A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hír János: A Mátra- és a Bükk-hegység fejlődéstörténeti vázlata a szarmata korszaktól a negyedidőszakig

XVI. KÖTET A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1990 TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURAL SCIENCES Hir János A Mátra és a Bükk hegység fejlődéstörténeti vázlata a szarmata korszaktól a negyedidőszakig A dolgozat célja, hogy áttekintést nyújtson az utóbbi 14 millió év olyan földtörténeti eseményeiről, melyek meghatározták a két hegység és környezetük mai formáinak kialakulását. A közelmúlt földrajzi és földtani irodalmában még számos részletkérdésben különböző, vagy ellentétes állásfoglalások is napvilágot látnak. Ezeket a teljesség és a döntőbíráskodás igénye nélkül igyekszem ütköztetni. Ezen túl néhány saját kutatási eredményemet is szeretném — a fejlődéstörténeti folyamatba beágyazva — bemutatni. Az eseménytörténet időrétegtani kereteit és nevezéktanát DANK V. —JÁMBOR Á." (1987) alapján alkalmazom az alábbiak szerint. millió év 1,9 5,5 11—12 14 Pleisztocén Pliocén pannóniai kor (sensu lato) balatoni emelet Miocén pannóniai kor (sensu lato) kunsági emelet Miocén szarmata emelet Miocén A Mátra- és Bükk-hegység kőzetfelépítésében, szerkezetében és előtörténetében több a különböző, mint a közös vonás. A Bükk hegység kőzetei (mészkövek, agyagpalák, kovapalák, kvarcporfir, ofiolitok) a felső karbontól a juráig tartó óceáni üledékképződés termékei, melyek a krétában több szakaszban meggyűrődtek (BALOGH K. 1964, SCHRETER Z. 1959, 1964). A krétában és az eocénben erőteljes szárazföldi lepusztulás feltételezhető. Ezt követően a mezozoos alaphegység többször is eltemetődött harmadidőszaki képződményekkel, majd újra exhumálódott (HEVESI A. 1978, 1986b). A Mátra anyaga lényegesen fiatalabb. Legidősebb kőzete a recski Lahóca-hegy eocén andezitje. A hegység fő tömegét alkotó vulkánitok döntő többsége a miocén kárpáti korsza269