A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hála József: Hangyatojás gyűjtés

Soha nem szedte ki az összes hangyát és a zsombikot minden esetben gondosan visszatakarta, hogy a benne maradt állatok el ne puszuljanak. így biztosította, hogy az adott zsombik hoz bizonyos idő eltelte után visszatérhessen. A kiszedést újabb és újabb zzombikok megbontásával folytatta, amíg a zsák kb. háromnegyed részig tele nem lett. Egy-egy zsombik kiszedése után a kiskapa nyelével megveregette a zsákot hogy a rajta levő hangyák lepotyogjanak. Egy zsákban össze lehetett keverni más-más zsombikból szedett hangyákat, de különféle fajokat nem lehetett ugyanabba a zsákba rakni. A hangyákat nem volt szabad sokáig a zsákban tartani, mert elgyalázódtak és akkor nem hordták a tojásokat. Vigyázni kellett arra is, nehogy a zsák megázzon, mert a hangyák ilyen esetben sem hordtak. Ezután a zsák ot elvitte az eresztöhelyre (4. ábra). Általában minden területen volt régóta készített és használt ersztöhelye, de ha egy általa még nem ismert területen hangyázott, el kellett azt készíteni. A kiskapával megtisztított egy néhány négyzetméteres területet és ugyanazzal az eszközzel néhány (megközelítően tölcsér alakú, 20—30 cm átmérőjű és ugyanolyan mélységű) lyukai csinált, amelyeket falombbal kitisztított. E lyukakat egymástól kb. 1,2—2 méter távolságban mélyítette ki („Jó ha a lukak közel vannak egymáshoz, mert így nem fárad ki a hangya. ' ') egy négyzet, vagy egy téglalap alakú területen. A lyukak száma a zsombikokból kiszedett anyag mennyiségétől függött. Ha egy zsákkal szedett, elég volt 4 lyuk, két zsáknyi anyaghoz 6 lyuk kellett. Előfordult, hogy 14—16 lyukat is csinált. Ezt követően minden lyukba csokorba összefogott haraszt ot (falombot) helyezett, szárával felfelé (5. ábra). A legjobbnak a cserharasztot tartja („Arra legjobban hord." „A cserharasztra nagyon jól hord.") Ha olyan területen készítette az eresztöhelyet, ahol a közelben nem volt fa, a harasztit út közben szedte és magával vitte. Az előkészületek után következett az eresztés. A zsák tartalmát a lyukak közé szórta (6. ábra), majd a gereblyével széthúzta azt (7. ábra). A kiöntés után nem volt szabad rögtön széthúzni a kupacot, mert a hangyáknak előbb tájékozódni kellett („Előbb megnézik, hova vigyék a tojást." „A hangyák tájékozódnak, megszaladják a helyet." „Ha rögtön széthúznám, a hangyák szanaszét vinnék a tojást."), Két-három perc eltelete után a hordó hangyák (védett helyet keresve tojásaiknak) elkezdik a hordást a lyukakba. Mint a többi hangyázó, Székely Lajos is minden módon igyekezett elérni, hogy a hangyák csak az általa elkészített lyukakba hordják a tojásokat. Ezért készítette el nagy gondossággal az eresztöhelyet és e területeit időnként vöröshangyákkal szórta körül, mert tapasztalatai szerint azoktól a másfajta hangyák félnek és így kénytelenek voltak tojásaikat a lyukakba hordani. Előfordult az is, hogy erdei hangya eresztésénél pallagi hangyát szórt szét ugyanabból a célból. Nem mindegyik hangya veszi észre a lyukakat, nem mindegyik tudja, hová kell hordani (góborog ), ezektől a többiek elveszik a tojást, hogy védett helyre vigyék, figyelte meg Székely Lajos. A hangyák egy zsáknyi anyagból kb. 1,5—2 óra alatt hordták a tojásokat a lukakba. Ha a közelbe sok zsombik volt, eresztés közben arra is maradt idő, hogy továbbiakat is megbontsanak és tartalmukat az eresztöhelyre vigyék. A hordást azonban figyelni kellett, közben a kupac tetejéről a gereblye vei rendszeresen el kellett távolítani apiszkot (gazt, törmeléket, fadarabokat stb.) ezzel is segítve és gyorsítva a tojások hordását (8. ábra). Amikor a hangyák már az utóját hordták, megkészítette a fát a perkölés hez. Miután a lyukak megteletek, kiszedte azokból a haraszt ot és kézzel a zsák ba merte a hangyatojást. (9. ábra). Ezután a zsák kai a kiterített hamvas ra vitte és lehangyázta, vagyis a parhétkendö darabjával végighúzogatta (10. ábra), majd az erre ráragadt hamgyákat távolabb leszórta a rongyról. Ha a hangyázást a kallói határban, vagy a közelben végezte, aperkölést gyakran otthon végezte. Távolabbi vidékeken való gyűjtögetés esetén ez is az eresztöhelyen történt. A perkölés célja a tartósítás volt, ezzel akadályozta meg a hangyák kikelését. 252