A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Á. Varga László: Vállalkozások a vasiparban (Heves vármegyei kisvállalkozások az öntőiparban az államosításig)
2.9. A gyarapodó vevőkör Az üzem bővítésének természetes velejárója volt a termelés növekedése is. 1925-től már naponta kétszer csapoltak a kupolóból, s így pl. lefolyóaknából egy műszak alatt 18 db-ot is leöntöttek. Ez 130 kg-os aknák esetében 2,3 t, 50 kg-osakból pedig 0,91 napi teljesítményt jelentett. A vásárlók, illetve megrendelők jelentős részben továbbra is egriek és megyebeliek maradtak: 1930-ban a megyében a tulajdonképpeni iparban 7884 vállalat 17 277 főt foglalkoztatott. A vas- és fémiparban pedig az egri Lakatos- és Lemezárugyáron kívül, amely 67 fős segédszemélyzetet foglalkoztatott, 762 kisebb vállalat működött. Ezek legtöbbje segéd nélkül, vagy legfeljebb 1—2 segéddel dolgoztatott, s csupán 9 műhely termelt 5 segédnél többel. (lül) Vagyis elég nagy volt a helyi felvevőpiac. Ennek ellenére fokozatosan elérték Steczék, hogy az ország szinte minden táján, Putnoktól Bonyhádig, Ózdtól Siklósig, Miskolcon és Budapesten át Szegedig ismerték az egri öntöde gyártmányait. A termelés mennyiségi felfutásán túl a gyártmányskála is bővült az első évekhez viszonyítva. Fontos szerepet játszottak a folyamatos termelés biztosításában a vagonszámra előállított kereskedelmi öntvények, valamint a rakott tűzhelyekhez többezres tételben készített 5—6, 6—7 és 7—8 collos tűzhelyajtók is. A II. világháború alatt pedig ráálltak a tábori tűzhelyek gyártására, valamint a lábbal taposó komplett kovácsműhelyek öntésére. Miskolcon az egyik legnagyobb megrendelőjük Kun Lajos Vas-, Rézbútor- és Lakatosárugyára volt. Neki komplett szőlőpréseket, szőlőzúzókat, kézi hajtású kétkerekes szecskavágókat öntöttek, amit a helyszínen a megrendelő szerelt össze. Az árut hetente két alkalommal lovas kocsi szállította Miskolcra. Az egriek közül Joó Gyula lakatosnak — később róla még lesz szó — 75, 150,200 és 300 literes szőlőprésekhez, továbbá szőlőzúzókhoz, szecskavágókhoz öntöttek százszámra alkatrészeket. Továbbá helyi megrendelőik voltak: a Lakatosárugyár; Gertner István és Német Bertalan tűzhelykészítő kisiparosok; Zahar József és Krausz Ödön lakatos- és vízvezetékszerelők; Gönczi Pál lakatos; az Ungár-féle vaskereskedő cég; az I. sz. ún. Wind-féle és a II. sz. érseki téglagyár; az egri kórházak, amelyek hatalmas tűzhelylapokat vásároltak. De ők öntötték pl. a volt törvényszék — ma megyei bíróság — előtti villanyoszlopokat és ebből a műhelyből került ki az Egerben 1945 elején felállított első szovjet hősi emlékmű is. (102) A megyén belül a recski ércbányának szállítottak óriási mennyiségű gépalkatrészt, bakkházakat, szivattyúalkatrészeket, 80 kg-os csapágyakat és az őrlőmalomhoz különböző zúzókat, pl. bronzrudakat. Mátraderecskére Bell Miklós Tégla- és Cserépgyárába agyagipari alkatrészeket; a hort-csányi malomba egyedi dugattyúkat; Rácz Lajos kápolnai esztergaműhelyébe megmunkálandó öntvényeket stb. a parádi üveggyárnak az 1930-as években az egri Schulcz lakatosmester révén, aki ugyanoda csiszolókorongokat készített, nagyobb mennyiségű kokillát szállítottak. 003 ' 2.10. Az alapító halála és az osztozkodás Az üzem létrehozója és felvirágoztatója 1945. október 14-én végrendelkezett 004 ' és rá két hétre, október 30-án 76 éves korában agyereldugulasban halt meg az egri Vasöntő utca 7. szám alatti lakásán. 003 ' A hátrahagyott végakaratában Stecz József a családi vagyont három gyermeke, Ilona, Árpád és Irén, valamint cselédje és egyben ápolója, özv. Ádám Józsefné között osztotta meg. A végrendelet így szólt: 229
