyszámú tégelytöredék és cserépanyag azt valószínűsíti, hogy inkább tégelyes olvasztókemenceként működhetett.

17 291