A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Á. Varga László: Vállalkozások a vasiparban (Heves vármegyei kisvállalkozások az öntőiparban az államosításig)
hozományával Stecz már játszi könnyedséggel vásárolhatott 60 «egyszögöl nagyságú területet örök áron. (25) Igaz, ez kisebb volt mint amilyen kiterjedésírbérletet a város felajánlott, azonban Stecz számára valószínűleg többet jelentett a tulajdon. Tehát építési terület már volt, de biztonságot nyújtó fedél még nem. Sem a család, sem a társtulajdonos számára. Ezt a nehézséget Stecz József úgy oldotta meg, hogy bérbe vette a Kertész utca 121. számú lakóházat. (26) Ezt követően felgyorsultak az események. A Stecz család és a társ, Kakas István is minden bizonnyal rövidesen átköltözött Nyíregyházáról Egerbe, mert Majoros Béla okleveles egri kőművesmester május 4-én már készen volt az Újsor utcai vasöntő műhelyt ábrázoló, „Stecz József és Kakas István társurak építkezése" címet viselő tervrajzával. (27) Május 6-án pedig a társtulajdonosok benyújtották a tervet a városi mérnöki hivatalba, s kérték a helyszíni szemlét, valamint ezt követően az építési engedély megadását. A helyszíni szemlét egy hét múlva, május 13-án tartották meg, melynek alapján a városi tanács május 31-én engedélyezte az építkezést, s annak befejezéseként július 1-ét állapította meg. (28) De Stecz és Kakas már június 10-én jelentette levelében a műhely elkészültét, és egyben kérte a használatbavételi engedély kiadását is. (29) Úgy látszik azonban, a bürokrácia már ekkor is ismert jelensége volt a hivatali ügyintézésnek, mert több mint egy hónapra rá, csak július 12-én tartották meg a helyszíni szemlét, majd ezt követően újabb egy hét múlva, a július 19-i tanácsülésen hozott határozat alapján kapták meg a használatbavételi engedélyt. (30) Ezen papíros birtokában viszont még nem kezdhették meg az öntést a társak, ugyanis a használhatási engedély egyik záradéka kikötötte: „...a telep működése ... csakis a telepengedély megszerzése után kezdhető meg..." Ennek megadására újabb három hét múlva, augusztus 6-án került sor. (3I) Augusztus 11-én kérik aztán az utolsó engedélyt — a „vasöntőipar önálló folytatásához szükséges igazolványt" — a városi tanácstól. A polgármester ezt már gyorsabban, két nap alatt kiállította „Stecz József és Társa" címére. (32) Végre ezzel az augusztus 13-i tollvonással Eger első kimondottan vasöntésre specializálódott műhelyében megkezdték a termelést. Mielőtt azonban hozzákezdenénk az üzem beindulásának ismertetéséhez, célszerűnek tartjuk rövid vázlatát adni a Stecz család életútjának, ugyanis így rávilágíthatunk arra, hogy az Egerben megtelepült Stecz József és családja azoknak a vasöntőknek volt az egyike, akik a XIX. század utolsó harmadában Gömör és Torna vármegyéből rajzottak ki az Alföld városai felé. 2.3. A szülőföld vasipara Dernő, Stecz József szülőfaluja — II. József és a neoabszolutizmus korát kivéve, amikor a település Abaúj-Torna vármegye része, illetve az 1876 és Trianon közti időt, amikor Gömör-Kishont vármegye rozsnyói járásához tartozott — Torna vármegye felső járásának részét képezte évszázadokon keresztül. A Csermosnya-patak völgyében fekvő és körjegyzői központként is funkcionáló kisközséget 1851-ben 683 katolikus és 253 kálvinista lakta, 1870-ben pedig 118 házat, s abban 820 lelket írtak össze. Határa 773 khat tett ki. A századfordulóra a házak száma 193-ra, a lakosság viszont 970-re szaporodott. A középkorban a krasznahorkai vár tartozéka volt, majd ezt követően többek között a Bebekek, korszakunkban pedig az Andrássyak birtokolták. Mivel a Csermosnya-patak völgye a Gömöri érchegység egyik ércvonulata, nem csodálkozhatunk rajta, hogy már 1650-ben a Szontágh család vasércbányával rendelkezett a településen, majd a XVIII. század közepén Rhaell György bérelte az itt működő hámort. (33) A XIX. század elején is két ún. tótkemencében csapolták az izzó vasat, de a vasnyerés technológiája még hasonló volt a környék többi kezdetleges üzeméhez. A vasolvasztásban az áttörést és egyben a felfutást az egész környéken gróf Andrássyné, gróf 220
